Szeretem-tisztelem Halász Juditot.
Még jobban szeretem és tisztelem azonban az egyéni és kollektív szabadságjogokat, pl. a tibetiekét.
Tudom, az nem hír, ha négy – innen nézve kiismerhetetlen szempontok szerint összeválogatott magyar ember – NEM megy el futni egy kínai üdülőparadicsomba. (Illetve lehetne hír, ha a visszalépő[k] veszi[k] magának/maguknak a fáradságot, és a visszalépés tényét rögzíti[k], a sajtó nyilvánossága elé tárja/ák pl.) Hiszen akkor nyilván megteszi helyettük más. Tudom, ócska populizmus, de ezt az "érvet" már a nürnbergi per vádlottjai is bevetették — kevés sikerrel.
Nagy igazság, hogy nehéz elvárni, hogy egy ország minden lakosa ugyanúgy gondolkozzon minden kérdésről, különösen a bonyolultabbakról. (Persze, azért kéne legyenek prioritások és viszonylag egyértelmű ügyek is.)
Ugyanakkor az is igaz, hogy a magyar populáció tagjai közül viszonylag keveseknek adatik meg a lehetőség, hogy kínai üdülőparadicsomokban futkározzanak az olimpiai lánggal. Hatalmas élmény. Hatalmas személyes élmény.
Ezt elkülöníteni a közérdektől nehéz feladat. De talán nem lehetetlen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése