Elkészült a nagy mű, igen. Benne van minden szép és jó, ami kell egy Nemzeti Fellendüléshez, egyedül talán a pálinkafőzés szabadsága mellett a kendertermesztés liberalizálása hiányzik kissé. (Bár egyes rosszindulatú források szerint azért lett 30 helyett csak 29 pontja a programnak, mert eredetileg ez is benne volt, de a miniszeterelnöki titkárság gépíró-kisasszonya túl sok füvet szívott, és ezért nem vette észre, hogy azt kihagyta a gépeléskor.)
Persze folyik a nagy tételes értékelés, hogy mi mennyire előnyös vagy épp hátrányos, mik lehetnek a kihatásai a bejelentett intézkedéseknek (illetve inkább terveknek, célkitűzéseknek). És persze van nagy, generális örvendezés is az előbb SzDSz-, majd aztán Fidesz-közeli, újabban pártsemleges Tölgyessy Pétertől. A dicséretek egyik alapmotívuma, hogy Orbán milyen bátran nyúlt a megszorítások eszközéhez, és hogy ezt mennyire a megfelelő helyen kezdte.
Tájékoztatnám az eufóriában fetrengő tisztelt értékelőket, hogy Orbán Viktor épp 2010. június 9-én 13:00 órai kezdettel mondta el a maga Őszödi Beszédét. Pártja korábbi kommunikációjával szembe menve elismerte ugyanis, hogy a megszorítás mégsem okvetlenül egyenlő a pénzbehajtással, illetve hogy nem lehet a kasszából csak pénzt kivenni anélkül, hogy valamit bele is tennének. És bizony ahhoz, hogy a Zembereknek adni lehessen, a Zemberektől kell elvenni (mégha ezt nagy ravaszul tesszük is, pl. a bankok megsarcolásával, hiszen nyilván azok sem lesznek hülyék, hogy ne hárítsák tovább a költségek egy részét vagy teljes egészét is akár). Szóval: "Tisztelt Hölgyeim és Uraim, hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, de ennek következtében hatalomra jutottunk, és azért, hogy ezt az állapotot minél tovább fenntarthassuk, most folytatni fogjuk azokat a lépéseket, amelyket az általunk ekézett előző kabinet elkezdett".
Ezek mellé a megszorítások mellé persze jár néhány hangulatjavító intézkedés is (a már emlegetett pálinkafőzési áttörés mellett, amely mind az előállítók, mind a fogyasztók hangulatát képes jelentősen javítani), ilyennek tűnik számos apró engedmény (lakáskiadás [9.pont], örökösödés-ajándékozás [5.], kisadók eltörlése [3.] stb.).
Vannak aztán az érdekes pontok. Ilyen pl. az adományozások kapcsán a történelmi egyházak "helyzetbe hozása"[11.], vagy szolídabban fogalmazva pozitív diszkriminációja, amelyet az indokol, hogy ők kérték. (Végülis azzal mégsem lehetett indokolni, hogy az egyház és az állam szétválasztása ezt teszi szükségessé...)
Aztán ott a nagyon mutatós EU-s támogatások drasztikus átrendezése [14.], amelyik megértéséhez azért nem árt, ha tudjuk, hogy az EU-támogatások döntő többsége célzott jellegű, nem pedig, "nesztek, költsétek, amire akarjátok" címkével érkezik. Azon belül, ami a kis- és középvállalkozások fejlesztését célozza, lehet drasztikus átrendezést végrehajtani, de ezt klientúraépítésnek hívják.
A legtöbb dicséretet az állam "önmagán való takarékoskodása" váltotta ki az elemzőkből, de ez praktice a közalkalmazottak/bérből és fizetésből élők terheinek növekedését fogja jelenteni (legalábbis ők lesznek azok, akik megérzik). Ilyen jellegű intézkedésnek látszik a pártfinanszírozás költségvetési részének 15 százalékos csökkentése is [21.], de az az apróság, hogy mindeközben a finanszírozás egyéb részei (pl. a kampányköltségek szabályozása, vagy a pártoknak juttatható adományozás szabályozása) megoldatlanok maradnak, még aggályokat is felvethet. És tulajdonképpen nem is kell hozzá túl nagy rosszindulat, hogy a "támogatás csökkentése - ellenőrzés megszigorítása - szürke zóna érintetlenül hagyása" hármasba azt az alig titkolt kormányzati szándékot lássuk bele, hogy a fidesz (itt is) érvényesíteni kívánja "az erősebb kutya szeretkezik" elvet, hozzátéve, hogy a megszigorított ellenőrzés fegyverét aligha maga, hanem alighanem minden potenciálisan erősödni látszó vetélytársa ellen fogja majd fordítani.
Az adót illetően én nem tartom magamat szakembernek, következzen hát egy szakértő elemzés! Mindehhez csak annyit fűznék hozzá halkan, hogy az adójóváírások eltörlésének áldozatul esnek pl. a különféle alapítványok javára történő (1%-on felüli) befizetések, ami nem kifejezetten a civil szféra erősítését; illetve a hosszabb távú (pl. életbiztosítással kombinált) takarékossági formák, ami viszont nem kifejezetten a megtakarítási kedv ösztönzését szolgálja. Pedig ezek mintha mindig prioritások lettek volna minden új kormány esetében...
Szóval van ok az örömre... (?)
(update, 06.09.: no, ezt érdemes volt ma délelőtt megírni... délután megvettem a Nyugati aluljáróban a holnapi Magyar Narancsot, és láss csodát: a szerkesztőségi cikk is valami ilyesmit mond... majd lesz link is, ha kirakják.... Íme :))
Persze folyik a nagy tételes értékelés, hogy mi mennyire előnyös vagy épp hátrányos, mik lehetnek a kihatásai a bejelentett intézkedéseknek (illetve inkább terveknek, célkitűzéseknek). És persze van nagy, generális örvendezés is az előbb SzDSz-, majd aztán Fidesz-közeli, újabban pártsemleges Tölgyessy Pétertől. A dicséretek egyik alapmotívuma, hogy Orbán milyen bátran nyúlt a megszorítások eszközéhez, és hogy ezt mennyire a megfelelő helyen kezdte.
Tájékoztatnám az eufóriában fetrengő tisztelt értékelőket, hogy Orbán Viktor épp 2010. június 9-én 13:00 órai kezdettel mondta el a maga Őszödi Beszédét. Pártja korábbi kommunikációjával szembe menve elismerte ugyanis, hogy a megszorítás mégsem okvetlenül egyenlő a pénzbehajtással, illetve hogy nem lehet a kasszából csak pénzt kivenni anélkül, hogy valamit bele is tennének. És bizony ahhoz, hogy a Zembereknek adni lehessen, a Zemberektől kell elvenni (mégha ezt nagy ravaszul tesszük is, pl. a bankok megsarcolásával, hiszen nyilván azok sem lesznek hülyék, hogy ne hárítsák tovább a költségek egy részét vagy teljes egészét is akár). Szóval: "Tisztelt Hölgyeim és Uraim, hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, de ennek következtében hatalomra jutottunk, és azért, hogy ezt az állapotot minél tovább fenntarthassuk, most folytatni fogjuk azokat a lépéseket, amelyket az általunk ekézett előző kabinet elkezdett".
Ezek mellé a megszorítások mellé persze jár néhány hangulatjavító intézkedés is (a már emlegetett pálinkafőzési áttörés mellett, amely mind az előállítók, mind a fogyasztók hangulatát képes jelentősen javítani), ilyennek tűnik számos apró engedmény (lakáskiadás [9.pont], örökösödés-ajándékozás [5.], kisadók eltörlése [3.] stb.).
Vannak aztán az érdekes pontok. Ilyen pl. az adományozások kapcsán a történelmi egyházak "helyzetbe hozása"[11.], vagy szolídabban fogalmazva pozitív diszkriminációja, amelyet az indokol, hogy ők kérték. (Végülis azzal mégsem lehetett indokolni, hogy az egyház és az állam szétválasztása ezt teszi szükségessé...)
Aztán ott a nagyon mutatós EU-s támogatások drasztikus átrendezése [14.], amelyik megértéséhez azért nem árt, ha tudjuk, hogy az EU-támogatások döntő többsége célzott jellegű, nem pedig, "nesztek, költsétek, amire akarjátok" címkével érkezik. Azon belül, ami a kis- és középvállalkozások fejlesztését célozza, lehet drasztikus átrendezést végrehajtani, de ezt klientúraépítésnek hívják.
A legtöbb dicséretet az állam "önmagán való takarékoskodása" váltotta ki az elemzőkből, de ez praktice a közalkalmazottak/bérből és fizetésből élők terheinek növekedését fogja jelenteni (legalábbis ők lesznek azok, akik megérzik). Ilyen jellegű intézkedésnek látszik a pártfinanszírozás költségvetési részének 15 százalékos csökkentése is [21.], de az az apróság, hogy mindeközben a finanszírozás egyéb részei (pl. a kampányköltségek szabályozása, vagy a pártoknak juttatható adományozás szabályozása) megoldatlanok maradnak, még aggályokat is felvethet. És tulajdonképpen nem is kell hozzá túl nagy rosszindulat, hogy a "támogatás csökkentése - ellenőrzés megszigorítása - szürke zóna érintetlenül hagyása" hármasba azt az alig titkolt kormányzati szándékot lássuk bele, hogy a fidesz (itt is) érvényesíteni kívánja "az erősebb kutya szeretkezik" elvet, hozzátéve, hogy a megszigorított ellenőrzés fegyverét aligha maga, hanem alighanem minden potenciálisan erősödni látszó vetélytársa ellen fogja majd fordítani.
Az adót illetően én nem tartom magamat szakembernek, következzen hát egy szakértő elemzés! Mindehhez csak annyit fűznék hozzá halkan, hogy az adójóváírások eltörlésének áldozatul esnek pl. a különféle alapítványok javára történő (1%-on felüli) befizetések, ami nem kifejezetten a civil szféra erősítését; illetve a hosszabb távú (pl. életbiztosítással kombinált) takarékossági formák, ami viszont nem kifejezetten a megtakarítási kedv ösztönzését szolgálja. Pedig ezek mintha mindig prioritások lettek volna minden új kormány esetében...
Szóval van ok az örömre... (?)
(update, 06.09.: no, ezt érdemes volt ma délelőtt megírni... délután megvettem a Nyugati aluljáróban a holnapi Magyar Narancsot, és láss csodát: a szerkesztőségi cikk is valami ilyesmit mond... majd lesz link is, ha kirakják.... Íme :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése