A Gittegylet éves Nemecsek Ernő-emlékülése a Nemzeti Múzeumban
Először is szeretném leszögezni, hogy Kerényi Imi bá', hőn szeretett rajztanárunk nyilván tréfából, vagy koncentrációnkat ellenőrizendő hamis címet adott az elemzendő festménynek. Teljesen lelkiismeretesen átnéztem a Tolnai Világlapja legutóbbi, 1911-es évfolyamát, és a Pallas Nagylexikonát is megnéztem, igaz, apukám szigorú felügyelete mellett, mert a "T" sajnos ugyanabba a kötetbe van, mint az "Sz", és édesapám attól fél, hogy a "Szexológia" címszóra lapozok, amiről természetesen fogalmam sincs, hogy mi, de most már csakazértis megnézem.
Naszóval, abból gondolom, hogy ez egy tréfás feladat, mert akárhogy is néztem, a "Trianon" az egy (pontosabban kettő) épület, nem pedig mindenféle idősebb bácsik együtt, szóval ez becsapás lesz. És azt is kitaláltam, hogy Kerényi tanárúr nyilván összebeszélt Csurka tanárúrral, hogy a mi hőn szeretett Pista bácsink képet kapjon arról, ki olvasta már el a kötelezőként feladott Molnár Ferenc-regényt, A Pál utcai fiúk-at. Én mint az osztály egyik éltanulója természetesen már a nyári vakáció alatt elolvastam a könyvet, ezért nem okozott gondot a festményen szereplők, és így az esemény felismerése sem. Számomra egyértelműnek tűnik, hogy itt a Gittegylet egykor volt tagjai emlékeznek hajdani társukra, Nemecsek Ernőre, két díszvendég társaságában. Az előtérben a kissé kopaszodó, divatjamúltan úrias fehér kesztyűt viselő Rácz tanár úr mond tósztot az elhunyt kis egykori tanítvány emlékére. A mellette álló szintén "külsős" meghívott Áts Feri (aki könnyen felismerhető vörös nyakkendőjéről — ha már vörös inget nem vehetett, így próbált kompenzálni) azonban most is nagy bajkeverőnek bizonyult: a megromlott látású agg tanerő kezéből kicsente a pezsgős poharat. Áts különben egyéb módon sem tagadja meg egykorvolt csínytevő mivoltát: kezében ott látható egy alighanem valamelyik tárlóból elemelt Fabergé-tojás is, amit még csak meg sem próbál elrejteni, sőt önelégülten mutogatja. Áts Feritől jobbra, a kép középpontjában láthatjuk a tisztességben megőszült, választékosan elegáns Bokát, aki elmerengve gondol egykori kis harcostársára, és illő tisztelettel hallgatja tanára emlékező szavait. Tőle jobbra a háttérbe húzódva áll — szintén a Tanár Úr szavain révedezve — Csónakos, akit könnyű felismerni az egyenruháról, hiszen mindig is vonzódott a militarizmushoz, elég csak arra gondolni, hogy milyen harsány, sokszor erőszakos megnyilvánulásai voltak, és hogy mennyire fülrepesztően tudott fütyülni. Előtte Csele néz maga elé cvikkerén keresztül. Az örök gigerli most sem bírta megtagadni magát: a nyakába kötött elegáns ezüstszürke nyakkendő mellett hajtókájára kissé hervatag, de azért decens őszirózsát tűzött.
