Zöld majmok

A Ferencváros labdarúgó-csapata meg fogja óvni az UTE elleni 0-6-os meccset. Igen, minden hitetlenkedő kedvéért várok egy kicsit, amíg még egyszer elolvassák az előző mondatot, ha még nem hallották volna a hírt.
Igen, az a Fradi, amelyik megsemmisítő vereséget szenvedett. És most egyszerre ennek kapcsán eszébe jut a zöld-fehérek vezetőinek, hogy a játékvezetőnek le kellett volna fújnia a mérkőzést. Érdekes módon kevesebb, mint egy éve, a Diósgyőr Üllői úti vendégszereplése (és 3-1-es vezetése) kapcsán lefújt mérkőzés esetében éppen tiltakozni látták jónak. Pedig a helyzet nagyon hasonló volt akkor is: a fradi "szurkolók" (sőt, ha a meccs előtti incidensre utalunk: szurkálók) minősíthetetlen viselkedése volt az alapprobléma mindkét esetben. Érdekes kérdés, hogy vajon akkor is ennyire a lefújást követelné-e most a Fradi, ha a 0-2-es félidő után a csapat összekapja magát, és hatalmas bravúrral megfordítja a rangadó sorsát. Hiszen a második félidő elején fennállt körülmények akkor is adottak lettek volna; az hogy utánuk mi történik, ebből a szempontból abszolút nem számít.
Igen, még egyszer: arról a Ferencvárosról van szó, amelyik most már hosszú évek óta saját drukkernek nevezett csőcseléke foglya: ezek az emberek edzőt és tulajdonost küldenek el, beleszólnak a csapat mezválasztásába, saját játékosukat (igaz, feketét) verik meg a csapat öltözőjében, és a fent emlegetett Diósgyőr-meccs kapcsán nem szégyelltek odáig süllyedni, hogy szándékosan a mérkőzés lefújását akarták (és tudták) kiprovokálni. Mindezzel kapcsolatosan a klub (amelynek jelmondata: "Erő, Erkölcs, Egyetértés" valamikor még hihetően is hangzott) annyit tud tenni, hogy síkra száll a mérkőzés eredményének megsemmisítéséért...
Amióta ezt a hírt olvastam, visszatérően a következő kép villan fel előttem: egy fa messzire kinyúló ágán egy zöld majom üldögél. Főemlőstől szokatlan ügyességgel maga mögé visszanyúlva a "kezében" tartott fűrésszel vágja az ágat. Már eléggé előre tart: alig néhány húzás, és átvágja az ágat, és a mélybe zuhan. Nagyot koppan akkor... de hogy elhallgat-e?? Reméljük.

Visszalövés

(Ezt egy új rovatnak tervezem, lényege, hogy korábban felvetett témákat újból megvizsgálok némi kis idő elteltével. Ez egyrészt prófétai mivoltomat van hivatva igazolni, másrészt egy-egy érdekesebb ügy újabb fejleményeit szeretném így követni.)

*

A KÖKI FÁTUMA
Itt és most élvén az ember néha (egyre gyakrabban) hajlik arra, hogy mégiscsak higgyen az összeesküvés-elméletekben. Mennyivel is egyszerűbb volna az élet, ha mindent vissza lehetne vezetni egy darab okra: a sötétben bujkáló titkos erők (zsidók, szabadkőművesek, szcientológusok, UFÓk, buzik, etc — nem kívánt törlendő) összeesküvésére, amely azonban minden ármány és konspiráció dacára olyan árulkodó nyomokat hagy maga után, melyek segítségével a legkiválóbb emberfők (teszem azt, pl. én) leleplezik eme sötét démont.
Nézzük, hogy is működik ez egy konkrét esetben, a KöKi ügyében!
Amikor annak idején megénekeltem a témát, akkor elsősorban az volt benne az érdekes, hogy az egész kitelepítésesdire-bontásosdira van-e jogalap, és ha van, milyen alapon működött addig a KöKi. Azóta viszont hihetetlen balszerencse-sorozat sújtja a környéket. Először titokzatos rosszarcúak jelentek meg, akik ripszropsz palánkokat húztak fel, majd az éj leple alatt a két elvileg ideiglenes paraván közti részt légkalapácsokkal és fúrókkal elkezdték bontani. Cserében azért a szomszédos, eddig senki földje széléről eltűnt a palánk, és láthatóvá váltak egy nagyszabású építkezés előmunkálatai. És most mi történik, amikor úgy tűnik, hogy a szépen haladó építkezés (,amely egyszer majd a metró-végállomás területére is kiterjeszkedik a tervek szerint) megfeneklik? Nicsak-nicsak, hát nem arra jár véletlenül egy daruskocsi (megemelt gémmel biztos, ami biztos), és nem úgy telibe trafálja a felüljárót, hogy az életveszélyessé válván mindenáron el kell bontani?? Persze, ha az ember paranoiássá akarja magát képezni, azért adódnak kérdések. Ahogy az ember a tudósítást olvasgatja és a képeket nézegeti felvetődik benne (persze azon túl, hogy: miért pont most járt arra az a szórakozott sofőrrel megáldott darusató?), hogy ha egyszer egy darusautó gémje életveszélyesre töri egy felüljáró mindkét lépcsőjét, akkor miért van az, hogy egyszercsak az egyikről kiderül, hogy mégse életveszélyes, míg a másik meg mégiscsak az? És a két lépcső közül vajon miért az használható, amelyik oldaláról a daruskocsi feltűnően és szemmel láthatólag kilökte a fém tartóoszlopokat/bakot? És miért az az életveszélyes, amelyik a túloldalra esik, ahol sértetlen maradt a szerkezet? Vagy esetleg egyik sem életveszélyes, csak ha mindkettőt újra megnyitják, akkor nem volna mire hivatkozni?

És továbbá: hogy is van ezzel a felüljáró-bontással? Először fontos leszögezni, hogy a ferihegyi gyorsforgalmi utat nem érinti a munkálat (hiszen, amikor mindkét lépcső le volt zárva, ott keltek át az utasok), de akkor hogy van az, hogy a bontási határozatot megkapott üzletek között egy élelmiszerbolt is fel van sorolva? Aki kicsit is ismerős a környéken, az tudja, hogy a palánkkal lezárt, zsákutcásított felüljáró-részen nincs élelmiszer-bolt. Van viszont egy rögtön szemben a metró kijáratával. Szóval, hol is lesz a bontás? És ha már nincs felüljáró, akkor ugye mégiscsak kell valamilyen megoldás. Esetleg egy úttest felett átívelő üzletközpont??...

____________________

FRADI VOLT

Írtam már itt a Fradiról ezt-azt. Mindkét írás közös lényege valami olyasmi volt, hogy az egykori elkötelezett Ferencváros-rajongásból mára csak – bizonyos körökre korlátozódó – erősen egyoldalú poltikai elkötelezettséggel járó fanatizmus maradt, amely ráadásul még a saját szurkolótábor számára is visszatetsző, vagy akár elrettentő. A fanatikusok ráadásul önigazolásként nem szűnnek meg mantrázni, hogy mára már csak ők és csakis ők képviselik a Fradit, még akár annak játékosaival és pláne vezetőivel szemben is.
Nem is kell hozzá különösebben jó memória, hogy visszaemlékezzünk rá: néhány hónapja ez a díszes társaság még azért tüntetett, hogy az akkor még reménybeli angol befektetőt ne akadályozzák meg olyasféle bürokratikus marhaságok, mint pl. pályázati kiírás, abban, hogy ide hozhassa a pénzét. Azt akkor és ott persze elfelejtették mondani, hogy a befektető, miután tejelt, húzzon is rögtön a ködös Albionba, és soha többet színét se lássák lehetőleg.

A szín mint olyan, úgy tűnik (pl. a fentebb belinkelt posztban látható zöld-fehérre átdizájnolt magyar címerből), egyébként is nagy szerepet játszik ebben a meglehetősen sajátságos csoportmitológiában. Nem arról van itt szó, hogy az volna a baj, hogy egy csapat, a Ferencváros rajongói ragaszkodnak klubjuk eredeti színéhez vagy épp nevéhez. Ennek a Fradi esetében, amely mind hagyományos nevét, mind színét egyszer már elvesztette (igaz inkább politikai, mint gazdasági okokból) még nagyobb jelentősége is lehet, megengedem. A gondok inkább ott kezdődnek, hogy ez a feltétel – tudomásom szerint – rögzítésre került a befektetési szerződésben is. Márpedig az a megközelítés, hogy egy szerződés betartása azon múlik, hogy tömegeket viszünk-e az utcára, és kevésbé kulturált megnyilvánulásokat engedünk meg nekik/magunknak, hm.. meglehetősen nem európai. (Még akkor sem, ha itthoni politikai életünkben ez a gyakorlat lassan mindennapossá kezd válni.) Még viccesebb, hogy ezek az emberek, akik állítólag futballszurkolók, mi okból vonulnak utcára: az a bejelentés verte ki náluk a biztosítékot, hogy a Ferencváros második, idegenbeli mérkőzéseken viselendő meze narancssárga színű lesz a következő idényben. Aki kicsit is figyel a futballra, az tudja, hogy civilizáltabb vidékeken, és különösen Angliában a Premiershipben) minden csapatnál még a soron következő szezon kezdete előtt rögzítésre kerül az otthoni ("home") és az idegenbeli ("away") szerelés színe és mintázata. Ezt, a másodikat általában valamilyen extrém színnek vagy mintázatnak választják, hogy semmiképpen se ütközzön egy potenciális vendéglátó hazai szerelésével sem (amely alapesetben nyilván a fő klubszín, vagy a klubszínek kombinációja). Így játszik pl. a Blackburn piros-feketében (a fehér-kék klubszínek "negatívosítva"), vagy a Stoke harsánysárgában. Tehetősebb klubok (ami például a mai FTC-ről a legnagyobb elfogultsággal sem állítható) azt is megteszik, hogy otthoni és idegenbeli színnek a klub két alapszínét választják, és az így valószínűbb ütközések kivédésére rendszeresítenek egy "harmadik" szerelést is. Így játszik időnként feketében pl. a Chelsea (a kék és a fehér mellett) vagy a Liverpool (a piros és a fehér mellett).

De persze ez nemcsak afféle szigetországbeli hülyeség: hasonló okokból játszott végig egy-egy idényt a saját alapszíneitől igencsak távol álló neonsárgában és drappos-szürkében a Barca, vagy bordó-szürkében a Bayern. Aki pedig nekem nem hisz, az kérdezze meg a duplán érintett Lisztes Krisztiánt: a zöld-fehér Bremen is játszott már narancssárgában. (Ez a csapat érdekes és ronda színű mezötletekért különben sem megy a szomszédba.)

Csodálatos útján a Ferencvárosi Szurkolók Szövetsége újabb fontos állomáshoz érkezett: miután deklarálta azon jogát, hogy csapata meccsein a bíró csak nekik tetsző ítéleteket hozhat, valamint, hogy nemcsak a pályára, de a játékosok öltözőjébe is állandó és bármikori belépési joguk van egy kis ökölpárbaj erejéig; most éppen azért vívják hősies élethalálharcukat, hogy eldönthessék: mezszíntől és felirattól kezdődően az igazolásokig bezárólag mibe fekteti pénzét Kevin Mccabe.

Erő, Erkölcs, Egyetértés

3-4 nap óta van szerencsém naponta kb. 5-ször megtekinteni egy ember felső ajkának belsejét. Balszerencsém viszont, hogy az illető egyed hímnemű, én meg a férfi ajkakra nem igazán gerjedek. A tévében nagy népszerűségre szert tett felső ajak egyébként a jobb oldalon enyhén felhorzsolódott, tán repedt is, szóval szemmel látható, de nem komoly külsérelmi nyomok figyelhetők meg rajta. Ezeket a nyomokat az ún. "szurkoló" státuszban lévő férfiú egyébként egy tipikus "az úgy kezdődött, hogy a másik visszaütött" - jellegű akció keretében szerezte be a Ferencvárosi Torna Club öltözőjében a klub színesbőrű játékosától, Ndjodótól.

Érdekes módon az érintett ajaktulajdonosból a fent részletezett testrészen túl mást nem ismerhettünk meg (,biztos testi épsége érdekében titkolják személyazonosságát). Megnyilvánult viszont az ügyben Boros Bánk Levente a Ferencváros Szurkolók Szövetségének alelnöke.

(Kis kitérő: az alelnök úr — akinek még 98-as, FKgP-s színekben való képviselői indulásakor készült bemutatkozó honlapja a fiatal Zuschlag János bájával vetekszik, ha ugyan nem übereli azt; nagy szellemi merészségről és a publikációs helyek igényes megválogatásáról tanúskodó "tanulmánya", amelyben a Fradi minden bajáért a Gyurcsány-kormányt teszi felelőssé [kissé – talán nem is véletlenül – elfeledkezni látszva Torgyán József e téren is kifejtett áldásos működéséről] — talán az egyetlen tisztségviselő az FTC közeli és távoli környékén, aki most már jó pár éve betölti ugyanazt a funkciót, tehát nyilván a tagság megelégedésére végzi munkáját.)

Nos, a kiváló tisztségviselő férfiú határozottan foglalt állást a kérdésben, amikor megnyilvánult. Határozottságának egyik fő eleme az volt, hogy határozottan kijelentette: ő annál a bizonyos esetnél nem volt jelen. Ezt akkor tartotta fontosnak közölni, amikor a riporter az iránt érdeklődött, hogy a szurkolók vajon sértegették-e a labdarúgókat, vagy éppenséggel a magának később ököllel elégtételt vevő focistát, ne adj' isten, esetleg rasszista kijelentések formájában. (Ha valaki ennyire frappánsan képes kivágni magát a labdarúgással kapcsolatos kínos helyzetekből, akkor abból akár még belügyminiszter is lehet a későbbiekben — lásd Dávid Ibolya kijelentését: "Nem értek a focihoz.") Ehhez képest még azt is meglehetősen határozottan jelenti ki, hogy természetesen szó sem volt összecsapásról, csak a labdarúgó ütött. (Honnan tudja vajon??) És hát az magától értetődő és természetes, hogy a felháborodott szurkolónak bármikor joga van bemenni a csapat öltözőjébe, ha egyszer "úri" kedve úgy diktálja.

Erről különösen szépen tanúskodik a BBL alelnökölte szervezet honlapján az esetről olvasható beszámoló. (Külön linkje nincs, ha esetleg elkerülne a főlapról, tessék keresgélni!) (Persze itt is megér a látvány egy kis kitérőt: az 1899-ben sváb iparosok által alapított egyesület szurkolói honlapján székely rovásírással szerepel a "fradi drukker" [eredetére nézvést szintén német gyökerekkel bíró] kifejezés. Szintén véghetetlen gyönyörűséggel tölthet el minket, a Szövetség jelvényének megszemlélése: nem nehéz észrevenni, hogy a magyar címer tengelyesen tükrözött és bezöldített verziójával van itt dolgunk, némi kis változtatással. A sávok, azok a csodás sávok pirosból zöldek lettek [számuk is megnőtt eggyel], és persze átkerültek a jobb oldalra [hova máshova, a sávok?:)]; a bal oldalon pedig ott ékeskedik a hármas halom, rajta azonban nem korona található, hanem a zöld sas valamiféle sajátos mutációjaként egy [alighanem] turul, amely vértől csöpögő kardot tart karmai közt, talán az ajaksérülések kapcsán bekövetkező szurkolói véráldozatokra utalva. Mindezt a sajátos magyarcímer-parafrázist még az alapítási évbe beékelt, szintén rovásírásos "H" betű tetőzi be. [Ha rosszindulatú vagyok, megjegyzem, hogy a nyilaskereszt közepén is H ékeskedett.] Nos, aki ezek után meg tudja magyarázni nekem, hogy az – elvileg – politikától teljesen független sport világában miért, hogyan jelennek meg a mai magyar politika kizárólag egyik (szélső) oldalához tartozó szimmbólumok, sőt szimbólumrendszerek, miért kell a "fradidukker"nek okvetlenül tudnia rovásírásul, annak szívesen fizetek az FTC klubház büféjében egy Bambit.)
De lássuk, mit mondanak ezek a derék legények!
" Mi szurkolók csalódottságunknak hangot adunk, viselkedésünk többnyire illendő keretek között marad, néhány ember elkeseredettsége időnként átlépi az írott-íratlan szabályokat, de ez nem jellemző a táborunkra."

Nem követem alaposan a második osztály történéseit, de vagy a "többnyire" vagy az "illendő" kifejezés jelentésének értelmezésével itt súlyos bajok vannak. A fradi szurkolótábor lassan csak aznap nem szerepel a botránykrónikákban, amikor nem játszik a csapat. (Bár ha a televízió belső működése iránt érzett olthatatlan rajongásukat is figyeljük, akkor még ez sem igaz).
"Természetes, hogy a magunk módján kritizáljuk azokat a játékosokat, akik feltűnő módon nem érzik át azt, hogy milyen felelősséget jelent többszázezer Fradista, klubunk múltja felé, ha felhúzhatják a Ferencváros mezét.
Természetes, hogy ezt azok tudják legkevésbé átérezni, akik zsoldosként becsöppennek valami véletlen folytán az öltözőbe. Elvártuk volna, hogy játékosaink penitenciát tartsanak a múlt évi bajnokság végén és most is. Ez – ritka kivételtől eltekintve – nem történt meg."
Érdekes dolog ez a felelősségérzet meg a penitencia. Azok az emberek írnak ilyesmiről, akik miatt az FTC már a BL-ben is súlyos svájcifrank-ezreket csengetett ki, illetve akik a több éves botránysorozatból még soha akár csak 1%-nyi felelősséget nem voltak hajlandók vállalni.
"Vegyes, nehezen összekovácsolható keret jutott a Ferencvárosnak erre az idényre. Nem számoltak az átigazolásoknál azokkal a feszültségekkel, amik a nyelvtudás hiánya, az eltérő szocializálódás és hagyományaink ütközése miatt jelentkezik a csapatnál és környékén.
Erre vezethető vissza az, ami tegnap történt."
Hát, ezek a mondatok akár a "Hogyan legyünk rasszisták szalonképes köntösben?" c. kis fejtágító kiadványban is bízvást helyet követelhetnének maguknak. Valószínűleg a nemzetközi élcsapatok (pl. Arsenal, Chelsea, Real, Milan) edzőit is azért fizetik ilyen jól, mert "vegyes, nehezen összekovácsolható keret" jut nekik. És hát tudjuk, a kovácsolás, az nehéz fizikai munka. És ugye értjük azt is, hogy "az eltérő szocializálódás és hagyományaink ütközése miatt" nem rúg az a büdös nigger több gólt...
"A játékosok után négyen-öten indultak, hogy kikérjék maguknak az obszcén gyalázkodást (később mentek többen az előtérbe)."
Erősen érdekelne a ferencvárosi szurkoló pszichéje. Milyen módon, milyen eljárással óhajtották kikérni az obszcén gyalázkodást? Különösen ott, az öltözőben, ahova egyrészt szurkolónak nyilván tilos a bemenet, másrészt, ahol a játékosok túlerőben vannak (legalábbis 4-5 szurkolóval szemben). Esetleg egy fehérasztalos vacsorára akarták meghívni a mutogatókat, ahol tisztázták volna a szocializációs és hagyományok adta különbségeket? És sietve szerették volna átadni a merített papírra nyomott meghívót? Ki tudja? Megannyi rejtély...
Az azonban biztos, hogy a Ferencváros vezetősége példás gyorsasággal reagált az eseményre: verekedő (nem is saját) futballistájával szerződést bontott (tegyük hozzá: helyesen, focista ne verekedjen, bár ez tipikusan olyan helyzetnek látszik, ahol nehéz megmondani, hol húzódik az önvédelem határa — ha egyszer a szurkoló beront az öltözőbe, jogos azt gondolni, hogy nem fog magától megállni).
Reméljük azonban, hogy a fenti link alatt meghúzódó cikket záró közlemény utolsó mondatai nem a FSzSz tagjaira vonatkoznak, hiszen BBL alelnök is azzal zárta tévényilatkozatát: egyedül ők azok, akik a klub címerében szereplő három "E" mögött rejtőző tartalmakat még komolyan veszik.

...magasan szarnyaljatok...

Azt mondja a Fradi edzője, aki - úgy rémlik, - korábban Csank János néven még normális ember volt, hogy "a klub nem tehet arról, hogy vannak szélsőséges szurkolói". És azt is mondta, hogy "a nagy csapatok szurkolói között itthon és külföldön is vannak szélsőségesek" (mellesleg: innen már tényleg csak egy apró tyúklépés az a szépséges szillogizmus, hogy: "A Fradi nagycsapat, HISZEN vannak szélsőséges szurkolói).
Szép. És szépen összecseng azzal, amit netszerte lehet olvasni. (Pl. itt vagy éppen itt. Mert hát a bíró a szlovákok durvaságai miatt fújta le a meccset [bár nem teljesen világos, hogy a tudósítások szerint a Fradi kárára elfogult bíró miért tett volna ilyet]).
Még szerencse, hogy durva szlovák játékosok mindenütt vannak. Nyilván ott voltak az Üllői úton, és miattuk lett lerúgva Szentes Lázár veséje, amikor a Debrecen mert bajnoki címet nyerni a Fradi ellenében (neeem, nem a Debrecen volt akkoriban NB II-es!:)), és hát nyilván a szlovákok durváskodtak Baktalórántházán is nemrég (ezt már tényleg az NB II-ben...). Meg persze nyilván a tótok durvasága miatt buktattak vagy épp tartottak meg edzőt a "köménymag" törzsgárdistái. Továbbiakhoz bátorsággal javaslom, hogy bárki üsse be egy keresőbe a "Fradi" és a "botrány" szavakat (én 10.900 találatig jutottam...). Továbbá az is nagyon jó, hogy a gaz tótok durvasága olyan maradandó sokkot okozott a szegény galamblelkű zöld-fehér drukkereknek, hogy ezt mindenképpen muszáj volt levezetni egy jó kis petárdázással az újpesti jégcsarnokban. (Az meg direkt milyen már, hogy nem csináltak semmit, ezért nem büntethetőek.... a petárda csak szilveszterkor van tiltva???)
Dehát nem is ez a lényeg, hanem a fent nevezett nyilatkozat. Amelynek - ismerjük el - tényleg van valóságtartalma. Szélsőségesek (vulgo: baromállatok) valóban mindenütt akadnak. De a "nem lehet mit tenni"-mentalitás annyira nemtörődöm és tipikusan szűklátókörűen magyar, hogy az már irritáló. Ez vezet oda, hogy az ún. ferencvárosi szurkolók csoportja (a jobbérzésűek lekopván, vezettetve a nem-közösködés vágyától) lassan, de biztosan azonossá válik ezzel a szélsőséges csőcselékkel. Amely, szemernyi kétségünk se legyen: másra sem jó, mint hogy lejárassa az országot, benne "szeretett" egyesületét, és most plusz bónuszként nehéz helyzetbe hozza a szlovákiai magyarokat.
És tessék csak felidézni egy brüsszeli stadiont! Úgy látszik, az 1985 óta eltelt majd' negyedszázad még mindig nem volt elég, hogy itthon feltűnjön: az angolok a Heysel-tragédia után még csak véletlenül sem azt gondolták, amit Csank. Vagy, ha azt is gondolták, nem azt mondták, (de végképp nem abban a szellemben cselekedtek).
És pláne nem azt mondta az UEFA. Nem John Bullt, Johnny Walkert vagy GI Joe-t, de mégcsak nem is a Liverpoolt büntették, meszelték el, hanem az összes angol klubcsapatot. És lám, kiderült: lehet mit csinálni! Ma már Anglia közmondásosan a legbiztonságosabb, (sőt: családbarátabb!) hely futballmérkőzésileg. A receptet nem részeltezném itt, mert egyszerűen másolható. Mindössze annyi: a klubok mertek azokra alapozni, akik tényleg a sport és az egyesület kedvéért jártak (volna) meccsre, és nem féltek elveszteni, sőt kitiltani az 50-100 hőbörgőt. Mert sosem ők a többség.
Még ha egy őszülő, megromlott látású edző számára pillanatnyilag úgy is tűnhet.