A jövő elkezdődött |
A tételmondat a következő: "Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját."
Lépjünk túl most a mondat minden egyéb gonoszságán és ostobaságán, valamint hazugságán (pl. csendőrpertu, magyar nyelv az idegeneknek, illetve azok a makrogazdasági tények, hogy a bevándorlók munkahelyeket generálnak stb.), koncentráljunk csak arra, amiről eddig szinte egyáltalán nem esett szó.
Ez pedig a "magyarok munkája" szintagma. Az alapvető probléma ezzel a szószerkezettel, hogy olyasmit jelöl, ami nincs. Ráadásul kétféle módon sincs.
Egyrészt azért nincs, mert önmagában valami olyasmit sugall, hogy létezik olyan munka, amit csak és kizárólagosan specifikusan "A" magyarok tudnak elvégezni. Miután a valóságról próbálunk meg gondolkozni, itt most tekintsünk el olyasmiktől, mint "nemzeti lelkület" vagy éppen "faji felsőbbrendűség" (mint ahogy persze a "magyar" mint tiszta rassz sem létezik). Szóval munkák vannak, amelyek műveléséhez vagy kell szaktudás, vagy nem. Vagy kell hozzájuk nyelvtudás, vagy nem. Ha ez nem így lenne, akkor nem dolgozhatna olyan sok magyar külföldön, mint amennyi dolgozik. Azaz NINCS olyan munka, amit csak egy magyar ("mi a magyar most?"), vagy épp egy nagybrit tudna megcsinálni.
De nézhetjük ugyanezt másfelől is. A helyzet egész egyszerűen ugyanis az, hogy azért sincs "magyarok munkája", mert NINCS olyan munka, amit bárki (bármelyik magyar) meg tudna csinálni. Ha elkezdünk álláshirdetéseket böngészni (egyelőre legalábbis) nem fogunk olyant találni köztük, amelyik a leendő alkalmazottal szemben (csakis és kizárólag) azt a követelményt támasztja, hogy "magyar" legyen, mert ez bőven elég ahhoz, hogy akár a targoncási, akár a belgyógyászi, akár az építőmérnöki munkakört el tudja látni. Utoljára talán az 50-es években létezett ez a fajta univerzális képesítés, amikor Pelikán elvtársnak elég volt jól válaszolnia a "Szereti a Mi Nagy és Bölcs Vezérünket?" kérdésre, és máris uszodaigazgató, vidámparkvezető vagy a Narancskutató Intézet főnöke lehetett. Ha elfogadjuk, (márpedig egy normális világban el KELL fogadjuk), hogy egy munkakör betöltésének elsődleges feltétele a nemzeti hovatartozástól független hozzáértés, a jártasság, akkor máris beláttuk, hogy a "magyarok munkája" ilyen módon sem létezik.
Mindazonáltal ez nem fogja megakadályozni azt, hogy 300 millióért minden forgalmasabb helyen ne közöljék velünk, hogy valakik nem vehetik el tőlünk, ami nem létezik.