Most, hogy a Jövő elkezdődött (igennel), lassan azért azon is illene gondolkozni, hogy milyen legyen az a Jövő. Nos, következzen itt néhány ötlet! Hangsúlyozni szeretném, hogy ezeket korántsem a saját kisujjamból szoptam, hanem a népszavazási kampányban elhangzott ún. "érvek" nyomán dolgoztam ki, illetve a most feltárult új fejlődési irányok logikus következményeinek tartom.
További intézkedések:
azt hiszem, teljesen logikus következtetés, hogy az "emberekben" jogosan vetődik fel a kérdés, hogy miért CSAK az orvosi kezelésért, kórházi tartózkodásért és a felsőoktatásért NE fizessenek?
Mi lesz mondjuk a tömegközlekedéssel, az energiahordozókkal, a tartós fogyasztási cikkekkel stb.? Ezekért miért kell fizetni, mikor közben adózunk is? (Ha esetleg a teljes ingyenesség egyelőre nem is megvalósítható a globálkapitalista ármány miatt, akkoris lehetne ezeket az árakat legalább mesterségesen alacsonyan tartani. Ha egyes kukacoskodók esetleg arra gondolnának, hogy még a legnemzetibb, legjárulékcsökkentőbb gazdaságpolitika mellett sem lenne erre elég fedezet, akkor még mindig ott a lehetőség, hogy az esetleges deficitet külföldi kölcsönökből finanszírozzuk. Ennyit igazán megér a szociális helyzet javítása.) Lehetne ezekről is valami népszavazás...
Sőt, a mostani népszavazás elsöprő igen-aránya teljes legitimációt ad arra, hogy kimondjuk: a Fidesz ismeri-tudja az emberek vágyait, sőt, spirituális vezetőjének hála, még azelőtt felismeri azokat, hogy az emberek tudnák, hogy mit fognak MAJD akarni. Ígyhát értelemszerű, hogy a népszavazás, sőt egyáltalán mindenfajta szavazás fölöslegessé válik a Jövőben.
Teljesen világos az is, hogy egy ilyesfajta úton való elindulás, egy gyökeresen új, másféle társadalmi berendezkedést eredményezne. Azért, hogy ezt megkülönböztessük a népnyúzó, szociálisan érzéketlen kapitalizmustól, nevezzük pl. - legnagyobb vívmánya és sarokköve alapján - szociÁlizmusnak.
Ha tényleg elérjük ezt a kívánatos állapotot, akkor az újabb változtatások lehetőségét, sőt szükségességét hozza magával. Fentebb már elmondtuk, hogy a választások a szociÁlizmusban teljesen feleslegessé válnának. Ha viszont van EGY párt, amelyik mindig tudja, hogy mi a helyes, szociÁlisan megfelelő lépés, hogy kell ezért politizálni, akkor a többi párt nyilvánvalóan felesleges. Megszüntetésük egy csomó költségvetési kiadástól is megkímélhetné a szociÁlista államot, amely megtakarításokból további szociÁlis intézkedések volnának finanszírozhatók. Erre a - mondjuk így - "egypártrendszerre" való áttérés rögtön két lehetséges továbblépési lehetőséget is felvillant.
Egyrészt ha nincsenek olyan pártok, amelyek a szociÁlisan érzéketlen, tehát hibás álláspontot képviselik, akkor teljesen felesleges más módokon is ez a fajta szellemi kútmérgezés. Korlátozni, adminisztratív eszközökkel szabályozni kell a nyomtatott és elektronikus sajtót, hogy csak a szociÁlista vezetés irányvonalának megfelelő nézetek kaphassanak benne teret. (Azt talán már külön ecsetelni sem kell, hogy az megszünő-megszüntetendő sajtótermékek, médiák szintén milyen jelentős megtakarítást jelentenének.)
Másrészt a politikai élet szervezeti kereteit is célszerű volna átszervezni a szociÁlista igényeknek megfelelően. Ha ugyanis csak egy Párt van, amelyik szükségszerűen birtokolja a politikai hatalmat, akkor célszerű volna jobban közelíteni egymáshoz a Párt és az állam szerveit. Értelemszerű, hogy ha valaki egy olyan Pártban, amelyik szociÁlista alapokon áll, valamilyen magas pozícióba jut, akkor az annak a jele, hogy a Párt irányvonalát megfelelően érzi, tudja. Így viszont kétségtelen, hogy alkalmas az Állam, a SzociÁlista Állam(!) vezetésére is. Azért, hogy még csak véletlenül se fordulhasson elő, hogy ne a legmegfelelőbb személy intézze az adott állami terület ügyeit, a Párton belül létre kellene hozni egy testületet, mondjuk "Központi Bizottság" néven, amelyik az ilyen személyi kérdéseket - természetesen a spirituális vezető útmutatásainak megfelelően - koordinálja.
És végezetül még egy szerény javaslat. Ha mindez megvalósul, akkor talán kívánatos volna, hogy a Párt, amelyik a szociÁlista jövőbe vezető úton a magyarság élére áll, elnevezésében is felmutassa nemcsak azt, hogy nemzeti irányultságú, amit eddig is képviselt, hanem a szociális érzékenységet, a szociÁlizmus iránti elkötelezettséget is megjelenítse. Ily módon én optimálisnak a Fidesz Magyar Nemzeti SzociÁlista Párt elnevezést vélném.
