Miután alaposan megvizsgáltuk a felállítás helyét és magát a felállított szimbólumot, nem marad más hátra, minthogy górcső alá vegyük a harmadik elemet is, a (kettős)kereszt tövében megjelenő táblát.
És itt rögtön szembesülünk is az első problémával. Fentebb "szimbólum"-nak neveztem a keresztet, alighanem teljes joggal. DE!
Kell-e egy bármilyen — szimbólumszerepét jól betöltő — szimbólumhoz magyarázatot mellékelni?
Egyrészt visszacsatolva megkérdezhetjük, hogy ebben az esetben a kettőskereszt valóban jól töltötte-e be azt a szerepet, amelyet neki szántak (valószínűleg nem, ezért is a "magyarázat"). Másrészt, ha a kereszt valóban egyetemes és jelen esetben is értelmezhető szimbólum, akkor viszont élnünk kell a gyanúperrel, hogy a magyarázatként mellékelt kis felirat el szándékozik bújni valami vitathatatlan érték, valami magasztosnak tekintett mögé. Ezek után vessünk egy pillantást magára a feliratra is!
"Áldott karácsonyt a keresztény Magyarországnak!" - mondja a tábla.
Lépjünk túl azon, hogy az "áldott" kifejezés elég markánsan egy bizonyos valláshoz, annak gyakorlóihoz kötődik, így megint fel kéne vetnünk azt, (amit már az első részben érintettünk is,) hogy a mindenki által használt közterületen csak abban az esetben volna helye, ha mindenkinek szólna, nem csak egy vallási közösség számára bírna releváns jelentéssel.
Az egyedül problémamentes "karácsony" után találjuk a felirat legérdekesebb elemét, a "keresztény Magyarország" jelzős szerkezetet. Pusztán grammatikailag vizsgálva egy ilyen szintagma két jelentéssel bírhat: egyrészt lehet elkülönítő jellegű, tehát kb. olyan jelentéssel bíró, hogy "Magyarország keresztény (vallású) része"; másrészt bírhat egy általánosító-azonosító jelentéssel is, azaz "Magyarország (mint olyan, teljes egészében) keresztény". És létezik - sajnos - egy harmadik (nem annyira grammatikai) értelmezési lehetőség is, de erről kicsit később.
Viszont az egyértelmű, hogy ha a fentebb részletezett két jelentés közül bármelyiket próbáljuk meg "használni", a "köztéren elhelyezett vallási szimbólum kiegészítő magyarázatá"-nak értelmezésekor, újabb problémákkal szembesülünk, ráadásul olyanokkal, amelyeket már érintettünk korábban. Hiszen az első esetben ismét ahhoz a kérdéshez érkezünk vissza, hogy egy bizonyos vallási közösség, amely "csak" saját követői számára nyilvánul meg - ,amihez vannak ennél célszerűbb fórumai is - miért használ ehhez olyan közterületet, amely mindenki, más vallásúak és ateisták számára is nyitott.
A "keresztény Magyarország" másik értelmezésével egyszerűen csak annyi a baj, hogy nem igaz, vagy - legyünk engedékenyebbek - nem felel meg a valóságnak. Hiszen ahogy a második részben már szó volt róla, megszűnt az egy ország - egy vallás egyértelmű helyzet, sőt még a vallásosság univerzális jelenléte is. (Ennek kapcsán érdemes böngészgetni a KSH 2001-es népszámlálás kapcsán végzett felmérését a hazai lakosság vallási megoszlásáról. A 7,6 milliós magát vallásosnak tudóval szemközt másfél milliós az egyértelműen nem vallásosak tábora, és jó egymilliós a "nem kíván válaszolni". [Ez utóbbi kategória aligha a valamilyen tételes valláshoz tartozókat takarja, hiszen akkor nyilván ott szerepelnének. És többé-kevésbé az is szociológiai közhely, hogy az egyes vallásoknál megjelenő létszámok túlzottak: azok {főleg az idősebbek}, akik szinte egyáltalán nem gyakorolják a vallást semmilyen módon, csak "beleszülettek" abba, azok is automatikusan odatartozónak vallják magukat.]) A különböző keresztény felekezetek híveinek száma a felmérés szerint kicsivel alatta marad a 7,5 milliónak, ami ugyan elég jól hangzik (az összlakosság 3/4-ét jelenti kb.), de létezik egy szűkebb értelmezési lehetőség is. Az apostoli kettőskereszt használata és a saját felekezetre a "keresztény" kifejezés használata igazából csak a katolikusok sajátja (szemben a protestáns felekezetek által használt "keresztyén"-nel). Az 5,58 milliós létszám persze még mindig meghaladja a lakosság 50%-át (feledve a fentebb leírtakat egy ilyen felmérés pontatlanságairól), de ahhoz mindenképp kevés, hogy a "keresztény Magyarország" fentebb ismertetett második értelmezése elfogadható legyen.
Fel kell vessük tehát a kérdést:
Hogy értelmezzük a kereszt tövében olvasható feliratot?
Nem kell túl sokat – még 100 évet sem – visszamenni a magyar történelemben ahhoz, hogy a "keresztény Magyarország" harmadik értelmezésére ráleljünk, általában még egy jelzővel, az "úri"-val kiegészítve. A két világháború közötti magyar politikai kurzus definiálta így önmagát. Utalva az "úri"-val főként a még mindig anakronisztikusan eleven feudális hagyományokra, míg a "keresztény"-nyel pedig mindenekelőtt egy olyan egységes (szín)magyar (vallási) "hagyományra", amelynek egyetlen, de nagyon fontos jellemzője az, hogy "nem zsidó". A kifejezésnek ez az eleme, azon túl, hogy mélységesen keresztényietlen, ráadásul a második világháború közeledtével egyre hangsúlyosabbá is vált.
Talán túlzott belemagyarázásnak is tűnhetne egy ilyenfajta megközelítés, ha... ha... ha...
1/ ha nem tudnánk azt, hogy ma a - "keresztény" egyházak által is erőteljesen támogatott - jobboldal nagy részében mekkora nosztalgia él e a korszak iránt, annak minden kártékony és mára végképp anakronisztikussá vált jellemvonásával – közte a markáns antiszemitizmussal – együtt;
2/ ha nem állna ott ennek a korszaknak pregnáns összefoglaló jelképeként (feudális királyság + "keresztény"ség) épp a kettőskereszt.
De az bizonyos, hogy ha valami távol áll a karácsony üzenetétől, az épp ez a fajta megközelítés (vagy épp "megtávolítás").
És ha mindezt a vallás, a szeretet vallásának egyik legnagyobb ünnepe mögé elbújva művelik egyesek, bízva annak tekintélyében-támadhatatlanságában az bűn, méghozzá olyan bűn, amelyik megerősíti az oly sokat hangoztatott tételt: országunkban ma nagyon súlyos, mély erkölcsi válság uralkodik.
(vége[?])
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése