Now the sun's gone to hell and
The moon's riding high
Let me bid you farewell
Every man has to die
But it's written in the starlight
And every line in your palm
We're fools to make war
On our brothers in arms
(Dire Straits: Brothers in Arms)
1/ Ki lehet-e maradni, semlegesnek lehet-e lenni?
Egyértelműen: NEM. Ennek több oka is van.
Egyrészt azért, mert bár olyasmi létezik, hogy hadüzenet, és ez egyoldalú deklarációként is működik (ha hadat üzentem, hadiállapotban vagyok, függetlenül a célország reakciójától), de olyan, hogy béke-/semlegességüzenet nincs. Ahhoz, hogy ilyesmi működjön, az kellene, hogy a hadakozni óhajtó fél tiszteletben tartsa ezt az egyoldalú deklarációt. Hasonló okokból elbújni sem lehet a Háború elől: ezzel próbálkozni olyan naivitás, ami durván megbosszulhatja magát. Hiszen egy valójában nem létező, mesterséges konstrukcióban, az államhatárban bízunk ilyenkor ("ide [Magyarországra] csak nem jönnek már"). Ez nemcsak azért nonszensz, mert a modern háborúk nem nagyon ismerik az "államhatár" fogalmát (lásd a két országon keresztülrepülő drón példáját -- és akkor még a legszörnyűbb lehetőséget, az egyik országra ledobott atombomba határokon átsodrodó hatásait még nem is említettük), hanem azért is, mert egy hadviselő féltől ilyenkor azt várnánk el, hogy tartsa tiszteletben egy másik (önmaga által semlegesnek deklarált) állam határait, azaz annak szuverenitását. Azt talán mondanom sem kell, hogy ez a Háború pont nem a szuverenitás tiszteletben tartásáról szól.
2/ Mi a "semlegesség (kimaradás)" üzenete?
Semlegesnek maradni elvileg egy nagyon szimpatikus üzenet hordozója, kb. valami olyasminek, hogy "a békét szeretjük, elítéljük a háborút és/vagy az összecsapásokat kirobbantó kérdésben egyik fél álláspontjára sem helyezkedünk, ebben semmi érdekeltségünk nincs". Ezek jól hangzó szlogenek, de mint láttuk, a gyakorlatban nem mindig érnek akár egy hajítófát is, a jelen Háború körülményei között pedig különösen nem.
Van azonban egy nagyobb baj is. Optimális esetben ez a Háború nem fog úgy végződni, hogy bármelyik fél is totálisan megszűnjön létezni. Így aztán jogosan merül fel az a gondolat, hogy a Háború utáni relációkat döntő módon befolyásolhatja a konfliktus ideje alatt tanúsított viselkedésünk. Ez természetesen nagyon sokat számít cserben hagyott szövetségesek esetében is, de ez elég egyértelmű. Ami sokkal érdekesebb, az az, hogy mit üzenünk a Háború kirobbantójának a viselkedésünkkel. Az, amit most az ún. magyar külpolitika előad nagyjából a következő üzenetet hordozza: "Nézzétek, mi igazából továbbra is szeretnénk a ti hátsótokban tartózkodni (úgy megszoktuk, már hiányzik is az otthonos melege), de bizonyos hülye lekötöttségek miatt most legalább egy kicsit úgy kell csinálnunk, mintha nem értenénk egyet veletek. De semlegesek maradtunk, úgyhogy azért tudjátok: nekünk EZ is simán belefér!"
És ezzel az a legnagyobb baj, hogy ezt csak az nem látja, aki nem is akarja látni. Mindenki más igen.
