| A megfeküdt Olympia |
Aligha van sok hozzáfűzni való a Hajcsatok blog kiváló posztjához. Maximum két aprósággal érdemes kiegészíteni.
Az egyik annyi, hogy a BOM-ról — reprezentánsainak személyét, aktivitásának felerősödését, ciklikusságát figyelve — jó eséllyel tudni lehetett, hogy nem több egyfajta politikai trójai falónál. Mégis sokunkban munkált a remény, hogy a sport és benne a nemzeti sporthagyományok nemes ügyét talán mégsem fogják ilyen nemtelen és rövid távú céloknak alárendelni. Talán tényleg történik valami, az ország képessé válik közös erőfeszítésekre egy közös ügy érdekében, még ha nagy valószínűséggel el is bukunk a helyszín-kijelölési procedúra során. A szervezet már a 2010-es választások után láthatatlanná vált: korábbi hangos deklarációi, a hatástanulmányai körül kavart szenvedélyes nyilatkozatháborúk elcsitultak, semmilyen módon nem hallatott magáról. Pont akkor, amikor az előkészítésnek a finisbe kellett volna fordulnia, amikor gőzerővel kellett volna dolgozni legalább egy megközelítőleg elfogadhatónak tűnő koncepción.