 |
| Te réz anya |
A családi hírcsatornák kifogástalan működése nyomán anyámhoz is eljutott a hír, hogy rossz társaságba keveredtem: kétes (és ráadásul értelmiségi!) egzisztenciák gyanús bandája által jegyzett blogba írok; és ráadásul ez a társaság nem átall politikával (is) foglalkozni!!
A fenti sajnálatos események kapcsán anyám jónak látta, ha megosztja nézeteit a politika mibenlétének tárgyában az Ő Kicsi Fiacskájával.
Nos, a politika először is és mindenekelőtt veszélyes dolog. Veszélyessége abból fakad, hogy kiszámíthatatlan: akárcsak az istennyila esetében, itt sem lehet tudni, hogy hova fog lesújtani legközelebb. Ha azonban lesújt, akkor mérhetetlen és helyrehozhatatlan károkat okoz.
A fentiekből adódóan, vagy legalábbis azokkal szoros összefüggésben, a politikával egyetlenegy dolgot lehet és célszerű csinálni: minél inkább távol tartani magunkat tőle. Ez vonatkozik minden hétköznapi halandóra, hiszen a politika valamely ember feletti, emberen túli szférában zajlik, még akkor is, ha (érdekes módon) épp a hétköznapi emberek életét határozza meg. Azaz, bár nekünk távol kell tartanunk magunkat a politikától, de ugyanakkor azt is el kell fogadnunk, hogy bármit és bármikor megtehet velünk. Vele kapcsolatosan dolgunk tehát csak az lehet, hogy minél inkább igyekszünk láthatatlanok maradni számára, eltűnni látóköréből, reménykedve abban, hogy így békén hagy minket.
Anyám 1942-ben, a második világháború kellős közepén született. Kora gyermekkora néhány évét leszámítva egész életét abban töltötte és arra szocializálódott, hogy úgy vélekedjen a politikáról, ahogy az a fentiekben olvasható. És azért sem lehet neki túlzottan nagy szemrehányást tenni, hogy az 1990 után történtek nem hagytak túl mély nyomot ez irányú szemléletében. Azonban mit gondoljunk akkor, ha azt látjuk, hogy anyámnál több mint két évtizeddel később született (már nem is olyan) fiatal emberek nemcsak hogy magukévá teszik ezt a politikáról vallott vélekedést, hanem egyenesen eget-földet megmozgatnak azért, hogy az egy egész ország kizárólagos nézetévé váljon, azaz mindenki számára visszatérjenek az 1990 előtti idők?
Nos, a politika először is és mindenekelőtt veszélyes dolog. Veszélyessége abból fakad, hogy kiszámíthatatlan: akárcsak az istennyila esetében, itt sem lehet tudni, hogy hova fog lesújtani legközelebb. Ha azonban lesújt, akkor mérhetetlen és helyrehozhatatlan károkat okoz.
A fentiekből adódóan, vagy legalábbis azokkal szoros összefüggésben, a politikával egyetlenegy dolgot lehet és célszerű csinálni: minél inkább távol tartani magunkat tőle. Ez vonatkozik minden hétköznapi halandóra, hiszen a politika valamely ember feletti, emberen túli szférában zajlik, még akkor is, ha (érdekes módon) épp a hétköznapi emberek életét határozza meg. Azaz, bár nekünk távol kell tartanunk magunkat a politikától, de ugyanakkor azt is el kell fogadnunk, hogy bármit és bármikor megtehet velünk. Vele kapcsolatosan dolgunk tehát csak az lehet, hogy minél inkább igyekszünk láthatatlanok maradni számára, eltűnni látóköréből, reménykedve abban, hogy így békén hagy minket.
Anyám 1942-ben, a második világháború kellős közepén született. Kora gyermekkora néhány évét leszámítva egész életét abban töltötte és arra szocializálódott, hogy úgy vélekedjen a politikáról, ahogy az a fentiekben olvasható. És azért sem lehet neki túlzottan nagy szemrehányást tenni, hogy az 1990 után történtek nem hagytak túl mély nyomot ez irányú szemléletében. Azonban mit gondoljunk akkor, ha azt látjuk, hogy anyámnál több mint két évtizeddel később született (már nem is olyan) fiatal emberek nemcsak hogy magukévá teszik ezt a politikáról vallott vélekedést, hanem egyenesen eget-földet megmozgatnak azért, hogy az egy egész ország kizárólagos nézetévé váljon, azaz mindenki számára visszatérjenek az 1990 előtti idők?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése