Kezdésként előrebocsátom, hogy nem vagyok járatos a fegyveres testületek szolgálati szabályzataiban, valamint a rájuk vonatkozó törvényi szabályozásokban sem. Épp ezért feltételes módban fogalmazok, hozzátéve persze, hogy mindez egy ideális államban, ahol garantált pl. a törvények előtti egyenlőség alapvetés kellene legyen.
Először is úgy gondolom, hogy nem volna egészséges, ha a fegyveres testületek más-más ágaira (jelen esetben a rendőrségre és a katonaságra) más-más előírások vonatkoznának, legyen az akár oly szomorú esetre vonatkozó regula is, mint a szolgálat teljesítése közben bekövetkező haláleset, és az ebből adódó, a testület egészének az elhunythoz való viszonyát kifejező jelképes címek adományozása.
Természetesen az Alsóörsön meglőtt rendőr és az afganisztáni támadásban elhunyt katonanő esetéről beszélek. A személyes tragédián túl az a kérdés, hogy az az állam, amelynek szolgálatában a fegyveres testületek tagjai akár életüket is feláldozhatják, hogy viszonyul hozzájuk, mit gondol róluk, tesz-e köztük különbséget. És itt kezdődnek a problémák. Nagyon nehéz megmagyarázni, hogy az a rendőr, aki éppen igazoltat, mennyivel kevésbé teljesít éppen szolgálatot, mint a hazatérésére utazó katonanő. Az az itt-ott hallható-olvasható indoklás, hogy a rendőr nem biztosította ki fegyverét, tehát kvázi "nem bocsátkozott akcióba" nemcsak azért nem állja meg a helyét, mert hátulról jövő támadás esetén ez nem is lehet komolyan vehető követelmény; hanem azért sem, mert valószínűleg a rajtaütésszerű támadásnak áldozatul eső magyar katonanő sem tette meg ezt.
Valahogyan, valamiért az afganisztáni áldozat mégis "hősi halott" lett, míg a rendőr a "szolgálat halottja". (Még egyszer: nem a címek prioritásáról van szó, hanem arról: mi motiválhatta a különbségtételt.) Akárhogyan forgatjuk a dolgot, oda fogunk eljutni, hogy az afganisztáni hősi halott szexuális orientációjában megfelelt annak a "követelménynek", amelyet a nemzeti ügyek kormányának ideológiája képvisel. Ugyanez bezzeg nem mondható el a rendőrről! Róla nemcsak hogy a bulvársajtó derítette ki villámgyorsan homoszexuális mivoltát, hanem a rendőrség soha semmilyen szinten nem vette magának a fáradságot, hogy cáfolja a vélekedést, miszerint a nem "szalonképes" szexuális irányultság járult hozzá a "lefokozáshoz".
Vagyis ha másképpen fogalmazunk: a halott és halott közötti különbségtételhez. Ami azért annak idején, az Antigoné írásakor már Szophoklész szemét is csípte kissé.
Természetesen az Alsóörsön meglőtt rendőr és az afganisztáni támadásban elhunyt katonanő esetéről beszélek. A személyes tragédián túl az a kérdés, hogy az az állam, amelynek szolgálatában a fegyveres testületek tagjai akár életüket is feláldozhatják, hogy viszonyul hozzájuk, mit gondol róluk, tesz-e köztük különbséget. És itt kezdődnek a problémák. Nagyon nehéz megmagyarázni, hogy az a rendőr, aki éppen igazoltat, mennyivel kevésbé teljesít éppen szolgálatot, mint a hazatérésére utazó katonanő. Az az itt-ott hallható-olvasható indoklás, hogy a rendőr nem biztosította ki fegyverét, tehát kvázi "nem bocsátkozott akcióba" nemcsak azért nem állja meg a helyét, mert hátulról jövő támadás esetén ez nem is lehet komolyan vehető követelmény; hanem azért sem, mert valószínűleg a rajtaütésszerű támadásnak áldozatul eső magyar katonanő sem tette meg ezt.
Valahogyan, valamiért az afganisztáni áldozat mégis "hősi halott" lett, míg a rendőr a "szolgálat halottja". (Még egyszer: nem a címek prioritásáról van szó, hanem arról: mi motiválhatta a különbségtételt.) Akárhogyan forgatjuk a dolgot, oda fogunk eljutni, hogy az afganisztáni hősi halott szexuális orientációjában megfelelt annak a "követelménynek", amelyet a nemzeti ügyek kormányának ideológiája képvisel. Ugyanez bezzeg nem mondható el a rendőrről! Róla nemcsak hogy a bulvársajtó derítette ki villámgyorsan homoszexuális mivoltát, hanem a rendőrség soha semmilyen szinten nem vette magának a fáradságot, hogy cáfolja a vélekedést, miszerint a nem "szalonképes" szexuális irányultság járult hozzá a "lefokozáshoz".
Vagyis ha másképpen fogalmazunk: a halott és halott közötti különbségtételhez. Ami azért annak idején, az Antigoné írásakor már Szophoklész szemét is csípte kissé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése