Miért ne Egyiptom nyerje a 2010-es VB-t?
Immár több, mint egy hónapja véget ért az Afrika Kupa, de én még mindig azon rágódom, hogy milyen értékelést kéne erről rittyenteni, ha már végigkövettem az egész tornát. Szakmailag sok újat nyilván nem fogok tudni mondani, személyes elfogultságaim alighanem kiderültek az előző két írásból, és hát örömködésre sincs sok okom: nem az én favoritjaim futottak be.
Alighanem az egyetlen lehetőség, ami megmaradt számomra, az a jövőbe pillantásé a szokott görbe tükrön át (képzavar:)).
Mielőtt válaszolnék a címben feltett kérdésre egyben pontosítanék is: semmi kifogásom az ellen, hogy egy Afrikában rendezendő VB-t egy afrikai csapat nyerjen. Továbbá semmi kifogásom az egyiptomiak játéktudása, csapategysége, stb. ellen — nálam okosabbak kielemezték már, hogy miért nyertek most megérdemelten épp ők.
Elmondom inkább az ellenérveket.
Megvan az egyiptomiak gólöröme? Ahogy a csapat kollektíve leborulva hálát ad Allahnak? Számtalan mohamedán focista játszik Európában, de érdekes módon még egytől sem láttam, hogy Mekka felé leborulva adott volna hálát a góljaiért és után. Persze, lehet mondani, hogy a vallás magánügy, ami egyébként a modern felfogás szerint igaz is. Csakhogy van itt egy-két probléma. Tudtommal a nagy világvallások közül épp az iszlám tekinti leginkább közügynek a vallást, vagy épp fordítva: a vallást a közéletet is meghatározó erőnek tartja. És ha mégis magánügy, akkor miért nem az az Afrika Kupán? Továbbá: lehet mondani, hogy keresztény focistáknál is gyakori a keresztvetés vagy az égre mutogatás a gólöröm részeként. (Bár az izraeli bajnokságot nem kísérem tüzetes figyelemmel [khm.. igazság szerint semmilyennel sem], de az igaz, hogy egy Európában játszó zsidó focistánál sem láttam, hogy imakendőbe burkolózva a "S'ma jiszróél"-t gajdolta volna egy-egy távoli bombagól vagy közelről a hálóba pofozott beadás után.) Az azonban egész biztos, hogy a színkeresztény európai válogatottaknál sem láttam olyat, hogy egy-egy gól után hálaadó szentmisét tartottak Tedeummal...
Szóval: a gólöröm egyéni dolog (a legtöbbet egyébként túlzásba vitt színészi ripacskodásnak érzem), de ha a csapat érdeme is, semmiképpen sem kollektív vallási esemény. Mert ha az volna, akkor onnan már csak egy lépés az a gondolat, hogy a foci, – és általában a sport – spirituális cselekedet, amely egyes vallások magasabbrendűségét van hivatva bebizonyítani mások felett.
Mert ha ez így megy tovább, akkor a 2010-es VB-n sok lesz a 0-0 - nál félbeszakadt meccs: a védők a rájuk labdát vezető csatárral együtt fogják felrobbantani magukat. És mint tudjuk, ha valamelyik (vagy mindkét) csapatban hét játékosnál kevesebb marad, a mérkőzést le kell fújni.
Immár több, mint egy hónapja véget ért az Afrika Kupa, de én még mindig azon rágódom, hogy milyen értékelést kéne erről rittyenteni, ha már végigkövettem az egész tornát. Szakmailag sok újat nyilván nem fogok tudni mondani, személyes elfogultságaim alighanem kiderültek az előző két írásból, és hát örömködésre sincs sok okom: nem az én favoritjaim futottak be.
Alighanem az egyetlen lehetőség, ami megmaradt számomra, az a jövőbe pillantásé a szokott görbe tükrön át (képzavar:)).
Mielőtt válaszolnék a címben feltett kérdésre egyben pontosítanék is: semmi kifogásom az ellen, hogy egy Afrikában rendezendő VB-t egy afrikai csapat nyerjen. Továbbá semmi kifogásom az egyiptomiak játéktudása, csapategysége, stb. ellen — nálam okosabbak kielemezték már, hogy miért nyertek most megérdemelten épp ők.
Elmondom inkább az ellenérveket.
Megvan az egyiptomiak gólöröme? Ahogy a csapat kollektíve leborulva hálát ad Allahnak? Számtalan mohamedán focista játszik Európában, de érdekes módon még egytől sem láttam, hogy Mekka felé leborulva adott volna hálát a góljaiért és után. Persze, lehet mondani, hogy a vallás magánügy, ami egyébként a modern felfogás szerint igaz is. Csakhogy van itt egy-két probléma. Tudtommal a nagy világvallások közül épp az iszlám tekinti leginkább közügynek a vallást, vagy épp fordítva: a vallást a közéletet is meghatározó erőnek tartja. És ha mégis magánügy, akkor miért nem az az Afrika Kupán? Továbbá: lehet mondani, hogy keresztény focistáknál is gyakori a keresztvetés vagy az égre mutogatás a gólöröm részeként. (Bár az izraeli bajnokságot nem kísérem tüzetes figyelemmel [khm.. igazság szerint semmilyennel sem], de az igaz, hogy egy Európában játszó zsidó focistánál sem láttam, hogy imakendőbe burkolózva a "S'ma jiszróél"-t gajdolta volna egy-egy távoli bombagól vagy közelről a hálóba pofozott beadás után.) Az azonban egész biztos, hogy a színkeresztény európai válogatottaknál sem láttam olyat, hogy egy-egy gól után hálaadó szentmisét tartottak Tedeummal...
Szóval: a gólöröm egyéni dolog (a legtöbbet egyébként túlzásba vitt színészi ripacskodásnak érzem), de ha a csapat érdeme is, semmiképpen sem kollektív vallási esemény. Mert ha az volna, akkor onnan már csak egy lépés az a gondolat, hogy a foci, – és általában a sport – spirituális cselekedet, amely egyes vallások magasabbrendűségét van hivatva bebizonyítani mások felett.
Mert ha ez így megy tovább, akkor a 2010-es VB-n sok lesz a 0-0 - nál félbeszakadt meccs: a védők a rájuk labdát vezető csatárral együtt fogják felrobbantani magukat. És mint tudjuk, ha valamelyik (vagy mindkét) csapatban hét játékosnál kevesebb marad, a mérkőzést le kell fújni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése