A hagyományos család mint legkisebb társadalmi szerveződési egység felépítésének itt most nem részletezendő jellegzetességei miatt időnként női magazinok is a kezembe akadnak. Ezek közül az egyik - különben nagyon színvonalas – sajtótermék címlapján megütötte a szememet a bombasztikus címsor:
"Hillary Clinton — Készen áll a világ egy női vezetőre?"
Ütős cím, biztos nem marad hatástalan. Ha a többi szerkesztők nem restek, tanulnak is belőle. Némileg kikövezednő az invenció rögös útját, hadd álljak elő néhány javaslattal.
"Barack Obama — Készen áll a világ egy Hawaiin született/ jobbkezes / kenyai apával rendelkező /olyan vezetőre, akinek a neve könnyen olvasható Osamá-nak??"
"John McCain — Készen áll a világ egy félig kopasz, félig ősz/egy 70 éven felüli/egy skót nevű vezetőre?"
Szóval egyszerűbben: mindenkinek számatalan tulajdonsága van, és az USA – minden jogos kulturális gőgünk dacára – már eljutott annak felismeréséig, hogy ezek közül kizárólag egynek (különsöen az olyan tulajdonságoknak, amelyek "öröklöttek" — tehát pl. a bőrszín vagy a nemi hovatartozás) a kiemelése szükségszerűen hamis, torz képet fest az illetőről. Éppen ezért utasítják el döntő többségében a rasszizmust vagy akár a nemi megkülönböztetést.
Ha egy újság mégis erre az útra lép, (alighanem a profiljából adódó olvasótábor érdeklődését megnyerni remélvén) akkor az a lap vagy korlátolt, vagy szenzációhajhász. Vagy mindkettő.
"Hillary Clinton — Készen áll a világ egy női vezetőre?"
Ütős cím, biztos nem marad hatástalan. Ha a többi szerkesztők nem restek, tanulnak is belőle. Némileg kikövezednő az invenció rögös útját, hadd álljak elő néhány javaslattal.
"Barack Obama — Készen áll a világ egy Hawaiin született/ jobbkezes / kenyai apával rendelkező /olyan vezetőre, akinek a neve könnyen olvasható Osamá-nak??"
"John McCain — Készen áll a világ egy félig kopasz, félig ősz/egy 70 éven felüli/egy skót nevű vezetőre?"
Szóval egyszerűbben: mindenkinek számatalan tulajdonsága van, és az USA – minden jogos kulturális gőgünk dacára – már eljutott annak felismeréséig, hogy ezek közül kizárólag egynek (különsöen az olyan tulajdonságoknak, amelyek "öröklöttek" — tehát pl. a bőrszín vagy a nemi hovatartozás) a kiemelése szükségszerűen hamis, torz képet fest az illetőről. Éppen ezért utasítják el döntő többségében a rasszizmust vagy akár a nemi megkülönböztetést.
Ha egy újság mégis erre az útra lép, (alighanem a profiljából adódó olvasótábor érdeklődését megnyerni remélvén) akkor az a lap vagy korlátolt, vagy szenzációhajhász. Vagy mindkettő.
***
A tragikusan végződött kutyatámadással van tele a sajtó. A nagy kérdés persze inkább az, hogy az adott tényeket hogyan tálalják. Mondhatni, ez a vízválasztó.
A ma reggeli "lapszemle" – ,amit az újságos előtt elhaladván ejtettem meg – is erről tanúskodott.
"János megvadult harci kutyákat uszított Robikára" — virított egy ún. újság címlapján a nagybetűs cím a bulvárszekció legtetején. El kellett gondolkozzak, vajon mit (t)akar ez a címsor. Közelíthetünk úgy is a problémához, hogy a címnek tömörnek kell lennie. "XY nemesbikki lakos megvadult harci kutyákat uszított az őt focizásuk zajával zavaró helybeli gyermekekre" - valljuk be, ez elveszi a helyet a címlapon a meztelen csöcsösnéni elől.
És hát van itt még egy nagy, de átgondolva kézzelfogható titok ebben: a "János" és a "Robika" egyrészt a személyesség, másrészt az újságírói bennfentesség látszatát is erőteljesen sugallja. Igenám, de van itt egy nagy probléma: a történetben és a címben van még egy (tizenhárom) szereplő. Most, amikor az állati jogokról, az állatkínzásról nagyon haladó törvények születtek, hogy engedhető meg az, hogy a sajnálatos esetben mégiscsak kulcsszerepet betöltő kutyák névtelenül szerepeljenek a címben? Nem szabad megállni félúton: "János a megvadult, Hektort, Rockót, Harcost, Sátánt....(stb.) uszította Robikára" – be kell lássuk, az így volna korrekt és tárgyilagos.
És hát van itt még egy nagy, de átgondolva kézzelfogható titok ebben: a "János" és a "Robika" egyrészt a személyesség, másrészt az újságírói bennfentesség látszatát is erőteljesen sugallja. Igenám, de van itt egy nagy probléma: a történetben és a címben van még egy (tizenhárom) szereplő. Most, amikor az állati jogokról, az állatkínzásról nagyon haladó törvények születtek, hogy engedhető meg az, hogy a sajnálatos esetben mégiscsak kulcsszerepet betöltő kutyák névtelenül szerepeljenek a címben? Nem szabad megállni félúton: "János a megvadult, Hektort, Rockót, Harcost, Sátánt....(stb.) uszította Robikára" – be kell lássuk, az így volna korrekt és tárgyilagos.
Enélkül elvesznek a sajtóetika legelemibb követelményei is.
Azt a kutyafáját!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése