Az, hogy a magyar tudósnemzet, köztudott. Az is világosnak látszik, hogy inkább a reáltudományokban jeleskedünk (nyilván, mert humán területen az ember valahogy hamarabb válik hazaárulóvá, akár Nobel-díja dacára is). Eddig azonban az homályban maradt, hogy még az egyszerű hétköznapi magyar polgárok között is milyen sok a madártan (ornitológia) iránt érdeklődő tudósjelölt.
Most azonban népünk eme méltán misztikusnak nevezhető tudományos elköteleződése napvilágra került. Nem is kellett ehhez más, csak a Fővárosi Közgyűlés aktuális ülése. És ott is csak annyi, hogy szóba kerüljön a turulszobor sorsa.
Az ornitológiai érdeklődés már ott nyilvánvalóvá vált, amikor többen eleve tyúktojással (nyilván a turultojás hiánycikk volt a csarnokban [bár a turul huncut jószág, úgy tűnik, egy ilyen akció nála nem feltétlenül tojással végződik]) felszerelkezve érkeztek. Egyszer persze azt is elmagyarázhatná valaki, hogy az a békés állampolgár, aki csak és kizárólagosan alkotmányos szabadságjogait gyakorolni érkezik egy közgyűlésre vagy bárhova máshová, miért készíti be a retiküljébe/kézitáskájába egy 6-8 személyes rántotta-parti alapalkatrészeit??
Mindegy, az ornitológusok bevonultak, a tévében látható képek szerint ornitológiai érdeklődésüktől hajtva még azt is elviselték, hogy véletlenül náluk levő hőn szeretett sűrített levegős szirénájuktól is meg kellett válniuk ideiglenesen. Még szerencse, hogy az árpádsávos maradhatott, mert az köztudomású, hogy anélkül nem lehet elmélyült ornitológiai tanulmányokat folytatni.
Azt, hogy a turul ürügyén a padsorokban helyet foglaló, békésen ordibáló honfitársaink ornitológiai érdeklődéstől hajtva jelentek meg, onnan tudható, hogy minden más lehetőség egyszerűen kizárható. Nyilván nem a szobor művészi értékei miatt jelentek meg (most hagyjuk az ócska demagógiát, hogy erről viselkedésük is tanúskodott:)), hiszen a "bazi nagy madár karmai közt bazi nagy kard, és a cipeléstől nyitott csőrrel liheg" tematika önmagában is kevés művészi értéket látszik hordozni, a megvalósításról pedig itt most tán szemérmesen hallgassunk. Önmagában egy adott dolog kora nem képvisel értéket, de egy köztéri tárgy, épület esetében egy idő után már beszélhetünk műemléki jellegről. Csakhát ilyesmiről itt szó sincs, a turul – bár ügye lassan felveszi a rétestészta-formátumot – még tinédzserkorba sem lépett. Meg az az igazság, hogy ahogy néztem, ezek az arcok nem nagyon ismerősek egy műemlékvédő megmozdulásról sem - pl. a régi zsidónegyed házaiért folyó demonstrációkról. (Bár, az biztos, hogy egyiküktől-másikuktól nem áll távol a zsidógettó gondolata.)
És végezetül azt is kár gondolni, hogy a "műalkotás" eszmeisége váltotta ki a felhorgadó támogatást – hiszen, mint tudjuk, pont itt van a legnagyobb probléma: mű nem arról szól, ami a címe. Úgyhogy marad az ornitológiai érdeklődés.
De komolyra fordítva a szót: az ugye megvan, hogy hatalmi ágak demokratikus szétválasztása? És hogy az ítélkező hatalmi ág dönt, a végrehajtó pedig ezt végrehajtja? Mindezt csak azért, mert úgy tűnik, hogy sokan annyira elmélyültek az ornitológiában, hogy az az apróság elkerülte a figyelmüket, hogy a Fővárosi Bíróság jogerős ítéletet hozott a tárgyban, amelynek legfeljebb mikéntje lehet vita tárgya. És itt sajnálatos módon az egyébként nagyon helyes meglátás ("Kiabálással nem lehet semmit megoldani") gazdáját, Pokorny Zoltánt is fel kell világosítsuk: a bírósági ítélet nem a szobor témája, és előre megadott tárgya közötti ellentmondást kifogásolta, hanem a "műtárgy" létesítésének teljesen szabálytalan mivoltát. És ebből a szempontból totál mindegy, hogy a szobor csodaszar vasat vagy guruló turult ábrázol, esetleg Menő Manó menóráját.
Az ornitológus végülis különös fajtája a tudósvilágnak. Úgy látszik, mélységesen kielégületlen marad, ha legalább egy "hazaáruló" nem hagyja el madártanászi ajkait, vagy legalább nem emleget fel egy horvátországi nyaralót. (Az a téma szempontjából úgy tűnik, mindegy, hogy az ország fővárosa bukott jópár milliót, legalább majd ezt is Demszky nyakába lehet varrni.) Mindenesetre úgy tűnik, hogyha ma Magyarországon valaki be akar tartatni egy jogerős bírósági ítéletet, az bőségesen elég hozzá, hogy hazaárulónak minősüljön. Mégcsak nyaraló sem kell hozzá Nagymagyarország adriai partjain...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése