Az IéEB visszatér

Vonulj kolostorba!

Rettenthetetlen hülyék kora jő.

Pojácák vagy gazemberek? Is-is.

Egyszerre félem és röhögöm általlátni:

a szikla óhatatlan visszafelé görög.

(Petri György: Sziszifosz visszalép)

Ritka eset, amikor egy konkrét írás kapcsán érzem úgy, hogy okvetlenül reflektálni kell rá. De van azért olyan, hogy a hülyeség tengeréből is fároszként emelkedik és ragyog ki valami, ami nemcsak szintetizálja környezetét, hanem messze meg is haladja azt. Erre az ünnepélyes  és (egyre kevésbé) ritka pillanatra mutatott gyönyörű példát ez az írás.

Orbán Viktor Vár-beli rezidenciája kapcsán sok mindent lehetett hallani-olvasni, ahogy a költözés  egyre közelebb került hozzánk időben. Lehet, hogy csak nem használok megfelelő fórumokat, de olyan "remekművel", amelyik ekkora könnyedséggel teszi túl magát a valóságon, sőt szinte szándékoltan keresi annak a lehetőségét, hogy még csak véletlenül se kelljen igazat mondania, még nem találkoztam. Olyannyira, hogy újra és újra felmerült bennem a gyanú, hogy ez valamiféle paródia lehet, mert egyszerűen nem létezhet akkora mértékű szervilizmus, ami ilyen pompásan eltakarja a valóságot. Pedig mintha mégis...

Megpróbálok émelygés nélkül végighaladni az írás egyes pontjain, bár gyakorlatilag bárhol bele lehetne akadni, ha a való világ tényei felől próbálunk közelíteni.

"E jelentőségteljes, önmagán messze túlmutató cselekedet révén nemcsak a hatalom forradalmi, jakobinus-bolsevik ihletésű egységének tanával szakít a magyar állam – legalábbis a reprezentatív épületek szimbolikájának szintjén –, amikor a végrehajtó hatalom és feje elhagyja a törvényhozásnak otthont adó pesti Országházat, hanem visszahelyezi históriai jogaiba Buda történelmi várnegyedét is." — A jakobinusokról valóban sok rosszat (is) el lehet mondani, de azt semmiképpen sem kéne az ő nyakukba varrni, hogy a hatalom olyasfajta koncentrációját, amikor minden egy kézbe fut össze, ők találták volna ki. Léteztek istenkirályok és abszolút uralkodók bőven a nagy francia forradalom előtt is, sőt, ha egészen őszinték akarunk lenni, 1789 pont az alkalmatlanná vált abszolutizmusra adott válasz volt. De nemcsak az a probléma, hogy egy bizonyos történelmi szituációt hamisan és egyoldalúan sikerült valamihez kötni, hanem az is ijesztő, ahogy egy példátlanul centralizáló, mindent egy hatalmi központból intéző berendezkedés apoteózisát sikerült megvalósítani annak kapcsán, hogy saját főhadiszállást teremt/kreál magának. Azaz a mindent saját kezébe összefogó Orbán attól válik demokratává, mert felköltözik a Várba.

"Akik a napokon belül megvalósulni látszó kormányzati szándékban a „Horthy-fasizmus restaurációját” vélik fölfedezni, rosszhiszeműen tévednek, ugyanis a példamutatóan felújított-átépített karmelita kolostor sem Horthy Miklós kormányzóságának negyedszázadában, sem a dualizmus idején, sem a korábbi évszázadokban nem adott otthont egyetlen kormányzati intézménynek sem." — Az írás szerzőjét szemmel láthatólag csöppet sem zavarja, hogy egy bekezdéssel előbb épp ő maga emlegeti lokalizációként "Buda történelmi várnegyedét", mert most hirtelen ráébred, hogy a karmelita kolostornak nem volt soha kormányzati funkciója. (Amit persze senki nem is állított.) Sajnos nem nagyon sikerül egy fenékkel megülni két lovat: egyszerre bebizonyítani, hogy de jó, milyen nemes hagyományokat folytat ez a költözés, másrészt, hogy á, dehogy, hát SOHA nem volt ott hatalmi központ, ahova most MINISZTERELNÖK ÚR kegyeskedik áthelyezni a székhelyét. Tulajdonképpen akár vicces is lehetne ez a görcsös erőlködés, ami mintha arra irányulna, hogy bebizonyítsa: a karmelita kolostor egyszerre része a Várnegyednek (ha a hagyományokról van szó), és egyszerre létezik azon kívül is (ha a rossz ízű párhuzamok kerülnek szóba).

Arról az apróságról már nem is beszélve, hogy egész pontosan mik is lennének azok a hagyományok, amelyekhez most végre valahára visszatérünk? Ugyanis republikánus berendezkedésű, vagy magát annak feltüntető magyar végrehajtó hatalom SOHA nem székelt a budai várban: azt csak monarchikus kormányzati rendszerek tekintették hatalmi centrumuknak (Horthy is mint kormányzó a Magyar Királyságot reprezentálta). És ha valamilyen kontinuitásról lehet egyáltalán beszélni, akkor épp ebből a szempontból jogos a köztársasági elnök rezidenciájának várba helyezése. Viszont ez a pozíció nem kapcsolódik a végrehajtó hatalomhoz, tehát abszolút nem jogos a "ha neki jár, akkor a miniszterelnöknek is" típusú "érvelés".
És persze valamilyen közelebbről meg nem nevezett spirituális síkon a világi hívságoktól elforduló kolostori életet sikerül a világi ügyeket irányító végrehajtó hatalom előképeként feltüntetni. 

A logikai konzisztencia amúgy sem túl erős pontja az apologetikus irománynak: vidáman összehasonlítja a meg nem valósult Antall-féle terveket és a Gyurcsány által jegyzett kormányzati negyed tervét a ténylegesen megvalósult Orbán-féle miniszterelnöki hivatallal, miközben az valahogy homályban marad, hogy a kormányzati negyed az összes minisztériumról szólt, nem pedig a miniszterelnök dolgozószobájáról. Ami persze érthető is, mert akkor azzal is foglalkozni kéne, hogy az az egy munkahely aránytalanul drágább fajlagosan, mint az összes minisztérium tervezett székhelye a Nyugati mellett. Ahol egyébként mind a mai napig préri van. Azt pedig már ne is említsük, hogy a saját ízlést abszolút mérceként próbálja meg eladni a t. Szerző, akinek persze szíve joga, hogy ne tetsszen neki a Pompidou-központ, csak azt ne várja el, hogy mindenki így érezzen. (Ismét mellékszálként hadd jegyezzem meg: egy modern kormányzati negyed abszolút alkalmas lett volna egy jövőbe tekintő és a jelenben élő Magyarország megjelenítésére, szemben a még izzadságosan is nehezen magyarázható szent Mihállyal díszített épülettel. Mert hát ad abszurdum mégis csak egy világi és világnézetileg semleges állam egyik vezetőjének munkahelyéről van szó.)

Mindeközben persze a szóban forgó épület egyszerre "példamutatóan felújított-átépített", ami némi ellentmondást eleve hordoz magában, de az különösen gyönyörű, hogy a hagyományok követése, a múlt tisztelete ebben a kontextusban simán megenged egy utólag, minden előzmény nélkül a védett panorámába belegányolt erkélyt is.

Az már tényleg csak hab a  tortán, ahogy sikerült a hatalomgyakorlást a kultúra ellentéteként feltüntetni, és természetesen az előbbit prioritásként felfogni. A kultúra csak fülét-farkát behúzva oldalogjon el a Várból, ahol semmi keresnivalója, és elégedjen meg annyival, hogy a miniszterelnök hivatalában van könyvtárszoba, illetve hogy évente egyszer lesz egy koncert a most megszentelődő falak között. (Legalábbis így tervezik...) 

Szóval, ahogy bevezetőben már említettem, mindvégig éltem a gyanúperrel, hogy itt valamiféle tökéletességig vitt médiaheckről van szó, esetleg a Kétfarkú Kutyapárt legújabb akciójáról. De aztán rá kellett jönnöm, hogy az kizárt: az MKKP legalább vicces dolgokat csinál.