Miért nincs programja a fidesznek?

Átfogó program

Bár természetesen minket elsősorban a címben foglalt kérdés érdekel, azt azért elöljáróban nyomatékosan szögezzük le: nem, az, hogy "folytatjuk", az nem pártprogram, még akkor sem, ha Valaki Nagyon Magas Helyről, Nagyon Fontos alkalomkor mondja. Nemcsak azért nem az, mert ahhoz általánosságban mind tartalmilag, mind terjedelmileg roppant kevés, hanem konkrétan azért is, mert az ilyen megnyilatkozás elvileg azt sugallaná, hogy létezik egy átgondolt, logikusan felépített koherens valami, amit lehetne folytatni. Ezzel szemben a valóság ennek épp az ellenkezője: rögtönzések zajlanak, amiket a koherensen visszatérő magyarázatok (nemzeti érdek, rezsicsökkentés) próbálnak meg indokolni. Egyébként se felejtsük azt a csekélységet, hogy már csak azért sincs mit folytatni, mert a fidesznek már 2006-ban sem volt programja.
De ha nincs, akkor miért is nincs? A rövid válasz erre az, hogy: "mert eleve nem lehet".
Hosszabbra fogva, a nyilvánvalóbb válaszok a kimenti oldalt vizsgálva kerülnek elő. Valami olyasmik juthatnak először eszünkbe, hogy "eleve nincs is rá választói igény", a "szavazók el sem olvassák, ezért nem ennek alapján döntenek". És bár ezeknek (sajnos) nem csekély valóságalapjuk (is) van, valószínűleg sokkal érdekesebb eredményre jutunk, ha a bemeneti oldalt vizsgáljuk. Nos innen nézve az "eleve nem lehetséges" úgy fest, hogy a (választási) program a szó legszigorúbb értelmében vett csapatmunka. Csapatmunka oly módon is, hogy a különböző területek szakértői adják össze, fésülik egybe a leendő programot, igyekezvén a saját részükön egy működőképes, pozitív és az adott politikának megfelelő "útitervet" összeállítani. De egy program megírása azért is csapatmunka, mert egyeztetést, tárgyalást, kompromisszumkészséget, a másik meghallgatásának képességét igényli. Ha most ennek fényében átgondoljuk, hogy a "fidesz"-nek nevezett politikai pártnak nevezett képződmény mennyire a minden (t jobban) tudó Vezér képzetére épül, akinek akarata kizárólagos és megfellebbezhetetlen, akkor be kell lássuk, hogy egy ilyen szervezet eleve nemcsak hogy kizárja a programalkotás fent leírt lehetőségét, hanem működése homlokegyenes ellenkező azzal. Ráadásul egy adott, létező program egyrészt kordába szorítaná a Kizárólagos Parancsolót, ha nem is oly módon, hogy muszáj volna aszerint cselekednie, de úgy mindenképpen, hogy valamiféleképp számon kérhető volna, örökké ott lebegne a feje felett a programmal való szembesítés lehetősége. Másrészt azt se feledjük, hogy egy végiggondolt és felépített program a maga szigorú szerkesztettségével éppen az improvizációk lehetőségét zárná ki. Ami nemcsak megint az adott valóság totális ellentéte volna, hanem ráadásul (és ez valószínűleg sokkal súlyosabban esik a latba) abszolút keresztül húzná az "az van, amit én pillanatnyilag akarok" (azaz a korlátlan hatalom birtoklásának) mámoros érzését.
Szóval, aki programot szeretne, az menjen moziba a barátnőjével. 

A Fidesz evolúciója 1 percben

2010:
- Botrányos a közbiztonság!
- Elmúltnyolcév.
- Tragikus a szélsőjobb térnyerése, az erőszakszervezetek terrorja!
- Elmúltnyolcév.
- Hihetetlenül magas a munkanélküliség!
- Elmúltnyolcév.
- Az egészségügy és  a nyugdíjrendszer az összeomlás határán van!
- Elmúltnyolcév.
- Kétségbeejtők a demográfiai adatok, hatalmas a kivándorlás!
- Elmúltnyolcév.
- Milliók élnek nyomorban, kilátástalanságban!
- Elmúltnyolcév.
- Felháborító a rasszizmus, antiszemitizmus, az újjáéledő nacionalizmus!
- Elmúltnyolcév.

2014:
- Botrányos a közbiztonság!
- Rezsicsökkentés.
- Tragikus a szélsőjobb térnyerése, az erőszakszervezetek terrorja!
- Rezsicsökkentés.
- Hihetetlenül magas a munkanélküliség!
- Rezsicsökkentés.
- Az egészségügy és  a nyugdíjrendszer az összeomlás határán van!
- Rezsicsökkentés.
- Kétségbeejtők a demográfiai adatok, hatalmas a kivándorlás!
- Rezsicsökkentés.
- Milliók élnek nyomorban, kilátástalanságban!
- Rezsicsökkentés.
- Felháborító a rasszizmus, antiszemitizmus, az újjáéledő nacionalizmus!
- Rezsicsökkentés.

Szelekció, kontra, rekontra

Narancs, vörös

Valamikor réges-régen (amikor az évszámok még 19-cel kezdődtek, és az azután következő szám sem volt nagyobb nyolcasnál) egy messzi-messzi galaxisban (valahol Közép-Kelet-Európában) élt-éldegélt egy kedves népszokás: a komcsigyűlölet és az ehhez kapcsolódó komcsizás szokása. Ennek a szép és elterjedt hagyománynak komoly gyökerei voltak a szó minden értelmében. Elsősorban az, hogy az a párt, amelyik névelegesen ezen az ideológiai alapon (az ún. kommunizmusén) állt, nem egy párt volt a sok közül, hanem az egyetlen létező. És mint ilyen elvárta, hogy a társadalmi hierarchia csúcsán lévők (az élet bármely területén tevékenykedjenek is) az ő tagjai közé tartozzanak. És ez az elvárás egyben kimondatlan, de köztudott feltételként is funkcionált.
Mindazok, akik  saját szakterületükön (tudományban, művészetben, vagy akár csak a gazdasági élet bármely részén) kimagaslót voltak képesek nyújtani,dönthettek úgy is, hogy elfogadják ezt az közmegegyezést, és ezzel segítik elő saját előrehaladásukat. Vagy választhatták azt is, hogy megbíznak saját képességeikben, szorgalmukban, és csak ezek révén válnak egyre elismertebbé.
Azok számára azonban, akik tökéletesen tehetségtelenek vagy akár csak középszerűek voltak, a "beérkezés" egyetlen lehetősége volt a komcsikhoz való csatlakozás, és ennek minél látványosabb deklarálása-demonstrálása. Így aztán nagyon hamar előállt az a helyzet, hogy a komcsik pártja afféle gyűjtőhelyévé vált az ilyen habitusúaknak. Míg a karriert kevésbé preferálók számára épp ez tette tökéletesen ellenszenves és megvetendő csapattá a komcsikat. Erre aztán még ráerősített az is, hogy ennek  az ellenszenvnek nyíltan, széles plénum előtt nem lehetett hangot adni, azt csak suttogva, fű alatt lehetett kinyilatkoztatni. Azokban a réges-régi (szép?) időkben azonban az az illúzió is közkeletű volt, hogy mindez valami komcsispecifikus sajátosság; és ha eltűnnek a komcsik, ez az egész, furcsa szituáció velük együtt vész el majd a múlt ködébe.
Talán örökké megmaradhatott volna ez a kedvesen naiv elképzelés, ha a történelem régi jó szokásához híven nem állt volna neki önmagát ismételni. De ezt tette: újra előállt egy olyan "politikai" alakulat, amelyhez tartozni nemcsak előnyt, hanem a régi szép terminológiával "életbiztosítás"-t jelentett. És persze tegyük hozzá, hogy "a mindenki, akinek az egzisztenciális előrejutás fontos bármi áron, ide jöjjön" fílingre még felülről is rendesen rádolgoztak. Érdemes azt is észrevenni, hogy az ilyesfajta szervezetek egy idő után elkezdenek gravitációs centrumként viselkedni: minél inkább az látszik, hogy az ember "oda" tartozva lehet korlátlanul felháborítóan ostoba, mindig meg fogja úszni, annál inkább arrafelé gravitálnak a korlátlanul ostobák. Két nagyon ostoba, végletesen beszűkült ember közül azonban semmilyen más módon nem kínálkozik választási, szelekciós lehetőség, csak a lojalitás mércéje alapján. Kell-e külön mondani, hogy ez a típus a "lojalitás"-t magát sem belső kényszerként-késztetésként éli meg, hanem kívülről érkező, előregyártott mintaként. A folyamat pedig egyre inkább erősíti magát, hiszen minél több idióta gyűlik össze egy adott politikai centrumban, annál inkább idiótának kell ahhoz lenni, hogy az ember ezt ne vegye észre, vagy ha észre is veszi, legalább ne tegye szóvá. (Ezen kevesek járnak egyébként a legrosszabbul, mert látják, hogy hova züllenek le, de az omerta, a hallgatás törvénye miatt egy idő után nem marad más választásuk, mint a mimikri, a hasonulás.) A rendszer pedig, amelyik identitása sarokköveként definiálta a kritikától mindenáron való tartózkodást, most kétségbeesetten kénytelen kapkodni még nagyobb barmok után, akik még ezt sem teszik szóvá. A legnagyobb barmok egy helyre való gyűjtése viszont szinte kiprovokálja ennek a csodafegyvernek a használatát: a még nagyobb, az előzőekre is rátromfoló baromságok elkövetését. Stb. Stb. Stb. A történelem tragikus fordulatának az olyan szituációk kedveznek a leginkább, amikor a fentebb vázolt helyzet a hatalom széles körű birtoklásával párosul. Így gyűlik egy helyre az, aki szerint a negatív növekedés is növekedés (mert úgy hívják), aki szerint a háromnál több gyereket szülő nőt nem üti meg a férje (és ezt hívják "szeretet"-nek), aki szerint ma és itt meg lehet élni havi 47 ezer forintból... stb. (és a fentiek értelmében végülis tökéletesen mindegy, hogy ez most mimikri-e, vagy tényleg komolyan gondolják).  Könnyű és szép volna tehát azt mondani, hogy a szellemileg alulteljesítő, hozzá-nem-értők egy helyre gyűjtése komcsi sajátosság, de nem csak az — sajnos.
Itt állunk hát, és törhetjük a fejünket, hogy ha a komcsik hatalomból való eltávolítása nem oldotta meg ezt a kérdést, akkor vajon mi fogja. És ha nagyon ráérünk töprengeni, még azt is megkérdezhetjük, hogy a manapság oly divatos komcsizás-komcsigyűlölet oka vajon nem abból a fajta irigységből fakad-e, hogy "lám nekik milyen sokáig sikerült".

Olvasnivalók a jelenségről:
— Aki már előre megmondta: Esterházy remek publicisztikája (csak a kötethez volt link, "A falra hányt borsó sorozatból (2.)" cím alatt olvasható az írás)
— Tóta W. felismerése
— Para-Kovács merengése

Egy elhatárolódás margójára

Túl mindenen

Kedves Széles Gábor, Stefka István és Magyar Hírlap!

Ezekben a nehéz, harcos, csapásokkal terhelt időkben hálatelt szívvel szeretnék köszönetet mondani, amiért visszaadták az emberi jóérzésbe, az alapvető normák egyetemességébe és a felvilágosult, egyenlőségen alapuló világszemléletbe vetett hitemet. Köszönöm, és nagy örömmel olvastam, hogy Önök mindannyian egyöntetűen elhatárolódnak Bayer Zsolttól!

Csodálatosan bátor és harcos szerkesztőségi cikkükben Önök így fogalmaznak: "Szerkesztőségünk mindehhez annyit tenne hozzá, hogy nincs ellentét a Magyar Hírlap és a cigányság tisztességes része között." (kiemelés tőlem). Ezzel teljesen világossá teszik azon álláspont melletti harcos kiállásukat, hogy a "cigányságnak" — mint minden más etnikai csoportnak (pl. pirézeknek, baszkoknak, kurdoknak, sőt esetleg még talán a magyaroknak is) — van a bűnöket elkövetők mellett tisztességes része, csoportja is. Ha viszont ez igaz, abból napnál világosabban következik, hogy akár a cigányságot, akár más etnikumot, nemzetiséget, kisebbséget oktalan, hebehurgya és teljesen alaptalan dolog kizárólagos bűnelkövetőként beállítani, vagy a bűnre való hajlamot specifikus tulajdonságukként láttatni. És különösen aljas, bestiális dolog, erre a — mint láttuk — teljesen mondvacsinált tulajdonságra hivatkozva bizonyos embercsoportok legyilkolására buzdítani a humán etika totális félredobásával.

Így aztán ennek deklarálása szükségszerűen azt jelenti, hogy Önök elhatárolódnak a tömeges gyilkosságra buzdító Bayer Zsolttól. (Mellékes hozadéka az ügynek, de nem jelentőség nélküli,, hogy az is bebizonyosodott, hogy Önök nem a tisztességtelenekkel, hanem a tisztességesekkel tartanak – tartozzanak azok bármilyen csoporthoz is [feltételezem].)

Kérem, ne kedvetlenedjenek el azon, hogy a Bayer Zsolttól való elhatárolódás elsőre csak ilyen bonyolult, áttételes módon sikerült, hiszen tudjuk, hogy minden kezdet nehéz. De azt is tudjuk, hogy gyakorlat teszi a mestert: jómagam biztos vagyok benne, hogy legközelebb már könnyebben, gördülékenyebben fog sikerülni, és a végén már olyan egyértelműen és határozottan fognak tudni elhatárolódni Bayer Zsolttól, hogy a tisztességes cigányok is büszkék lesznek Önökre.

Ehhez kívánok erőt, egészséget, kitartást!

Update: Utóirat. Tisztelt Címzettek! Van az úgy, hogy csak az idő mutatja meg egy cselekedet igazi nagyságát. Bár ez általában hosszú éveket, évtizedeket, vagy még ennél is több esztendőt szokott  jelenteni, az Önök esetében szinte napokon belül megérkezett a visszajelzés, amely igazi fényében mutatja meg kiállásuk nagyszerűségét. Most amikor a székházukra kilógatott óriásmolinóból egyértelműen kiderült, hogy országunk kormányzópártja is azonosul azzal az elképzeléssel, hogy aki a cigány kisebbség egyenlő jogaiért, a velük megkülönböztetéstől mentes bánásmódért száll síkra, az "a gyilkosok pártjára" áll (vulgo: a cigányok = gyilkosok), akkor az ilyen bátor, független kiállások értéke még inkább megnő, vagyis inkább igazi jelentőségében látszik. Szóval tényleg csak gratulálni tudunk.

Ejnye, Ron, hát nem szégyelled magad?! (a Gépnarancs képe)

Osztrák-orosz

Én azt szeretem a fidesz-kormányban és az ő intézkedéseiben, hogy képes valóra váltani az ember legabszurdabb lázálmát is... (a belinkelt poszt elég régi,  2008-as írás, így egy-két dolgot ki kell cserélni a szövegben: pl. "osztrák" helyett "orosz", "300 Ft/l" helyett "400 Ft/l" olvasandó, de a lényeg stimmel...)