Kiskáté: Kinek miért NE drukkoljunk az EB-n?

Az az elvetemült hekker, aki feltörte szegény Tiffán Zsolt facebook-profilját, maga sem tudta tán, mekkora tömegigényeket elégít ki, sőt, mennyire a magyar néplélek legrejtettebb húrjait zengeti meg a két neolatin csapat meccsének közvetítése kapcsán kifejtett sommás véleményével. Ez az alkalmi partizánakció azonban csak a nagy mű 1/12 részét volt képes felölelni, ezért most arra szántuk magunkat, hogy eme szittya érzelmű anonymus példáján felbuzdulva gyűlölködési kiskátéval fegyverezzük fel az igaz magyar szurkolót, nehogy véletlenül egyesek még abba a hibába essenek, hogy a Labdarúgó EB-t sporteseményként próbálják meg szemlélni, nem pedig a világ összes többi, (nem-magyar!!) nemzetével szembeni gyűlöletünk megélésének terepeként.

A csoport: Franciaország — az ál-Tiffán ugyan már jelezte a fő csapásirányt, de az ilyesmit nem lehet elégszer ismételni: mindkét világháborúban velünk szemben álltak, egy normális pörköltet nem tudnak összeütni, helyette mindenféle tengeri herkentyűt, békacombot meg csigát zabálnak, Clemenceau és az ő magyar menye, Trianon.

Románia — szőröstalp, édes Erdély, régi mániám, Wass Albert, Nyírő József, Szőcs Géza, Trianon.

Albánia — muzulmánok. Plusz még balkániak is (akiket alapból gyűlölünk), mint a románok, akiket meg utálunk Trianon miatt.

Svájc — eleve nincs is ilyen ország, úgy lett összerángatva franciákból (!!), németekből meg olaszokból. Plusz pofátlanul gazdagok, és nem röstellnek jól élni. Ráadásul semlegesek lévén kimaradtak Trianonból.

B csoport: Anglia — ezek is ellenünk harcoltak mindkét világháborúban. Anglia az antant tagja volt. Azaz: Trianon.

Oroszország — málenykij robot, dáváj császi, oroszórák, kommunizmus, Csernobil. Kell-e mondani, az antant tagja volt. Trianon.

Wales — nem elég, hogy 500 húsvágó eszközükről Arany egy bazi hosszú verset írt, amit általánosban meg kellett tanulni, de az Egyesült Királyság részeként bizony antant-tag volt. Trianon.

Szlovákia — tótok, Felvidék, Kassa bombázása, Meciar. Trianon.

C csoport: Németország — Gábriel és a sas, megszállás, berni döntő, nem nyerték meg nekünk az első világháborút, ezért lett Trianon.
Ukrajna — Csernobil még egyszer, Dinamo Kijev a Fradi ellen, Kárpátalja, Trianon.
Észak-Írország — nem hódoltak be a tolódásnak, menesztették Pintyőt, megnyerték előttünk a csoportot, plusz ők is az antant-kutya Egyesült Királyság részei voltak, és mint ilyenek bűnösek Trianonban.
Lengyelország — könnyelműség lenne azt hinni, hogy ők szimpatikusak: régen elvitték tőlünk az egyik tengerünket, most meg Nikolicsot. Ráadásul az elemi szolidaritást (szóvicc!!) felrúgva nem szívtak Trianonban.
D csoport: Spanyolország — gyanús muzulmán-közeli múlt, ellopták tőlünk Puskás Öcsit, Kocsist, Kubalát, Dzsudzsi bezzeg nem kell nekik, beképzelt tiki-taka művészek, egyedül a sziesztához értenek, a nagypolitikából abszolút kimaradnak, még Trianonban sem voltak ott.
Horvátország — a Magyar Királyság délnyugati tartományai, Jellasics, ellopott tengerpart, Trianon.
Törökország — muzulmánok, török gyerek megvágta, Zrínyi, Mohács, 150 év. Gera Zoli kiállíttatása Isztambulban, egyfolytában fikázzák szegény Dzsudzsit. Az első világháborút ők is megszívták, de aztán mégis jobban jártak, mint mi Trianonban.
Csehország — Csehszlovákia jogutódja(!), Benes-dekrétum, Trianon.
E csoport: Olaszország — nagyképű digók, megvertek minket a 38-as döntőben, az első világháborúban áruló módon átálltak az antanthoz, sok jó magyar honvéd hullatta a vérét ellenük, bezzeg ha nem állnak át, nincs Trianon.
Belgium — Brüsszel az EU székvárosa, azé az EU-é, amely majdnem akkora csapás nekünk, mint Trianon.
Svédország — muzulmán menekülteket ajnároznak (Ibrahimovics!!!), de jellemző módon Trianonról még csak nem is hallottak
Írország — Köcsög nyugatiak, gyanús, hogy úgy csinálnak, mintha nem lenne semmi közük Trianonhoz.
F csoport: Portugália — csoportellenfél, Céronaldo, aki a nevét egy braziltól lopta, de megpróbál úgy kinézni, mintha ő lenne Puskás Öcsi. Még köcsögebb még nyugatibbak, mint az írek. Leszarják Trianont.
Izland — csoportellenfél, még nyugatibbak, mint az előző két nyugati köcsögök, ölik a fókát meg a tőkehalat, gejzírt bámulnak, de Trianonról fogalmuk sincs.
Ausztria — Haynau, ferencjóska, németesítés, 400 éves elnyomás, nyögtemátyás, 45-ben nyugatra sodródtak, Trianonban bezzeg ránk verték a balhét.
Magyarország — TRIANON.

Rajz és műalkotások elemzése - dolgozat; Kiss Tibor: Trianon c. művéről

(Hommage á K. F.)

Négyötödös dolgozat:

A Gittegylet éves Nemecsek Ernő-emlékülése  a Nemzeti Múzeumban

Először is szeretném leszögezni, hogy Kerényi Imi bá', hőn szeretett rajztanárunk nyilván tréfából, vagy koncentrációnkat ellenőrizendő hamis címet adott az elemzendő festménynek. Teljesen lelkiismeretesen átnéztem a Tolnai Világlapja legutóbbi, 1911-es évfolyamát, és a  Pallas Nagylexikonát is megnéztem, igaz, apukám szigorú felügyelete mellett, mert a "T" sajnos ugyanabba a kötetbe van, mint az "Sz", és édesapám attól fél, hogy a "Szexológia" címszóra lapozok, amiről természetesen fogalmam sincs, hogy mi, de most már csakazértis megnézem.

Naszóval, abból gondolom, hogy ez egy tréfás feladat, mert akárhogy is néztem, a "Trianon" az egy (pontosabban kettő) épület, nem pedig mindenféle idősebb bácsik együtt, szóval ez becsapás lesz. És azt is kitaláltam, hogy Kerényi tanárúr nyilván összebeszélt Csurka tanárúrral, hogy a mi hőn szeretett Pista bácsink képet kapjon arról, ki olvasta már el a kötelezőként feladott Molnár Ferenc-regényt, A Pál utcai fiúk-at. Én mint az osztály egyik éltanulója természetesen már a nyári vakáció alatt elolvastam a könyvet, ezért nem okozott gondot a festményen szereplők, és így az esemény felismerése sem. Számomra egyértelműnek tűnik, hogy itt a Gittegylet egykor volt tagjai emlékeznek hajdani társukra, Nemecsek Ernőre, két díszvendég társaságában.  Az előtérben a kissé kopaszodó, divatjamúltan úrias fehér kesztyűt viselő Rácz tanár úr mond tósztot az elhunyt kis egykori tanítvány emlékére. A mellette álló szintén "külsős" meghívott Áts Feri (aki  könnyen felismerhető vörös nyakkendőjéről — ha már vörös inget nem vehetett, így próbált kompenzálni) azonban most is nagy bajkeverőnek bizonyult: a megromlott látású agg tanerő kezéből kicsente a pezsgős poharat. Áts különben egyéb módon sem tagadja meg egykorvolt csínytevő mivoltát: kezében ott látható egy alighanem valamelyik tárlóból elemelt Fabergé-tojás is, amit még csak meg sem próbál elrejteni, sőt önelégülten mutogatja. Áts Feritől jobbra, a kép középpontjában láthatjuk a tisztességben megőszült, választékosan elegáns Bokát, aki elmerengve gondol egykori kis harcostársára, és illő tisztelettel hallgatja tanára emlékező szavait. Tőle jobbra a háttérbe húzódva áll — szintén a Tanár Úr szavain révedezve — Csónakos, akit könnyű felismerni az egyenruháról, hiszen mindig is vonzódott a militarizmushoz, elég csak arra gondolni, hogy milyen harsány, sokszor erőszakos megnyilvánulásai voltak, és hogy mennyire fülrepesztően tudott fütyülni. Előtte Csele néz maga elé cvikkerén keresztül. Az örök gigerli most sem bírta megtagadni magát: a nyakába kötött elegáns ezüstszürke nyakkendő mellett hajtókájára kissé hervatag, de azért decens őszirózsát tűzött.

Szerény javaslatocska

Hommage à Jonathan Swift

Néha akadnak az embernek ihletett pillanatai. Az, hogy egy igazi hazafi éjjel-nappal nemzetéért-országáért aggódik, természetes kell(ene), hogy legyen. Nos, egy ilyen konstans aggodalomroham közepette pattant ki fejemből az isteni szikra: Magyarország felemelkedésének egyetlen lehetséges útja, ha gyarmattá válunk.

A gyarmati lét hátrányai olyan kicsinyek, hogy szinte nem is léteznek. Bár látszatra a szuverenitás, az önálló állami lét elvesztése súlyos traumának tűnhet, valójában már most is tele van a média-közvélemény olyan megnyilatkozásokkal, hogy Magyarország — az EU-tagság okán — rég nem önálló állam. Ennek a véleménynek, ha kissé még jobbra csavarjuk a nyakunkat, olyan, némileg súlyosabb verziójával is találkozhatunk, hogy hazánk már most eleve gyarmat volna, mind gazdasági, mind politikai értelemben. (A lehetséges gyarmattartókról alább nyújtunk áttekintést.) Mindenesetre már ebből is látszik, hogy ez a hátrány valójában akár előnyként is számba vehető, hiszen a fenti vélemények megfogalmazói utólagosan igazolva érezhetnék magukat — igaz, hogy cserében le kellene mondaniuk kedvenc témájuk unos-untalan való hangoztatásáról. Ráadásul mintha mostanság komoly nosztalgia tárgyát képezné az az időszak — a Monarchia kora (Széll Kálmán, Wekerle Sándor) —, amikor Magyarország szuverenitásának elég nagy részétől megfosztva létezett.