A Nagy (halál)Ugrás

"És ha szakad a védőháló

"...és akkor most rugaszkodjunk el felfelé!"

A halálugrás végén a túlvilági TV-n majd

Rólad szólnak a hírek

Veled van tele a sajtó"

(Tankcsapda: Mennyország Tourist)

Azok, akik kicsit alaposabban ismerik a történelmet, tudják, hogy annak folyamán időről időre előkerül "a Nagy Ugrás" (továbbiakban: NU) ötlete. Ez nagyjából valami olyasmit szokott jelenteni, hogy egy országot társadalmi, technikai vagy gazdasági (stb.) téren úgy teszünk hatékonyabbá, korszerűbbé, hogy eközben az ehhez a folyamathoz szükséges szerves fejlődést  felemésztő idő egy jelentős részét meg sikerül takarítani.

Érdemes észrevenni, hogy az ilyen NU-kat sohasem alulról, hanem mindig felülről kezdeményezik: ambiciózus uralkodók-államférfiak igyekeznek országukat felzárkóztatni, modernizálni, az általuk vélt fejlődési trend élvonalába állítani. A NU konkrét megvalósítása azonban már rendkívül sokféle lehet. A két meghatározó alaptípusnak nagyjából az mondható, amikor (1) a NU-t végrehajtó állam a meghaladandó, túlszárnyalandó rendszer keretein belül kíván jobb lenni versenytársainál; (2) amikor a NU során egyúttal túllép az adott kereteken, gyökeresen új berendezkedést, szabályrendszert akar meghonosítani, mert ezt hatékonyabbnak, de legalábbis fejlődésre alkalmasabbnak ítéli meg a meglévőknél. Természetesen nincs birtokunkban a Bölcsek Köve, hogy a mindenkori történelmi folyamatokat teljes biztonsággal megítéljük, de azért erősen úgy tűnik, hogy a fentebb vázolt két NU-modell közül az (1)-es sorszámú a sikeresebb. Bár ezek között is jócskán akad sikertelen vagy félsikerű (Mátyás vagy Nagy Péter felzárkózási kísérlete a Nyugathoz), de itt azért jócskán találunk pozitív kimenetelű példákat (a skandináv országok felzárkózása a Nyugathoz, vagy Japán és Dél-Korea robbanásszerű fejlődése a második világháború után). A (2)-es  esetben természetesen annak felmérése is problémásabb, hogy mennyire sikerült a NU: hiszen ha mi a versenyt egy másik pályán futjuk, akkor nehéz megmondani, hogy gyorsabbak voltunk-e, vagy hogy egyáltalán hol van a cél. (Lásd még: "almát hasonlítani a körtével.") Azok, akik ezt a NU-verziót választják, általában bölcs előrelátással erre rá is szoktak játszani. Pl. akár összességében, akár egyes kirívó eseteit (Kína, Kuba, Észak-Korea, Kambodzsa) különválasztva szemléljük az ún. "szocialista tábor" teljesítményét, biztosak lehetünk abban, hogy nem a kapitalista vesenykultúra és termelékenység vagy éppenséggel a szolgáltatások és termékek bősége vagy korszerűsége terén akartak versenyre kelni a kapitalizmussal. Meg kell jegyezni továbbá, hogy ennek a változatnak az esetében nagyon kevés (szám szerint nulla) sikeres NU-kísérletről számolhatunk be. És akkor az olyan "járulékos tényezőket" mint a népirtások vagy éhínségek még nem is említettük.

Mesés történetek - 6.: Nagymonológ a szervizben

inda (motor)house (az indafoto.hu képe)

Üdvözlöm, Magyar úr! Hát, kész lett a szekér, legalábbis nagyjából, mert ahogy mi itt a Narancs és Keresztnél a fiúkkal mondjuk: "Kész autó nincs, csak javított!" Hehe. Szóval, kedves kuncsaft, először is köszönjük, hogy minket tisztelt meg a bizalmával. Említette, hogy a négy meg a nyolc évvel ezelőtti általános műszaki felülvizsgálattal a Szegfű és Társai céget bízta meg, de nagyon elégedetlen volt a munkájukkal, csupa nyugatinak látszó, de valójában itthon utángyártott kacatot szereltek be az autójába.

Nahát kérem, ez a Narancs és Keresztnél nem fordulhat elő! Mi az évezredes kézműipari tapasztalattal bíró Kelet piacairól érkező darabokkal dolgozunk. Ja, nem, hát nem éppen japán alkatrészekre gondoltam, hanem inkább kínaiakra meg arabokra. Igen, az igaz, hogy náluk talán nincsenek olyan nagyon nagy hagyományai az autógyártásnak, de egyrészt ugye velük tudtunk megegyezni egy elég előnyös barterben, másrészt meg az az autó, amit tőlünk most visszakap, nem is vág egybe a hagyományos, ortodox módon értelmezett autófogalommal. Jaj, Magyar úr, hogy maga milyen kíváncsi!! Igazság szerint nem kéne válaszolnom, hiszen mi köze magának, a megbízó ügyfélnek ahhoz, hogy mi milyen csereüzletek révén jutunk az alkatrészekhez, amelyeket a kocsijába építünk; de Ön annyira szimpatikus, hát végtelen jóságomban elárulom: az alkatrészekért cserében mi a mellékhelyiségben elhasznált papírokat szállítjuk ki nekik. Persze ezeket nem lehet mondjuk "seggpapír"-ként kiszállítani, az mégis bántaná még ezeknek az érzékenységét is. Szerencsére, nekem van egy olyan testrészem, amelyiken majdnem olyan mély vágás van középen, mint a hátsómon, ezért ezeket a szart érő (hihihi!) papírokat állampapír néven exportáljuk.