Lehet, hogy valamit kihagytam, de a mai helyzetet nézvén nem aggódom, hogy másoknak nincsenek hasonlóan színvonalas ötletei.
További intézkedések:
azt hiszem, teljesen logikus következtetés, hogy az "emberekben" jogosan vetődik fel a kérdés, hogy miért CSAK az orvosi kezelésért, kórházi tartózkodásért és a felsőoktatásért NE fizessenek?
Mi lesz mondjuk a tömegközlekedéssel, az energiahordozókkal, a tartós fogyasztási cikkekkel stb.? Ezekért miért kell fizetni, mikor közben adózunk is? (Ha esetleg a teljes ingyenesség egyelőre nem is megvalósítható a globálkapitalista ármány miatt, akkoris lehetne ezeket az árakat legalább mesterségesen alacsonyan tartani. Ha egyes kukacoskodók esetleg arra gondolnának, hogy még a legnemzetibb, legjárulékcsökkentőbb gazdaságpolitika mellett sem lenne erre elég fedezet, akkor még mindig ott a lehetőség, hogy az esetleges deficitet külföldi kölcsönökből finanszírozzuk. Ennyit igazán megér a szociális helyzet javítása.) Lehetne ezekről is valami népszavazás...
Sőt, a mostani népszavazás elsöprő igen-aránya teljes legitimációt ad arra, hogy kimondjuk: a Fidesz ismeri-tudja az emberek vágyait, sőt, spirituális vezetőjének hála, még azelőtt felismeri azokat, hogy az emberek tudnák, hogy mit fognak MAJD akarni. Ígyhát értelemszerű, hogy a népszavazás, sőt egyáltalán mindenfajta szavazás fölöslegessé válik a Jövőben.
Teljesen világos az is, hogy egy ilyesfajta úton való elindulás, egy gyökeresen új, másféle társadalmi berendezkedést eredményezne. Azért, hogy ezt megkülönböztessük a népnyúzó, szociálisan érzéketlen kapitalizmustól, nevezzük pl. - legnagyobb vívmánya és sarokköve alapján - szociÁlizmusnak.
Ha tényleg elérjük ezt a kívánatos állapotot, akkor az újabb változtatások lehetőségét, sőt szükségességét hozza magával. Fentebb már elmondtuk, hogy a választások a szociÁlizmusban teljesen feleslegessé válnának. Ha viszont van EGY párt, amelyik mindig tudja, hogy mi a helyes, szociÁlisan megfelelő lépés, hogy kell ezért politizálni, akkor a többi párt nyilvánvalóan felesleges. Megszüntetésük egy csomó költségvetési kiadástól is megkímélhetné a szociÁlista államot, amely megtakarításokból további szociÁlis intézkedések volnának finanszírozhatók. Erre a - mondjuk így - "egypártrendszerre" való áttérés rögtön két lehetséges továbblépési lehetőséget is felvillant.
Egyrészt ha nincsenek olyan pártok, amelyek a szociÁlisan érzéketlen, tehát hibás álláspontot képviselik, akkor teljesen felesleges más módokon is ez a fajta szellemi kútmérgezés. Korlátozni, adminisztratív eszközökkel szabályozni kell a nyomtatott és elektronikus sajtót, hogy csak a szociÁlista vezetés irányvonalának megfelelő nézetek kaphassanak benne teret. (Azt talán már külön ecsetelni sem kell, hogy az megszünő-megszüntetendő sajtótermékek, médiák szintén milyen jelentős megtakarítást jelentenének.)
Másrészt a politikai élet szervezeti kereteit is célszerű volna átszervezni a szociÁlista igényeknek megfelelően. Ha ugyanis csak egy Párt van, amelyik szükségszerűen birtokolja a politikai hatalmat, akkor célszerű volna jobban közelíteni egymáshoz a Párt és az állam szerveit. Értelemszerű, hogy ha valaki egy olyan Pártban, amelyik szociÁlista alapokon áll, valamilyen magas pozícióba jut, akkor az annak a jele, hogy a Párt irányvonalát megfelelően érzi, tudja. Így viszont kétségtelen, hogy alkalmas az Állam, a SzociÁlista Állam(!) vezetésére is. Azért, hogy még csak véletlenül se fordulhasson elő, hogy ne a legmegfelelőbb személy intézze az adott állami terület ügyeit, a Párton belül létre kellene hozni egy testületet, mondjuk "Központi Bizottság" néven, amelyik az ilyen személyi kérdéseket - természetesen a spirituális vezető útmutatásainak megfelelően - koordinálja.
És végezetül még egy szerény javaslat. Ha mindez megvalósul, akkor talán kívánatos volna, hogy a Párt, amelyik a szociÁlista jövőbe vezető úton a magyarság élére áll, elnevezésében is felmutassa nemcsak azt, hogy nemzeti irányultságú, amit eddig is képviselt, hanem a szociális érzékenységet, a szociÁlizmus iránti elkötelezettséget is megjelenítse. Ily módon én optimálisnak a Fidesz Magyar Nemzeti SzociÁlista Párt elnevezést vélném.
Lehet, hogy valamit kihagytam, de a mai helyzetet nézvén nem aggódom, hogy másoknak nincsenek hasonlóan színvonalas ötletei.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése