1. Újabb baloldali provokáció
A "magyar" baloldal félelmetes erkölcsi züllésének újabb stációjához érkezett.
Nem elég, hogy jegyirodákba beépített ügynökei lépten-nyomon lefasisztázzák a békés jegyvásárlókat, de a szinte már megszokott ócska politikai provokációk mellett-után immár a hétköznapi élet, a kultúra területén is megjelenik ez a mélységes megvetésre méltó jelenség. Rettenetes, hogy ide jutottak: saját házaik felgyújtása, és az azokra való rálövetés után - mégha közbe-közbe követnek is el hibát, pl. amikor elfeledkeznek arról, hogy ők most provokálnak, és pl. fehér port küldenek Orbán Viktornak vagy a HírTv-nek - immár nem átallanak ártatlan, fasisztázó jegyirodákat is felgyújtani az általuk provokált tüntetésekről oly jól ismert Molotov (nem véletlen a kommunista-bolsevista elnevezés!!!) -koktéllal.
De nem fog nekik sikerülni: nem tudják elterelni a figyelmet a.... a.... miről is?? Hát.. amiről el akarják terelni. Mert ugye ez most egy olyan ország, hogy állatira számít, mire figyel a közvélemény, és mit szeretnének a széles tömegek....
2. Pusztuljanak a libsibolsik!
Hát elérkezett ez a perc is. Pedig sokak számára alaptalan huhogásnak, rémisztgetésnek, vészharangkongatásnak tűnt (,vagy legalábbis megpróbálták azt hinni, hogy csak az, semmi egyéb). Egy folyamat elérte a következő fokozatát, teljesen logikusan, prognosztizálható módon. Mert nézzük csak, mi is történt! A hatalom - és a vele járó források - birtoklásának érdekében az egyik oldal elhatározta, hogy a másik oldalt állandó nyomás alatt kell tartani. Ennek leglátványosabb eleme pedig az eddig soha nem látott durvaságú megnyilvánulások egész sora. Ezeknek bizonyos elemei - sípolás, vesszenezés, kereplőzés, gyalázkodás szóban és transzparenseken, majd (a verbális tettlegességet követte a tényleges) a tojás- aztán a kődoblálás – fokozatosan "legális", "bevett", elfogadott eszközökké váltak. Minderre az a képmutató indok szolgált magyarázatul, hogy "ez ellen a hazug, érzéketlen illegitim kormány ellen egyrészt minden megengedhető, másrészt az emberek jogos indulata nem tartható kordában". (Jegyezzük meg: a kordában tartásra nem sok kísérlet történt, annál inkább pl. kordonbontásra, ezzel jó példát mutatva.) Azaz a generált konstrukció (a kormány milyensége) szolgált indokul az abból eredő cselekedetekhez, tökéletes zárt rendszert alkotván.
És ahogy annak idején, a boldog 90-es években a köztársasági elnök kifütyülése szélsőségesen durva és erőszakos cselekedetnek számított, aztán a nyíltszíni fütyülés fokozatosan vált politikai eszközzé; úgy mára a politikusok testi épségének támadása vált gyakorlattá. És ahogy a fütyülés "köznapi" gyakorlattá vált, a radikálisan megnyilvánulók újabb, erőszakosabb megnyilvánulások felé fordultak. Mára azonban már a Molotovkoktél-dobálás vált szinte a politikai véleménnyilvánítás bevett eszközévé. A bevett eszközöknek azonban az a sajátossága, hogyha valamely területen beválik, akkor használója megpróbálja annak hatókörét kiterjeszteni. Ha mszp-s iroda ellen jó volt a Molotov-koktél, akkor miért ne volna bevethető jegyiroda ellen is? Pláne, ha úgy tűnik, hogy ez egy egyre inkább bevett kommunikációs formává válik, ráadásul hatásos is, mert lehet, hogy nem meggyőző, de legalább anyagi kárt okoz annak, aki velünk szemben áll. Arról nem is beszélve, hogy a mindennapi életet sajnálatos módon át- és átszövő politika is abba az irányba hat, hogy 1/sérelmeinket hajlamosak legyünk visszavezetni politikai okokra (nem azért nem szolgálnak ki, mert a zenekar tök ismeretlen és jegy sincs az eseményre, hanem mert magyar vagyok, az együttes pedig nemzeti érzelmű); 2/azokat a megoldásokat, amelyeket a politika elfogad, szentesít, hajlamosak leszünk átvinni életünk más területeire is.
És itt már hiába nem az illegitim és erkölcsi hulla Gyurcsány-kormányról van szó többé, hanem adott esetben "csak" egy jegyirodáról, megszűnik a mérlegelés. Nemcsak, hogy szemet szemért lesz a vezérelv, hanem a sokkal durvább visszavágás, a megtorlás. Hogy miért is? Azért, hogy diadalmaskodjon a "jó" és az "igazság". Kérdés, hogy ilyen eszközök mellett lehet-e egyáltalán még ilyesmiről beszélni.
És akkor végezetül lássunk egy-két példát a fentebbiekre! Arra, hogy a benzines palackkal történő önítélkezés egyes körökben már dicsőségnek számít, jó bizonyíték a jeles katapultépítő blogja. És ha valami dicsérendő, elsimerésre méltó, akkor nyilván lesznek követők, a cselekmény ismételhető és ismétlendő. És ha valami eszközzé vált az egyik oldalon, akkor pusztán a jólneveltség cask nagyon kevés visszatartó erőt jelent: égnek már fideszes politikusok házai is. De gondoljunk akár csak arra, hogy miután általános eszközzé vált, egy személyes, politikafüggetlen leszámolás is elbújhat mögéje, mindenképpen azt konstatálhatjuk: a kör bezárult.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése