Matrciabúcsú és világcsúcs

Régóta töprengek azon, hogy meddig vihető tovább az autómatricás tematika. No, nem mintha az emberi hülyeséggel kart öltő ódon nacionalizmus forrásai kimerülőben volnának, ettől ne tartsunk. Inkább alighanem az feszélyez, hogy a – lényegét tekintve – ugyanolyan hülyeséget már nem tudom kellő változatossággal ostorozni. Arról nem is beszélve, hogy a sokáig magunkkal hurcolt szokások lassan ránk telepszenek, és akár kóros méretet is ölthetnek. Ha pl. az ember az utcán jártában a nők hátuljánál már jobban megnézi az autókét, akkor az a végső jel kell legyen, hogy eddig és nem tovább, ezt a szériát ideje befejezni.

***

Közvetlen, nem komment-formájú olvasói visszajelzéseket is kapok időnként. Ezek egyike épp a matricás sorozathoz, pontosabban annak alapmotívumához kapcsolódik. Nevezetesen ahhoz a kérdéshez, hogy vajon tényleg olyan nagy probléma-e Nagymagyarország megjelenése az országjelző matricákon. Nem úgy van-e, hogy egy-egy ilyen matricában az egész, többfelé szakított magyarságért érzett aggódás fejeződik ki? (Mellékszál: egy országjelző matrica egyébként elsősorban [vagy esetleg: csakis] információhordozó, nem pedig tüntetés terepe. Ezt egyébként érzékelik azok is, akik valamiképp belekomponálták a H-t a történelmi határok közé — ha csak nem épp azt akarták kifejezni, hogy Nagymagyarország egy nagy kórház [volt].) Erről persze már nálam okosabb emberek is írtak sok mindent, legelsőbben is a széria első részében már idézett Tóta-cikket tudnám mindenki szíves figyelmébe ajánlani. Ez elég világosan elmondja, hogy miért NEM alkalmas az egykor volt Nagymagyarország sziluettje a jelenlegi Magyarország határain kívül élő nemzettársainkkal való szolidaritás kifejezésére. Ahhoz persze, hogy ezt belássuk, ún. gondolkodásra volna szükség, ez pedig épp a matrica-fanok táborának nem erőssége. Ennek illusztrálására álljon itt az alábbi matrica. (Ugyan nem autón láttam/lőttem, de én most már ott is simán el tudnám képzelni.)
A kép sajnos nem túl jó minőségű, de amúgyis fűznék hozzá kommentárt :). Szóval, nem tudom, hogy ha egy zöld nagymagyarországba belerajzolunk egy piros kismagyarországot, és ezekre fehérrel ráírogatjuk a hajdanvolt vármegyék neveit, akkor az miért bír akkora elsöprő bizonyító erővel, hogy attól még a vak is látni fogja, hogy nekünk bizony igazságot kell szolgáltatni. Persze az is nagy kérdés, hogy kinek kell végrehajtania ezt az igazságszolgáltatást. Egyrészt nyilván nekünk magunknak, hiszen különben miért Magyarországon ragasztották volna ki a matricát?? Másrészt vagy az USÁ-nak, esetleg Nagy-Britanniának (alternatív verzió: Kanada, India, Málta), vagy a nemzetközi közösségnek, ezt látszik erősíteni az angol szöveg.

***

Nos, miután a légkört már magunkba szívtuk, lépjünk tovább! Ahogy fentebb már utaltam rá, ezt a posztot a sorozat záródarabjának szánom. És hát ugye, abbahagyni a csúcson kell. Nos, most hadd prezentáljak valami olyasmit, ami magyarságteljesítményben bízvást világcsúcs. Aki ennél magyarabb, az vagy csal, vagy pedig magát nagyon-nagyon jól álcázó Moszad-ügynök.
Amikor értesültem róla, hogy tegnap lesz a Magyar Gárda perének második fordulója, még nem számítottam rá, hogy a melóhely közelében nemcsak a Sötét Bohócok fognak parádézni, hanem valóságos autódekoráció-ügyi kincsebányába botlok. Íme a kérdéses gépjármű. Így messziről (hála a rossz minőségnek és az ellenfénynek), csak egy kis festékkészlettel rendelkező műhelyben meglehetősen sokszor újralakozott verdának tűnik. De hopp-hopp-hopp, azok ott ugyebár a nemzeti színek! És az a bizonytalan formájú paca az első ajtón az bizony nem más, mint az e tárgyban már oly sokat megcsodált magyar nagycímer.


Óvatosan, hátulról cserkésszük be ezt az igazi nagyvadat! A dolog már így félmessziről is rendkívül ígéretesnek tetszik. Jobbszélen (hihi!) a kötelező, és a sorozatunk korábbi részéből már ismert nagymagyar-matrica. Ahogy balra kalandozik vizslató tekintetünk, szemünk sarkából vegyük észre a láthatósági mellényt is! Nyilván ilyet hordanak a Gárdisták rendfenntartás közben. (Vagy esetleg véradás, adománygyűjtés, vers- és prózamondás alkalmával [hátulról a harmadik bekezdés utolsó mondata...].) Lopózzunk tehát még közelebb!




A felső matrica érdekes átmenetet képvisel, hiszen nem mondható országjelzésnek (az különben is ott van jobb felől, ahol a szív dobog;) ), de mint korábban már volt szerencsém megjegyezni, mindenki azzal csúfítja az autóját, amivel akarja.
Ennek ékes példája a termetes oroszlános címerpajzs, amely szintén ismerős lehet a Gárda-kontextusból. (A az előbb belinkelt cikk egyik érdekes újdonsága egyébként, hogy az látszik kiderülni, hogy a Magyar Gárdának az égvilágon semmi köze nincs a Jobbikhoz — maximum csak ennek az autónak a hátsó felén.)

Kerüljük meg a nagyvadat, és nézzünk a szemébe! Bizony, így tárul fel csak igazi pompája! Középen ott a fenékről már ismert Árpádoroszlános pajzs, nyilván ez a vezérmotívum, ha kétszer is megjelenik. Rovásírás nélkül nincs igazi magyar autó (mégha germán is a kasztni). A pogányság ellen harcoló Árpád-házi királyok pajzsa alatt különösen csinosan mutat a rovásírás egyébként. (A felirat megfejtése pedig – ah, minő meglepetés – "magyar gárda".)
De különösen szép a kontraszt a motorháztetőn átlósan keresztbe futó angol felirat és a rovásírás közt. Én, a magam nemzetietlen agyával úgy képzelném, hogy aki rovásírást használ, alkalmaz tüntetőleg, az ezt az (általa vélt-tételezett) hagyományőrzés jegyében, illetve olyan tendenciák (pl. elmagyartalanodás, globalizáció) elleni tiltakozásul teszi, melyeknek egyik legáltalánosabb, szimbolikus megjelenítője épp az angol nyelv, az angol nyelven való kommunikáció. Dehát ezt csak az érzi-érti, aki igaz magyar hazafi. De nézzük, mit is mond nekünk a felirat! Aligha arról van szó, hogy Magyarországon a Magyar Gárda volna a nambervan; ezt nem elsősorban az apróbb nyelvtani pontatlanságok zárják ki, hanem tán inkább az, hogy ezt végképp felesleges angolul közölni. (Különben egy olyan kategóriában, amelyben az adott versenyző egyedül van a placcon, viszonylag könnyű elsőnek lenni.) A másik lehetőség szerint mi volnánk a világ első nemzete. Nos, ezt általában csak olyan nemzetek hirdetik magukról fennen, akik ebben korántsem biztosak, és értékelési zavaraikat igyekszenek ily módon kompenzálni. De legyen, nem bánom hát ha mi vagyunk, akkor mi vagyunk, nincs apelláta. Némileg zavaróbb, hogy ezt pusztán azért kéne elhinnünk, mert egy nemzeti színekre festett autó elején virít, onnan kiáltja a világba ex cathedra ezt az alapigazságot. Hacsak nem épp a rovásírás, meg az oroszlános pajzs miatt vagyunk épp mi a legfaszább náció a földtekén (+ opcionálisan a Szíriuszon is).
Mindezek mellett a szélvédő tetején keresztben húzódó nemzeti színű sáv már csak apró momentum az ínyenceknek.
Szóval, a feladat adott: tessék ennél magyarabbnak lenni!

***

Nos, zárul a mókatár. Autómatrica innentől engem hidegen hagy, de nem hinném, hogy ne legyen témám ezen kívül a világon. Vagy ha igen, akkor megálljunk, mert ott van már a Kánaán.