A közelgő önkormányzati választások kampányának kétségtelenül az a legüdítőbb jelensége, hogy — mégha nem előzmények nélkül is — végre felbukkant az az erő, amelyik a Fidesz vetélytársává és ellensúlyává (bocs, Pali!) nőheti ki magát.Természetesen jómagam is tisztában vagyok vele, hogy a Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP), jelen írás tárgya egy ún. viccpárt, amelynek deklarált választási céljai távol esnek a realitástól (erről részletesen majd később), és ezért kissé más mércével is ítélendő meg. Mindazonáltal meggyőződésem, hogy nagyobb perspektívából szemlélve a fenti állítások igenis helytállóak.
De kezdjük a másik oldalról! Amennyire széles körű ismertség és szimpátia kíséri az MKKP működését, legalább ugyanakkora értetlenség és rosszalás is jut nekik osztályrészül. (Erős a gyanúm, hogy ez a kétfajta viszonyulás viszonylag jól leírható a liberális-konzervatív kétpólusúsággal [hogy melyik melyik, ki-ki döntse el maga! :)], de erre vonatkozólag természetesen nem állnak rendelkezésemre egzakt közvélemény-kutatási adatok.) Lássuk, milyen kifogások szoktak felmerülni a magyar viccpárttal kapcsolatosan!
Legelsősorban is azt szokták felhánytorgatni, hogy egy ilyesfajta fellépés a választási procedúra és ezáltal közvetve az egész demokratikus berendezkedés tekintélyének rombolása — erre szokták azt a szinte már közhelyszerű választ adni, hogy ezt megteszik maguk a pártok, nincs szükség hozzá viccpártra. Az MKKP-t elsősorban nem ennek a folyamatnak a katalizátoraként, hanem sokkal inkább kritikájaként, a fenti tekintélyvesztésre adott reakcióként érdemes értelmezni. Hiszen ahhoz, hogy a pártok ígérgetéséből és az ígéretek be nem tartásából viccet lehessen csinálni, természetesen szükség van "nyersanyagra" is, azaz be nem tartott és be nem tartható ígéretekre.
És már itt is vagyunk a következő (bár az előzőhöz szorosan kapcsolódó) "vádpont"-nál: az MKKP által hangoztatott ígéretek komolytalanságánál. Rögtön ki kell jelentsük, hogy ez a vád önmagát cáfolja: hiszen ha tényleg viccpártról van szó, és ez köztudott, akkor miért várnánk el komoly, megalapozott és politikailag végrehajtható ígéreteket tőlük? Másrészről, nem épp a komolytalan ígéretek teszik a viccpártot? Nem ezek különítik el a többitől? Bár az MKKP előszeretettel hivatkozott arra a kampányában, hogy nem tudtak a többiekhez képest eléggé nagy nonszenszeket ígérni. És persze, tegyük hozzá: a viccpárti és "komoly" ígéretek ilyetén egymásba csúszása is alátámasztani látszik azt, hogy a itt valójában a magyar közpolitikában résztvevő pártok felelőtlen ígérgetései kerülnek a célkeresztbe.
De ha el is fogadjuk azt, hogy a fentiek nem is szólnának Kétfarkúék indulása ellen, akkor is felvethető, hogy egy ilyetén fajta párt indulása torzítja a választások várható kimenetelét. Ez első látszatra igaznak is tűnhet, hiszen ahogy fentebb is szó volt róla, nem elsősorban az amúgy is fanatikus-hívő oldal voksolói hajlanának rá, hogy a magyar viccpártot ikszeljék be a szavazólapon. Azaz az amúgy is nehéz helyzetben lévő jelenlegi ellenzéki oldal esélyeit rontja (tovább) az MKKP feltűnése és sorompóba lépése. A fentiekben kifejtettek alapján azonban elég egyértelmű, hogy a Kétfarkú Kutya Párt elsősorban azt a választói halmazt képes "megszólítani"-mozgósítani, akiket a politológusok "bizonytalan"-ként vagy "protest-szavazóként" esetleg "választásoktól távolmaradók"-ként szoktak aposztrofálni. Tehát az MKKP híján sehova nem szavaztak volna, vagy ha voksolnak is, azt jobb híján tennék. Márpedig az nyilvánvaló kell legyen, hogy komoly pártot hosszú távon a protest-szavazók tömegeire nem lehetne-kellene építeni.
Összefoglalva tehát: az MKKP választási indulásának üzenete nagyjából abban foglalható össze, hogy a "hagyományos" Pártok, amelyek öndefiníciójuk alapján komolyan veszik magukat és ezt a választóktól is elvárnák, épp választási ígéreteikkel (azok komolytalanságával egyrészt, be nem tartásával másrészt) jelzik, hogy valójában egyáltalán nem komolyan vehetők. Ha pedig ez így van, akkor totálisan mindegy, hogy mit ígérünk, lehet az akár örök élet és még húsz nap ráadásban is, akkor is ugyanúgy verseny-kompatibilisek vagyunk — már legalábbis ebben a versenyben.
Persze mindez kevés volna ahhoz, hogy indokolja a bevezető sorok patetikus szóhasználatát. Mégis indokoltnak érzem, hogy a MMKP-t a puszta viccpártnál kissé többre taksáljam. Mert bár emlékezetem szerint a párt legalább 5-6 éves múltra tekint vissza mint mozgalom, valóságteremtő központ és anyaszentegyház (a "Kisebb Magyarországot!"-plakát még a széljobbon is kiverte a biztosítékot), de a szélesebb körű ismertség mégis új keletű. Ami miatt érdekes, és bizonyos értelemben a készülő fidesz-állam szemszögéből aggályos a dolog, az az, hogy egyszer csak szinte a semmiből feltűnt egy alulról induló, civil szerveződés "érvényes" mondanivalóval, amely sokak figyelmét, érdeklődését kiváltotta, és többeket érdekektől mentes cselekvésre volt képes ösztönözni.
És ez az, amitől minden diktatúra retteg.
De kezdjük a másik oldalról! Amennyire széles körű ismertség és szimpátia kíséri az MKKP működését, legalább ugyanakkora értetlenség és rosszalás is jut nekik osztályrészül. (Erős a gyanúm, hogy ez a kétfajta viszonyulás viszonylag jól leírható a liberális-konzervatív kétpólusúsággal [hogy melyik melyik, ki-ki döntse el maga! :)], de erre vonatkozólag természetesen nem állnak rendelkezésemre egzakt közvélemény-kutatási adatok.) Lássuk, milyen kifogások szoktak felmerülni a magyar viccpárttal kapcsolatosan!
Legelsősorban is azt szokták felhánytorgatni, hogy egy ilyesfajta fellépés a választási procedúra és ezáltal közvetve az egész demokratikus berendezkedés tekintélyének rombolása — erre szokták azt a szinte már közhelyszerű választ adni, hogy ezt megteszik maguk a pártok, nincs szükség hozzá viccpártra. Az MKKP-t elsősorban nem ennek a folyamatnak a katalizátoraként, hanem sokkal inkább kritikájaként, a fenti tekintélyvesztésre adott reakcióként érdemes értelmezni. Hiszen ahhoz, hogy a pártok ígérgetéséből és az ígéretek be nem tartásából viccet lehessen csinálni, természetesen szükség van "nyersanyagra" is, azaz be nem tartott és be nem tartható ígéretekre.
És már itt is vagyunk a következő (bár az előzőhöz szorosan kapcsolódó) "vádpont"-nál: az MKKP által hangoztatott ígéretek komolytalanságánál. Rögtön ki kell jelentsük, hogy ez a vád önmagát cáfolja: hiszen ha tényleg viccpártról van szó, és ez köztudott, akkor miért várnánk el komoly, megalapozott és politikailag végrehajtható ígéreteket tőlük? Másrészről, nem épp a komolytalan ígéretek teszik a viccpártot? Nem ezek különítik el a többitől? Bár az MKKP előszeretettel hivatkozott arra a kampányában, hogy nem tudtak a többiekhez képest eléggé nagy nonszenszeket ígérni. És persze, tegyük hozzá: a viccpárti és "komoly" ígéretek ilyetén egymásba csúszása is alátámasztani látszik azt, hogy a itt valójában a magyar közpolitikában résztvevő pártok felelőtlen ígérgetései kerülnek a célkeresztbe.
De ha el is fogadjuk azt, hogy a fentiek nem is szólnának Kétfarkúék indulása ellen, akkor is felvethető, hogy egy ilyetén fajta párt indulása torzítja a választások várható kimenetelét. Ez első látszatra igaznak is tűnhet, hiszen ahogy fentebb is szó volt róla, nem elsősorban az amúgy is fanatikus-hívő oldal voksolói hajlanának rá, hogy a magyar viccpártot ikszeljék be a szavazólapon. Azaz az amúgy is nehéz helyzetben lévő jelenlegi ellenzéki oldal esélyeit rontja (tovább) az MKKP feltűnése és sorompóba lépése. A fentiekben kifejtettek alapján azonban elég egyértelmű, hogy a Kétfarkú Kutya Párt elsősorban azt a választói halmazt képes "megszólítani"-mozgósítani, akiket a politológusok "bizonytalan"-ként vagy "protest-szavazóként" esetleg "választásoktól távolmaradók"-ként szoktak aposztrofálni. Tehát az MKKP híján sehova nem szavaztak volna, vagy ha voksolnak is, azt jobb híján tennék. Márpedig az nyilvánvaló kell legyen, hogy komoly pártot hosszú távon a protest-szavazók tömegeire nem lehetne-kellene építeni.
Összefoglalva tehát: az MKKP választási indulásának üzenete nagyjából abban foglalható össze, hogy a "hagyományos" Pártok, amelyek öndefiníciójuk alapján komolyan veszik magukat és ezt a választóktól is elvárnák, épp választási ígéreteikkel (azok komolytalanságával egyrészt, be nem tartásával másrészt) jelzik, hogy valójában egyáltalán nem komolyan vehetők. Ha pedig ez így van, akkor totálisan mindegy, hogy mit ígérünk, lehet az akár örök élet és még húsz nap ráadásban is, akkor is ugyanúgy verseny-kompatibilisek vagyunk — már legalábbis ebben a versenyben.
Persze mindez kevés volna ahhoz, hogy indokolja a bevezető sorok patetikus szóhasználatát. Mégis indokoltnak érzem, hogy a MMKP-t a puszta viccpártnál kissé többre taksáljam. Mert bár emlékezetem szerint a párt legalább 5-6 éves múltra tekint vissza mint mozgalom, valóságteremtő központ és anyaszentegyház (a "Kisebb Magyarországot!"-plakát még a széljobbon is kiverte a biztosítékot), de a szélesebb körű ismertség mégis új keletű. Ami miatt érdekes, és bizonyos értelemben a készülő fidesz-állam szemszögéből aggályos a dolog, az az, hogy egyszer csak szinte a semmiből feltűnt egy alulról induló, civil szerveződés "érvényes" mondanivalóval, amely sokak figyelmét, érdeklődését kiváltotta, és többeket érdekektől mentes cselekvésre volt képes ösztönözni.
És ez az, amitől minden diktatúra retteg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése