Hitelesség és eredetiség a netes kultúrában (II.)

I.Hitelesség
2. Új tendenciák

Mindaz, amiről e cikkfolyam első részében szó volt, nagyjából olyan, már ma is látható tendenciákat jelez, amelyek merőben szokatlanok, és nemcsak az információ fogalmát, de talán épp magát a hitelességét is átértelmezik.

Ezúttal személyes példával kezdeném: egyszer egy tanítványom szorgalmas akarván lenni, behozott irodalomórára egy netről "leszedett" Móricz-életrajzot. Érdeklődve futottam végig, hogy milyen színvonalú, érdemes-e a faliújságra kitenni, a Köz elé bocsájtani. Megdöbbenve láttam, hogy a szöveg említi Móricznak egy olyan regényét, a "Rohanok" címűt, amelyről sohasem hallottam. Természetesen nem vagyok Móricz-szakértő, és a meglehetősen gazdag életműben bőven elfér egy-két kevésbé ismert regény is, de ez egyrészt a jelentősebbek közt kiemelve szerepelt, másrészt a címe sem volt "móriczos". Végülis aztán kiderült, hogy igazándiból a Rokonok-ról van szó, csak valahol hiba csúszott a folyamatba. (Legyünk jóindulatúak, és feltételezzük azt, hogy alighanem egy csúnya kézírással jegyzetelt papírról gépelt be egy másik személy egy életrajzot.) És itt vetődik fel kérdésként az egyszer már említett technikai fejlődés: ha bárki pillanatok alatt (bármilyen) információt tehet fel a netre, és - ahogy legtöbbször - elsődleges és egyetlen szempontunk, hogy az az általunk megadott keresőkérdésnek megfeleljen, akkor a (tudományos könyvkiadásnál adott) előzetes kontroll, és az elsajátított tudás hiányában hogy tudunk arról dönteni, hogy az információ helytálló-e, azaz egyszerűbben megfogalmazva: TÉNYLEG információ-e?

Valószínűleg nem kell különösebben kétségbeesnünk: a folyamat alighanem önszabályzó módon fog lezajlani. Ugyanúgy, ahogy a könyvkiadás esetében kialakultak a sztenderdek, hogy honnan érdemes tájékozódni, megbízható információkat beszerezni, és honnan nem; úgy ez meg fog történni az internetes források esetében is. (Azaz pl. senki nem keveri össze az Encyclopedia Britannicat a Júlia füzetes romantikus regénnyel.)
Jelen pillanatban a következő látszik: miután az infomáció közlésének csak technikai korlátja van (már persze bizonyos helyeken, mert pl. az olimpia házigazdájának országában cenzúrázzák a netet), ezért a hitelesség kérdése oly módon válik bonyolultabbá, hogy bármilyen kérdésben bárki megnyilvánulhat. Kérdés persze, hogy ezt előnyként vagy hátrányként kell-e megélnünk: hiszen a korlátlan nyitottság ennek az új kultúrának éppen a legújszerűbb, forradalmi vonása, amit kifogásolni akár maradi, elitista attitűd is lehet. Mindenesetre a "hagyományos" ismertetőjegyek itt már nem működnek: sem a kiadó, sem a szerző ismertsége, sem a könyv külleme nem ad útbaigazítást.

Érdekes módon úgy tűnik, hogy jelen pillanatban egy fordított arányosság határozza meg a megbízhatóság-kérdést. Ezt valahogy úgy lehetne egyszerűen leírni, hogy a világhálóról beszerzett információ annál megbízhatóbb, hitelesebb, minél kisebb részterületről van szó. Azaz értelemszerűen megbízhatóbb lesz az az információ, amelyet pl. a kvantumfizika tárgyában lelünk, mint mondjuk a mai magyar politikai-pártviszonyokra vonatkozó. (Még akkoris, ha jogos az a felvetés, hogy az első szigorúan véve tudományos részterület, míg a második a legkevésbé sem az. De ha belegondolunk, ez az állítás az azonos területekre - mondjuk a sport, hobbi vonatkozásra — is igaz: a foci pl. nyilván több embert érdekel — akik között szükségszerűen akad pár dilettáns is], mint pl. a gombfoci.) Más szavakkal ezt a helyzetet úgy is leírhatjuk, hogy a hitelesség garanciájául a kisebb, zárt (adott esetben virtuális) közösségek szolgálnak. Ezekbe egyrészt nehezebb a bejutás, hiszen a kisebb közösségek egyik alapvető építőeleme a "mindenki ismer mindenkit"-effektus; másrészt a speciálisabb területek értelemszerűen kevesebb érdeklődőt, de mindenekelőtt kevesebb szakembert kívánnak/vonzanak, ráadásul az utóbbiak képzési procedúrája bonyolultabb, hosszadalmasabb. (Ismét hangsúlyozni kell, hogy amit itt megpróbálok felvázolni, az csak egy pillanatnyilag érvényes modell. )

Mindazok, akik eddig figyelmesen olvastak, és még érteni is vélték, azt, amiről – reményeim szerint – szó volt, most jó stréber módjára jelentkezhetnek, és közbekotyoghatnak:

-De tankérem, hát pl. épp a Wikipédia nem így működik.

Igaz.

De vegyük észre, hogy mindazok a problémák, amelyek a Wikit és a hozzá hasonló "tömegek bölcsessége" elven működő netes fórumokat (akár még egy szó szoros értelmében vett fórumot is) érintik, éppen ebből származnak.

(folyt.köv.)