Más szemében a gerendát, avagy Hülyeúrék póznát állítanak

Mindenkinek megvan

Közeledik a karácsony. Ez az utcaképeken nemcsak abból látszik, hogy ismét van giccses ünnepi díszkivilágítás, hanem abból is, hogy a Jobbik újfent jónak látta közhírré tenni, hogy nem ismeri a karácsonyi üdvözlőlap fogalmát. Ezért inkább a közterekre állított idomtalan fapóznákkal kíván "kellemes karácsonyi ünnepeket" mindazoknak, akiket kedves ismerőseinek gondol. Miután azt már ezeken a helyeken elég részletesen kifejtettem, hogy hasznos dolog-e közterületre vallási jelképeket állítani, illetve hogy milyen ellentmondások és feloldhatatlan feszültségek vannak kódolva ezekbe az installációkba, itt most csak nagyon röviden megerősíteném a következőket:
A kettőskereszt semmilyen módon nem karácsonyi jelkép. Megtalálható viszont a magyar címerben és a Jobbik logójában. (Utóbbiban nyilván célzatos utalásként az előbbire.) Ezzel vallási ünnepet köszönteni, ráadásképpen "áldott és békés" jelzőkkel felcicomázva a feliratot, nemcsak a szeretet ünnepének és tágabb értelemben eszméjének lejáratása, hanem olyan fajta végletekig menő képmutatás, amelyik arról is árulkodik, hogy a póznaállítóknak saját céljaik érdekében semmi sem drága, sőt stílszerűen szólva: semmi sem szent.
Érdekelne továbbá, hogy a nemzeti jelképek ügyében mindig oly érzékenyen reagáló Jobbik mit szól ahhoz, hogy a magyar címer egy integráns részét egyes erők saját népszerűséghajhászó céljaik szolgálatában deszakralizálva puszta eszközként használják fel.
Jutnak eszembe mindenféle mondás Jupiterről meg ökörről, de azt hiszem ezúttal sokkal stílusosabb a magyar mondás: más szemében a szálkát, a magáéban a kettős keresztet sem látja meg.

Update:  a mellékelt képet (lásd jobbra) egy XI. kerületi buszmegállóban lőttem. Ennek dupla, zárható üvegablaka az önkormányzat afféle kulturális hirdetőtáblájaként üzemel: nyugdíjasműsorok, kerületi kulturális rendezvények, fontosabb tudnivalók plakátjai jelennek meg ott. És most ez. Egy formailag ellenzéki párt rendezvénye. Van kérdés?

A tudás anyja

Ezt vegyétek, magyarok, ez a tuti áru!

Ismét Advent, ismét kettőskeresztek a köztereken. Miután megítélésem szerint semmit nem veszített aktualitásából, van szerencsém (?) ajánlani szíves (újra)olvasásra erről szóló 2008-as írásomat! (1. rész; 2. rész; 3. rész)
Update: közelről szemügyre vehettem egy ilyen újsütetű csodát. Nagyon úgy tűnik, hogy a szimbolikus helyét erőteljesen átveszi a direkt politizálás. Az apostoli keresztek talapzatán ezúttal két felirat is megjelenik. A bal oldalon az "Állította a Jobbik "XY" kerületi szervezete" szöveg áll, ez lesz az önpromóció. Míg a jobb(ik) felső sarokban a következő felirat olvasható: "Áldott Karácsonyt és Sorsfordító Új Esztendőt!". Kizárásos alapon ez kellene legyen a spirituális üzenet. Igaz, hogy egy ilyen felirat még a nagykezdőbetű-fetisiszta német nyelvben sem állná meg a helyét (ugyanis ott is csak bizonyos esetekben [főnév] dukál ez), dehát ha mással nem, ezzel muszáj helyettesíteni a bombasztikus tartalmat: "írjuk nagy betűvel, úgy majd úgy tűnik, mintha valamiféle nagyon nagy szimbolikus tartalma volna" — nyilván ez lehetett a vezér"gondolat", a többit meg úgyis elviszi a kereszt...  
Update2.: Egy-két napja újabb érdekes fejlemények figyelhetők meg a fentebb leírt keresztnél. Tövében kis mécsesek és apró virágcsokrok jelentek meg. Ennél aligha lehetne plasztikusabb szimbólumát találni annak, hogy a magyar átlagember fejében milyen mélyen és milyen végzetesen keveredik a politikai és a vallási meggyőződés, és hogy ezzel mennyire képesek visszaélni azok a politikai erők, amelyek ezt nem szégyellik.

Falra magyar!

Elment a nap, táskájába tevén
ügyeit, gondjait. Csönd lesz talán.
Ketten vagyunk most, Lenin meg én,
Lenin mint fénykép szobám falán.

Száját harsány szó feszíti szét,
bajusza mereven fölfele néz.
Homloka ráncában az emberiség,

hatalmas homlok, hatalmas ész.
(V. V. Majakovszkij)

Az a jó abban, ha Semjén Zsolt megnyilvánul, hogy az ember előre tudhatja, hogy annak olvastán-hallatán okvetlenül valamilyen szélsőséges reakcióra fogja magát ragadtatni: vagy féktelen röhögésre, vagy öklendezéssel kísért köpködésre, esetleg ezek tetszőleges számú kombinációjára (haladók a szimultán, egyidejű verzióval is próbálkozhatnak). Szervesen illeszkedik ebbe a sorba a legújabb semjéniáda is, amely azt taglalja, hogy mit is tegyünk az osztálytermek falára. Pontosabban a pártelnök-miniszterelnökhelyettes úr nem ennyire liberális (jujj, mit is beszélek???), hogy a dolog kérdésként vetődjön fel benne, ő ennél sokkal határozottabb alkat: megmondja a tutit, hogy miért (a) feszületet KELL kitenni a közoktatási intézményekben. (Ha már egyszer Schmitt Pálnak mérsékeltebb sikere volt...)
Kár, hogy amit mond, az egyrészt nem igaz (vagy legyünk elnézőek: eléggé csúsztatás-szerű), másrészt pedig "érveiben" benne van az is, hogy pontosan mivel cáfolhatók. Azaz: olyasmivel érvel, ami inkább gyengíti az ő álláspontját, mintsem alátámasztaná-erősítené. Kezdjük azzal, hogy egy keresztény gyökerű világnézeti párt elnökének illene tudni különbséget tenni a kereszt (,amely érvelése szerint mind a Szentkoronán, mind a magyar címerben megjelenik), illetve a feszület közt. Ha nem menne, szívesen segítek: a feszület keresztből és Corpusból (az arra felszögezett Megváltó testéből) áll össze. Márpedig ilyesmi sem a koronán, sem a címerben nem található. Eleve nem teljesen tiszta, hogy a korona egy ilyen esetben miért képezi az érvelés alapját. Hordja a magyar király? Nem, (egyelőre még) köztársaság van, az az államforma. Vagy Semjén Zsolt már tud valamit, hogy nemcsak az új alkotmány, hanem egyáltalán az egész közélet a Szentkorona-eszme által lesz vezérelve hamarosan, csak kissé elsiette a dolgokat, mert már nem bírta magában tartani?
Egyáltalán: bakki, nédd már, de csodálatos, egy olyan tárgy, amely a 11-13. században, a vallásos középkor legközepén készült, és a szakrális, Istentől való királyi uralmat volt hivatott szimbolizálni, kereszttel a tetején készült el??? Hát ez csodálatos, sőt szinte hihetetlen... de mindenesetre legalábbis akkora jelentőségű, hogy ettől 8-10 évszázaddal később feszületet kell kitenni minden közoktatási intézményben, nyilván.
De akkor nézzük a címert, hátha az. Azért az mégiscsak egy közhatalmi jelvény, állami szimbólum, nagyobb kisugárzó erővel. Azt azért jegyezzük meg, hogy 1990-ben az első szabadonválasztott magyar parlament hosszas vitát folytatott arról hogy a magyar címer ebben a formában létezzen-e, vagy esetleg valamilyen más verzióban. (Érdekes módon egyébként a vita fő kérdése épp az volt, hogy a Szentkoronás verzió, vagy az anélküli [az ún. Kossuth-címer] legyen-e az új köztársaság fő szimbóluma.) Nos, mint ilyen állami szimbólum, a címer eleve ott lóg minden tanterem falán, tehát belőle külön kiemelni még egy-egy motívumot teljességgel fölösleges, aki mindenáron keresztet akar látni, az - épp Semjén úr érvelésének alapján - vigyázó szemeit nyugodtan vetheti a címer tetején ékeskedő szentkoronán lévő keresztre, vagy akár a címerpajzson lévő kettőskeresztre is. (Utóbbival ugyan akad egy kis probléma, nevezetesen, hogy a négykarú, mutáns Jézus esetétől eltekintve nem nagyon alkalmas feszületnek, ily módon kissé gyengíti a KDNP első emberének érveit, de kicsire nem adunk.)
Vagy akkor legyünk következetesek, és lógassunk ki a címerből kivett kereszt/feszület mellé még egy koronát is, aztán egy hármashalmot, és hát, igen... az árpádsávokat is! És pont itt az újabb probléma: annak az érvelésnek a gyengeségére, hogyha valami történelmi jelentőséggel bír, a múltban, a nemzet történetében valamikor szimbólumszereppel bírt, akkor ma azt okvetlenül meg kell jeleníteni a mai mindennapokban, és áhítatos tisztelettel kell körbenyaldosni, éppen az a legjobb ellenérv, ami az árpádsávval az elmúlt 10-15 évben történt. Az, hogy a történelem (,amelynek ura persze Isten, mint június 4-e óta van szerencsénk tudni) egy folyamat, amelynek során bizonyos dolgok változnak, vagy egyszerűen csak átalakul a jelentőségük, más aspektusból látjuk őket, nyilvánvaló evidencia. Ezért nem hordják a szülők a feszülettel feldíszített falú iskolába fehér lovon, hátrafelé nyilazva turulmadarak kíséretében csemetéiket, hogy aztán, ha délután a tanítónéni berovásírt az ellenőrzőbe, előkapják a nádpálcát, és némi varkocsráncigálás kíséretében jól elverjék az ebadta nebulót.
Félreértés ne essék, itt az utolsó mondatban a múltról írtam, nem a jövőről vizionáltam.
Legalábbis remélem.

Keresztek és csillagok — 3.

Miután alaposan megvizsgáltuk a felállítás helyét és magát a felállított szimbólumot, nem marad más hátra, minthogy górcső alá vegyük a harmadik elemet is, a (kettős)kereszt tövében megjelenő táblát.

És itt rögtön szembesülünk is az első problémával. Fentebb "szimbólum"-nak neveztem a keresztet, alighanem teljes joggal. DE!

Kell-e egy bármilyen — szimbólumszerepét jól betöltő — szimbólumhoz magyarázatot mellékelni?

Egyrészt visszacsatolva megkérdezhetjük, hogy ebben az esetben a kettőskereszt valóban jól töltötte-e be azt a szerepet, amelyet neki szántak (valószínűleg nem, ezért is a "magyarázat"). Másrészt, ha a kereszt valóban egyetemes és jelen esetben is értelmezhető szimbólum, akkor viszont élnünk kell a gyanúperrel, hogy a magyarázatként mellékelt kis felirat el szándékozik bújni valami vitathatatlan érték, valami magasztosnak tekintett mögé. Ezek után vessünk egy pillantást magára a feliratra is!

"Áldott karácsonyt a keresztény Magyarországnak!" - mondja a tábla.

Lépjünk túl azon, hogy az "áldott" kifejezés elég markánsan egy bizonyos valláshoz, annak gyakorlóihoz kötődik, így megint fel kéne vetnünk azt, (amit már az első részben érintettünk is,) hogy a mindenki által használt közterületen csak abban az esetben volna helye, ha mindenkinek szólna, nem csak egy vallási közösség számára bírna releváns jelentéssel.

Az egyedül problémamentes "karácsony" után találjuk a felirat legérdekesebb elemét, a "keresztény Magyarország" jelzős szerkezetet. Pusztán grammatikailag vizsgálva egy ilyen szintagma két jelentéssel bírhat: egyrészt lehet elkülönítő jellegű, tehát kb. olyan jelentéssel bíró, hogy "Magyarország keresztény (vallású) része"; másrészt bírhat egy általánosító-azonosító jelentéssel is, azaz "Magyarország (mint olyan, teljes egészében) keresztény". És létezik - sajnos - egy harmadik (nem annyira grammatikai) értelmezési lehetőség is, de erről kicsit később.

Viszont az egyértelmű, hogy ha a fentebb részletezett két jelentés közül bármelyiket próbáljuk meg "használni", a "köztéren elhelyezett vallási szimbólum kiegészítő magyarázatá"-nak értelmezésekor, újabb problémákkal szembesülünk, ráadásul olyanokkal, amelyeket már érintettünk korábban. Hiszen az első esetben ismét ahhoz a kérdéshez érkezünk vissza, hogy egy bizonyos vallási közösség, amely "csak" saját követői számára nyilvánul meg - ,amihez vannak ennél célszerűbb fórumai is - miért használ ehhez olyan közterületet, amely mindenki, más vallásúak és ateisták számára is nyitott.

A "keresztény Magyarország" másik értelmezésével egyszerűen csak annyi a baj, hogy nem igaz, vagy - legyünk engedékenyebbek - nem felel meg a valóságnak. Hiszen ahogy a második részben már szó volt róla, megszűnt az egy ország - egy vallás egyértelmű helyzet, sőt még a vallásosság univerzális jelenléte is. (Ennek kapcsán érdemes böngészgetni a KSH 2001-es népszámlálás kapcsán végzett felmérését a hazai lakosság vallási megoszlásáról. A 7,6 milliós magát vallásosnak tudóval szemközt másfél milliós az egyértelműen nem vallásosak tábora, és jó egymilliós a "nem kíván válaszolni". [Ez utóbbi kategória aligha a valamilyen tételes valláshoz tartozókat takarja, hiszen akkor nyilván ott szerepelnének. És többé-kevésbé az is szociológiai közhely, hogy az egyes vallásoknál megjelenő létszámok túlzottak: azok {főleg az idősebbek}, akik szinte egyáltalán nem gyakorolják a vallást semmilyen módon, csak "beleszülettek" abba, azok is automatikusan odatartozónak vallják magukat.]) A különböző keresztény felekezetek híveinek száma a felmérés szerint kicsivel alatta marad a 7,5 milliónak, ami ugyan elég jól hangzik (az összlakosság 3/4-ét jelenti kb.), de létezik egy szűkebb értelmezési lehetőség is. Az apostoli kettőskereszt használata és a saját felekezetre a "keresztény" kifejezés használata igazából csak a katolikusok sajátja (szemben a protestáns felekezetek által használt "keresztyén"-nel). Az 5,58 milliós létszám persze még mindig meghaladja a lakosság 50%-át (feledve a fentebb leírtakat egy ilyen felmérés pontatlanságairól), de ahhoz mindenképp kevés, hogy a "keresztény Magyarország" fentebb ismertetett második értelmezése elfogadható legyen.

Fel kell vessük tehát a kérdést:

Hogy értelmezzük a kereszt tövében olvasható feliratot?

Nem kell túl sokat – még 100 évet sem – visszamenni a magyar történelemben ahhoz, hogy a "keresztény Magyarország" harmadik értelmezésére ráleljünk, általában még egy jelzővel, az "úri"-val kiegészítve. A két világháború közötti magyar politikai kurzus definiálta így önmagát. Utalva az "úri"-val főként a még mindig anakronisztikusan eleven feudális hagyományokra, míg a "keresztény"-nyel pedig mindenekelőtt egy olyan egységes (szín)magyar (vallási) "hagyományra", amelynek egyetlen, de nagyon fontos jellemzője az, hogy "nem zsidó". A kifejezésnek ez az eleme, azon túl, hogy mélységesen keresztényietlen, ráadásul a második világháború közeledtével egyre hangsúlyosabbá is vált.

Talán túlzott belemagyarázásnak is tűnhetne egy ilyenfajta megközelítés, ha... ha... ha...

1/ ha nem tudnánk azt, hogy ma a - "keresztény" egyházak által is erőteljesen támogatott - jobboldal nagy részében mekkora nosztalgia él e a korszak iránt, annak minden kártékony és mára végképp anakronisztikussá vált jellemvonásával – közte a markáns antiszemitizmussal – együtt;

2/ ha nem állna ott ennek a korszaknak pregnáns összefoglaló jelképeként (feudális királyság + "keresztény"ség) épp a kettőskereszt.

De az bizonyos, hogy ha valami távol áll a karácsony üzenetétől, az épp ez a fajta megközelítés (vagy épp "megtávolítás").

És ha mindezt a vallás, a szeretet vallásának egyik legnagyobb ünnepe mögé elbújva művelik egyesek, bízva annak tekintélyében-támadhatatlanságában az bűn, méghozzá olyan bűn, amelyik megerősíti az oly sokat hangoztatott tételt: országunkban ma nagyon súlyos, mély erkölcsi válság uralkodik.

(vége[?])

Keresztek és csillagok — 2.

Nos, legutóbb eljutottunk odáig, hogy megpróbáltuk kitalálni, mi a "közterület" pontos definiciója, és hogy ennek alapján kik használhatják, milyen célra.
Ha ezzel nagyjából végeztünk, jöhet a következő lépés: vizsgáljuk meg azt, a kérdést, hogy

"Ma, a 21. században vajon helyén való dolog-e vallási jelképeket állítani közterületekre?"
Ha a múltba tekintünk pédákért, akkor a válasz látszólag egyszerű: szinte minden - történelmi múlttal bíró - városunkban akad pl. szentháromság-szobor, sőt még a településeket összekötő utak mellett is nagyon gyakran találhatunk feszületet. De éppen ez a "bizonyíték" világít rá a probléma mibenlétére is. Amikor ezek az oszlopok, keresztek keletkeztek, a társadalom ideológiai egysége vitathatatlan volt, azaz egy kereszt/szentháromság-oszlop állítása a népesség egészének elköteleződését fejezte ki valamely számukra vitathatatlan érték iránt. Lehet vitázni, hogy ez pozitív vagy negatív fejlemény, de attól még a tény tény marad: mára ez az ideológiai homogenitás eltűnt. Ily módon egy vallási jelkép éppenséggel nem a közösséget, az együvé tartozást reprezentálja, hanem a társadalmon belül egy bizonyos csoporthoz való tartozást. Azaz valami olyasmit, hogy "vannak itt keresztények IS". Csakhogy vannak zsidók, muzulmánok, Krisna-tudatúak, buddhisták IS. (És akkor az ateistákról még nem is beszéltünk.) És akkor meg is fogalmazhatjuk a következő kérdést:

"Kell-e magát egy vallási közösségnek saját szimbólumai közterekre való felállításával reklámoznia?"
Jelzem, hogy különösen igaz ez az adott város olyan pontjain, amelyeknek semmiféle - az adott vallás szempontjából releváns - spirituális töltete nincs. (Pl. indokolt lehet egy kereszt a Bazilika előtt, vagy akár a Regnum Marianum helyén, de mit keres a Nyugati [majd' azt írtam: Marx] téren?) És egyáltalán: mi a célja egy ilyen "reklámnak"? Mikor eredményes? (Megtértek számában mérik ezt, vagy miben mégis?) És mi a végső kifutása? Egymással versengő kampányok? Ha kikerültem a keresztet, lépjek el a menóra mellett, és essek hasra egy Buddha-szoborban? Nem, köszönöm. Az adott vallás üdvözítő mivoltát én nem olyan dolgokban mérném le, hogy 300 méteren belül hányszor találkozom a fő szimbólumával... Vagy lehet, hogy nem nekem szólnak ezek a jelek, aki nem vagyok annak az adott vallásnak a híve-hívője? Lehetséges, hogy csak a vallási közösség tagjainak szóló üzenetet fogalmaz meg a közterületen álló kereszt? Nos ennek egyrészt ellentmondani látszik a kereszt tövében látható felirat, amelyik "Magyarországnak" (tehát mindnyájunknak) kíván áldott karácsonyt (részletesebb elemzését lásd a 3. részben!). Másrészt alighanem teljes joggal gondolom azt, hogy egy ilyenfajta leszűkített üzenetnek nem lenne a helye közterületen. Miért OTT üzengetnek egymásnak a katolikusok, zsidók, buddhisták, krisnások? Hiszen vannak közösségeik, gyülekezeteik, sőt többnyire kegyhelyeik is. Azt a hívőt pedig elég nehezen tudom elképzelni, aki olyan beteg, hogy misére ne járjon, tévét ne nézzen, rádiót ne hallgasson (ott is hozzzá lehet jutni az egyházi áldáshoz - legalábbis annyira mindenképpen, mint egy felirat elolvasása által [és akkor még nem is beszéltünk róla, hogy a köztévét/rádiót a másvallásúak/ateisták is finanszírozzák]), de a Nyugati térre azért kiballagjon keresztnézőbe, áldásért.
De van itt más probléma is, amit vulgáris egyszerűséggel így tudnánk megfogalmazni:

"Miért kettős kereszt, mit keres itt a kettős kereszt?"
(Az "itt" természetesen nem Magyarországot, hanem a karácsonyi ünnepkört jelenti.) Akárhogy is nézzük: akár itt, akár itt, az mindenképpen bizonyosnak látszik, hogy a kettőskereszt elsősorban a magyar államhoz, a magyar királyokhoz kötődik, még "apostoli" jelzője is a király jogkörére utal, legalábbis egy középkori magyarázat szerint. A karácsony univerzális ünnep-mivoltát talán nem kell külön bizonygatni, aligha van nemzetspecifikus verziója, hiszen a vallásos felfogás is a minden ember megváltójakánt megszületett Jézust ünnepli ilyenkor. Az már csak apró adalék, hogy felettébb ritka az olyan szimbólum, amely nem "arról szól", hogy MIT fejez ki, hanem arról, hogy KINEK szól. Azt pedig inkább már meg se kérdezzük, hogy az "eredeti" keresztény szimbólum sokadik verziója hogyan és miért kapcsolódik inkább, erősebben a karácsonyhoz, mint az originális jelkép....

(folyt. köv.)

Keresztek és csillagok — 1.

Bár a cím Zorán dalszövegéből való, ez most mégsem a kultúra rovathoz tartozó írás lesz.

Szóval "idén" (2007) december eleje felé ismét megjelentek szép fővárosunk forgalmasabb pontjain a nagy, fából ácsolt keresztek. Sokan sokfélét megírtak már erről — nyilván nálam sokkal okosabb emberek — pl. azt, hogy valakinek a születésnapjára (Jézus, karácsony) halálának eszközét (kereszt) felállítani kb. olyan, mint a most született csecsemőnek koporsót küldeni ajándékba. (Attól a "magyarázattól" most tekintsünk el, hogy ez a kereszténység egyetemes jelképe, egyrészt, mert semelyik másik keresztény ünnepen nem került még sor keresztállításra [pedig mondjuk húsvétkor jobban helyén is volna a dolog...], másrészt pedig a lentebb tárgyalandók miatt.)
Idén karácsonykor - gondolom, épp az előbbiek miatt - le is maradtak a "Megszületett a Megfeszített" feliratok. Lett azonban helyettük más: most az "Áldott karácsonyt a keresztény Magyarországnak!" felirat díszítette a keresztek tövét, melyek, - no, láss csudát! - a magyar (és a szlovák:) ) címerből ismert ún. apostoli kettőskeresztek voltak. Azt kell mondjam, a jelenség legalábbis elgondolkodásra késztető. Rengeteg zavarba ejtő kérdés jut az ember eszébe, azokról még csak nem is beszélve, amelyek csak homályos rosszérzésként fogalmazódnak meg, valahol hátul tülekedve elő a tudatalattiból. Nos, a rendszeresség kedvéért kezdjük az egyszerűbbekkel, a direkten megjelenőkkel!
Az első kérdés, amit ennek kapcsán megfogalmaznék, valahogy így hangzik:
— 1/ Helyes dolog-e a 21. században, amikor az állam és egyház szétválasztása evidencia (kellene legyen), közterületekre vallási jelképeket felállítani?? – Ahhoz, hogy ezt a kérdést helyesen meg tudjuk válaszolni, emlékeztessük magunkat arra, hogy egyes körökben milyen ellenszenvet vívott ki egy másik egyház szintén közterületi Hanuka-ünnepe. Sőt, tevőleges ellenlépéseket is. (Ami persze két további alkérdést is felvet. Nevezetesen, hogy 1/a: Helyes dolog-e és ha igen, akkor milyen alapon vallás és vallás, hit és hit közt különbséget tenni? 1/b: Egyáltalán: helyes dolog-e hívő emberek áhítatát megzavarni pusztán szubjektív érzülettől hajtva, azaz azért, mert nekem nem tetszik az adott vallás?)
Ha mindezeket sikeresen megválaszoltuk, akkor rá kell jöjjünk, hogy az 1/-es főkérdés újabb kérdéseket hoz magával. Elsőként mondjuk mindjárt azt, hogy egyáltalán milyen fogalom a "közterület"? Azt jelenti-e, hogy a köz minden tagja kedve szerint bármit csinálhat ott, vagy pedig azt, hogy csak a "köz", tehát a teljes egész használhassa rendeltetésszerűen (járás-kelés), és ott semmilyen partikuláris csoportnak ne legyen helye, pláne ne olyan esetekben, amikor az ott megrendezésre kerülő esemény (mise, hanukka stb.) céljaira a közösségnek van kijelölt helye (templom, zsinagóga). Jó, de ha ez így van, mit tegyünk az utcaszínházakkkal, a Könyvheti rendezvényekkel (biztos joggal tiltakoznának az analfabéták és a nemolvasók); vagy mondjuk mi legyen a szt. István-napi körmenettel?? Ok, akkor gondoljuk azt, hogy a "közterület" fogalmába az is beletartozik, hogy a köz egyes tagjai vagy kisebb csoportjai a megfelelő engedélyek birtokában (induljunk ki abból, hogy a keresztállítóknak, Hanukát ünneplőknek, a körmentben részvevőknek ez megvan) használhassák bizonyos ideig saját céljaikra a közterületet. Tehát kvázi a Hatalom bölcsességére bízzuk, hogy mérlegelje, mi megengedhető, és mi nem. Ha viszont beleegyezőleg bólintott, akkor ezt nekünk nincs jogunk se egyénként, se csoportként felülbírálni. Legyen szó akár ellenérzéssel kezelt felekezetről, akár barbár fetisizmusnak is felfogható megmozdulásról, és igen, akár olyan művészeti alkotásról (pl. kék műanyag tehénről!!), amely sérti vélt vagy valós érzéseinket. És ha mindezeket jól végigrágtuk, plusz feltettük még az olyan érdekes kérdéseket is, hogy EGY személynek miért kell területfoglalási engedély (koldusok, utcazenészek), akkor lépjünk a következő kérdésre!
(folyt. köv.)