Az utca hírmondója (4.) - eredményhirdetés

Hát kedves kispajtások ....

Rossz hírem van: ez a matematika-vizsga most nem sikerült. Ez önmagában is probléma volna, de hogy tudatlanságotokat fennen hirdetitek, és az ország közterületeit teleszemetelitek "56,37%" feliratú poszterekkel, az már mégis túlzás. Nos, akkor még egyszer, biztonság kedvért a helyes megoldás: nemcsak hogy nem az ország (~10 millió fő), hanem mégcsak nem is a szavazásra jogosultak (~8 millió fő) 56,37%-a szavazott rátok, hanem ennek a 8 millának a 36,28%-a jelent csak meg az urnáknál. És ennek a tömegnek az 56,37%-a a helyes megfejtés. Mégha sokezer narancssárga plakát mást is akarna elhitetni. A matematika ugyanis már csak olyan, hogy nincs rá hatással a politikai "kommunikáció". Vagy ha úgy tetszik: a hazugság.
Pótvizsga (legkésőbb) jövő tavasszal.

Az utca hírmondója (3.) - Miért van szükség szélsőséges pártokra?

A válasz roppant egyszerű: hangulati okokból. Ezekben a komor, válságtól sújtott időkben fokozottan szükség van minden kis derűs pillanatra, minden vidám megnyilvánulásra. Ennek az égető szükségletnek pedig legjobban a szélsőséges pártok tesznek eleget, bár megengedem, hogy az abszurd humor nem mindenkinek jön be.
Bár kétségkívül lecsengett már a belpolitikaira hangszerelt EP-s kampány, de így legalább senki nem hányhatja a szemünkre, hogy kampánycsend-sértést (de szép egy szószörny!!) követnénk el, ha most elemezzük a leginkább EU-ellenes párt EP-kampányát.
A Jobbik a sok kis, megbilincselt Gyurcsányos röpcédula-nagyságú (és minőségű) ragasztvány mellett két nagyobb formátumú (értsd: méretű) plakáttal vett részt közterületeink szellemi és fizikai beszennyezésében. Az egyik a(z ezerkilencszáz)harmincas éveket idéző "Magyarország a magyaroké!" szlogenű, amelynek burkolt üzenetére a Hetek címlapja oly szépen rávilágított. De igazából a dolog szépsége abban rejlik, hogy amibe a burkolt üzenetet burkolják, annak az égvilágon semmi értelme nincs, vagy legalábbis legyünk finomabbak: semmilyen értelmezési mezőben sincs valószerű tartalma. Azt most talán ne is feszegessük, hogy a "Magyarország" kifejezés a három főubungai szerint is kicsit valami mást jelenthet; én magam legalábbis elég biztos vagyok benne, hogy egy Jobbik naggyűlés helyszíne előtti parkolóban aligha tudnék eldobni úgy egy követ, hogy ne találjak el vele minimum 4-5 Nagymagyarország-matricás autót. Sokkal érdekesebb értelmezés-beli kérdéseket vet fel a "magyaroké". Először is kik azok a magyarok? Mert ha a "minden magyar állampolgár"-t értjük alatta, akkor a mondat nyilván helyes, hiszen az országot épp azért hívják úgy, ahogy hívják, mert a benne élő magyar állampolgárok tulajdona (legalábbis szimbolikusan: erről még később). Csakhát evidenciákat nem szokás kampánytémává tenni, hiszen a kampány nyilván törekvésekről, esetleg (betartott vagy be nem tartott) ígéretekről szól, amint azt a közelmúltból tudjuk. Ilyen alapon készíthető volna pl. olyan EP-választási plakát is, amelynek az a fő szlogenje, hogy "A tárgyak lefelé esnek". Vagy, még inkább, és a témához aktuálisabban társítva: "A nemzeti érzelmű tárgyak lefelé esnek". Az ilyen szlogenek örök szépsége, hogy még az őket hirdető párt katasztrofális veresége esetén is megvalósulnak, vagyis inkább érvényesek maradnak.
Más a helyzet persze, ha a "magyar" érzelmi kategória. Magyar az, akit a Jobbik Fitymavizsgáló Különbizottsága annak talál. Na de mégis, milyen alapfeltételeknek kéne megfelelni? Akkor most Thomas Sowunmi, Janics Natasa vagy Carlos Perez nem magyar? Az elsőnek van magyar szülője, csakhát a bőrszín... a második ugyan Nagymagyarország területén született, de nincs magyar felmenője (hoci csak vissza a három aranyat!!), harmadik meg egyesíti magában a másik kettő hátrányait... De jó volna az ilyen kétes esetek kiszűrésére vmilyen törvényt hozni, ahol esetleg genetikai alapon..... Csak persze itt is bele lehet szaladni sajnálatos balesetekbe, akármilyen lelkes propagátora is valaki az Eszmének.
Nade, ha már tisztáztuk, kik azok a magyarok, próbáljuk meg azt is körülhatárolni, mit jelent az, hogy övék ez az ország! A szimbolikus megközelítéssel ismét nem megyünk sokra, márcsak azért sem, mert ahogy láttuk, erősen belejátszik a szubjektív elem. És - legyünk őszinték- mindig lesz egy-két olyan személy, aki elégedetlen a dolgok azon állásával, hogy az ország egésze még nem az ő személyes magántulajdona. Márpedig az ilyen tökéletlen állapot alapos ok arra, hogy úgy érezzük, a többiek - akiket esetleg célszerű lenne nemmagyarként aposztrofálni - mindenképpen át kell adják tulajdonukat nekünk, akik jobban megérdemeljük. Miután egyéni szempontból nézve mindig több lesz az olyan ember, aki úgy fogja érezni, hogy saját érdemeihez képest túl keveset birtokol a megszerezhető javakból, ezért a széles támogatottság eleve biztosítva van.
De van egy olyan gyanúm, hogy a fenti gyöngyszem mégiscsak alulmarad a másikkal, az ott balra képen is tanulmányozhatóval szemben. Eleve érdekes a plakát egészének kettőssége, hiszen maga az egész szöveg egyes szám első személyben íródott, ám a címsor ezt némileg hiteltelenítve többes számú. Most akkor Árpád beszél vagy a leginkább EU-ellenes magyar párt akarja meghódítani Európát?? (Persze, az "üzenet" nyilván valami olyasmi, hogy mi vagyunk Árpád, ugyanazt a szellemiséget képviseljük, amit a honfoglaló vezérek vezetője.)
De az igazi gyöngyszem azért mégiscsak önmagában a szöveg. Lehetetlen, hogy aki ezzel szembesül, annak ne ugorjon be rögtön, a "Sándor vagyok..." kezdetű nagymonológ. (Lehet, hogy eleve így akartak népszerűséget szerezni?? Azt persze Szalacsi Sándor is leszögezte már annak idején, hogy: Árpád biztos jó munkásember.) A szöveg másik kedves pontja, hogy milyen érdekes ellentmondások feszülnek aközött, amit a szöveg kifejezni vél kiötlői szerint, és amit valójában kifejez. A plakát elég érdekes fordított logikával dolgozik: "Miután Mi vagyunk Árpád, és Árpád nem szélsőséges, ezért értelemszerűen(?) Mi sem vagyunk azok. Továbbá: ha valaki Minket szélsőségesnek állít be, akkor a fenti egyenlőség miatt Árpád Apánkat is annak titulálja". Tehát egy olyan állításból indul ki, amelyet csak azért kéne elhinnünk, mert a Párt propagandája ezt mondja.
Ezzel szemben a valóság (vagy ha úgy jobban tetszik: a tényleges logika) nagyjából a következő: először is senki soha sehol nem állította, hogy Árpád szélsőséges és neonáci volna (ezt mint gyakorló hazaáruló-tanonc és így a liberálbolsevik sajtó ismerője tanúsíthatom). Viszont igen, ezt elég sokan és elég sok helyről állítják a Jobbik-kal kapcsolatban. Mit is mond a logika tudománya arról az esetről, ha A dolog nem egyenlő valamivel, míg B dolog egyenlő vele? Elsősorban azt, hogy ekkor A nem lehet egyenlő B-vel. Azaz, ha Árpád nem szélsőséges és neonáci, viszont a Jobbik az, akkor Árpád nem egyenlő a Jobbik-kal. Másrészt képmutató baromság azt állítani, hogy ha valamilyen mozgalom utólag felvesz egy korábban már használt jelképet (horogkereszt, árpádsáv, turul stb.), akkor a mozgalom által elkövetett bűnök az időben mintegy visszamenve beszennyezik az eredeti jelképet is. Ki gondolná pl. hogy a szanszkrit kultúra részes és bűnös a holokausztban, csak azért, mert a horogkereszt (szvasztika) onnan ered? Így aztán a további, Árpád nevében előadott monológ totálisan értelmetlen. Most arról már ne is beszéljünk, hogy egyrészt egy EU-szkeptikus párt miért akarja "meghódítani" Európát; másrészt, hogy ezt a célt miért Árpád jelképezi, aki akkori egyéb irányú elfoglaltságai miatt nem vett részt a kalandozásokban.
Nos, innentől tényleg már csak a Magyar Kétfarkú Kutya Párt vagy a Monty Python következő választásokon való indulását tudjuk prognosztizálni...

Matematika pótvizsga-feladat könnyen lelkesedő kis nebulók részére

Kedves Gyerekek!
A feladat a következő:
Vegyük az egy tetszőleges választáson szavazásra jogosultak számát X-nek!
Számoljuk ki, hogyha a szavazáson a jogosultak 36,28%-a vett részt (X*0,3628), akkor ennek a szavazótömegnek az 56,37%-a az eredeti X szavazó hány százaléka ([X*03628]*0,5637)!
A kapott végeredményt relációs jelek segítségével állítsuk kapcsolatba az ún. "többség"-gel (,amely X 50%-a + 1 szavazó)!
Figyelem! A feladatot átgondoltan, alaposan átszámolva végezzétek el, mert aki hibás eredményt kap, az nem vehet részt az iskolai szónokversenyen, ahol összes tanulótársatok előtt léphettek fel!

Az utca hírmondója (2.) - update

Mindazokat, akik valaha aggódtak volna a magyar kampányfinanszírozás szűkös, vagy bármilyen módon nem megfelelő volta miatt, ezennel ünnepélyesen szeretném megnyugtatni: igenis bőséges és tág forrásokat biztosító törvényről van szó. Hogy mire alapozom ezt? Arra az egyszer tényre, hogy legutóbbi e témába vágó bejegyzésem óta minden szóba került párt új plakátokkal, (sőt egész szériákkal!) rukkolt elő. Márpedig tudni való, hogy a mai magyar viszonyok közt az ilyesmi nem csekély anyagi forrásokat (tervezés, megvalósítás, kihelyezés) igényel. És hát honnan máshonnan is teremtenék elő a pártok ezeket a forintokat, ha nem a törvényesen szabályozott finanszírozási segítségével?!
Az új Lópici-rekvizitumok persze azt is jelentik, hogy az előző írásban felállított sorrend némileg változik. Lássuk, hogyan és miért!

1. SzDSz - Bár múltkor kárhoztattuk a madarasokat, és leginkább egyfajta második Fideszként írtuk körül őket, miután belpolitikai kérdéseket tettek plakátjaik témájává, most dicséretes módon előreléptek. Sikerült meglepő és más pártok által el nem ért magasságokba emelkedve olyan projekteket témává emelni, amelyek EU-s fejlesztési pénzekből valósultak meg/fognak megvalósulni (remélhetőleg). Mindamellett, hogy a zsét nem elsősorban az EP osztja, és az EP-választások során nem a plakátokon megjelenő (neadjisten ügynökmúltú) személyekre, hanem pártlistákra szavazunk, azért ez mégiscsak üdítő kivétel. Mondhatni európai.

2. MSzP - Erős a kísértés, hogy a dobogó második helyén holtversenyt hirdessünk, hiszen amint azt majd látni is fogjuk, nagyjából ugyanazt a formát hozza mindkét aspiráns. Mégis ami a szocpárt javára dönt, az az, hogy mélyebbről indultak, nevezetesen sehonnan, hiszen az első "fordulóban" nem volt értékelhető momentumuk sem. Nos, az MSzP szintén elköveti azt a kis stiklit, hogy személyekre hegyezi ki a kampányt (persze, hiszen végülis a pártlistákat személyek alkotják, nemdebár!?!), és az ismert(?) arcokhoz rendel vélt nemzeti vagy épp európai érdekeket.

3. MDF - A múltkori éllovas nagyon hasonló módon jár el, de rendelkezik azzal az előnnyel, hogy a korábban bevezetett két és fél arcot (a pártelnök-asszony igazából csak passzív szereplőként, afféle ajánló mentorként van jelen) propagálja, az ő kiváló kvalitásaikat, illetve az általuk majdan képviselendő ügyeket részletezi. És a dolog itt fordul önmaga paródiájává. Mert a tévés spotokból ugyan talán kiderül, hogy mit is szerettek volna mondani, de hogy a plakátokból nem, az tuti. Bokros fejremutogató emberei, akik a gondolkozást népszerűsítik (gondolom, mint jellegzetesen EP-s tevékenységet), csak azért nem jelentik a mélypontot, mert itt van nekünk a jobb sorsra érdemes Habsburg-sarj, akinek a plakátján egyenesen az "új kiegyezést!" szlogen díszeleg. Persze az elég világos, hogy az átlagmagyarnak kevés nem-negatív dolog jut eszébe a Habsburgokról, és ezek közül talán épp az 1867-es közjogi aktus a legismertebb. De hogy kell-e okvetlenül rájátszani a történelmi névre ilyen erőltetetten (javasolt párhuzam: Bokros Lajos bokros teendői közepette a tükör előtt állva bokros bajuszát stuccolja...), az nagy kérdés. Különösen, hogy az új kiegyezés-re, bár kétségkívül szükség volna rá bizonyos értelemben, megint nagyon nehéz rásütni, hogy EP-s ügy volna.

4. Fidesz - Bizonyos értelemben itt is az előző kör folytatásáról van szó, de nagyon naivnak kell ahhoz lenni, hogy azt gondoljuk, hogy véletlenszerű, hogy mi maradt ki, és mi maradt meg. Hiszen - nyilván véletlenül - éppen azok az elemek maradtak le a plakátról, amelyek legalább így-úgy amúgy utaltak arra, hogy EP-választásról volna is most itten szó. Vagy legalábbis arra, hogy NEM a Magyar Köztársaság parlamenti választásáról. Így aztán eltűntek a - nyilván a Zembereket szimbolizáló - különféle személyek a háttérből; velük együtt értelemszerűen az "egy ország mondja" is az Elég! elől. A megmaradt Szavazz!-t bőven ellensúlyozza az eliminált "Választás 2009". Persze mit várjunk attól a párttól, amelyik komolyan előadja, hogy "alternatív választási központot" fog üzemeltetni saját fejlszetésű szoftverekre támaszkodva. Csak a probléma annyi, hogy külön saját fejlesztésű szavazatok nem lesznek ehhez, a nem sajáthoz meg csak a hivatalos személyek férhetnek hozzá. Dehát azoknak a kiváló számítástechnikusoknak, akik gond nélkül törnek fel MSzP-szervert, nyilván ez sem lehet gond...
Itt élünk, ez is az EU.