Ahogy korábbi posztjaimban is jeleztem, az őszödi beszéd napvilágra kerülésének kétéves évfordulója egy szép szerdai napra esett. Bár erre a törvényes rend védelmezői/az elnyomó állam terrorszervezetei erősen készültek, de semmiféle komolyabb megmozdulásra nem került sor ezen a napon.Érdekes, hogy épp csak nekik nem szúrt szemet, ami eddig szinte kizárólagos tendencia volt; és ezen a héten is további megerősítést nyert. Nevezetesen az, hogy forradalom csak a hétvégén törhet ki. Akinek nincs öröknaptárja, az sem kell, hogy zavarba jöjjön: az ŐB közkinccsé válása óta az összes forradalmi megmozdulás (baloldali pribékek által indukált provokáció) hétvégére, vagy legalábbis munkaszüneti napra esett. (Egy kivételként emlékezzünk meg a kurucinfó nosztalgikus Erzsébethíd-foglalási retrófílinges megmozdulásáról, amelynek nem túl számottevő hatásait is inkább a rendőri erők bénázásának kell betudnunk.)
Nos, ez ezúttal is így alakult. A 2006-ban a rendőri azonosítót még szinte fetisiszta rajongással tisztelő szabadságharcosok (a szórakozóhely-tulajdonosok és partiszervezők nagy bánatára) most is szombat este öltöttek csuklyát, álarcot, sálat hogy spontán véletlenszerűséggel összecsapjanak a rendőrséggel és a nagy döbbenetükre valahogyan a kezükbe került molotovkoktélokat ráhajigálják az egyenruhásokra.
Tulajdonképpen akár meg is nyugodhatnánk: a létező szocializmusból a létező kapitalizmusba való átmenet tökéletesen lezajlott a rendszerváltás óta eltelt 20 év alatt. A forradalmárok hétköznap dolgoznak, rendes polgárként teszik a dolgukat, hozzájárulnak a gazdaság növekedéséhez; majd ahogy bejön a sabbat, rájönnek, hogy — híven a marxi meghatározáshoz — nem tudnak tovább a régi módon élni, a társadalmi rend gyökeres, egy pillanat alatti megváltoztatására van szükség. Majd a hétvége elteltével adag könnygázukat megkapván, az egy főre eső szétrugdosott kuka, kinyitott tűzcsap és felgyújtott autó után ismét visszatérnek a normális kerékvágásba, és dolgoznak tovább alkalmazóiknál, akik persze nem ritkán az olyannyira szidott multik.
Azok kedvéért, akiknek tényleg nincs öröknaptáruk: 1848. március 15-e egy szerdai napra esett...
Nos, ez ezúttal is így alakult. A 2006-ban a rendőri azonosítót még szinte fetisiszta rajongással tisztelő szabadságharcosok (a szórakozóhely-tulajdonosok és partiszervezők nagy bánatára) most is szombat este öltöttek csuklyát, álarcot, sálat hogy spontán véletlenszerűséggel összecsapjanak a rendőrséggel és a nagy döbbenetükre valahogyan a kezükbe került molotovkoktélokat ráhajigálják az egyenruhásokra.
Tulajdonképpen akár meg is nyugodhatnánk: a létező szocializmusból a létező kapitalizmusba való átmenet tökéletesen lezajlott a rendszerváltás óta eltelt 20 év alatt. A forradalmárok hétköznap dolgoznak, rendes polgárként teszik a dolgukat, hozzájárulnak a gazdaság növekedéséhez; majd ahogy bejön a sabbat, rájönnek, hogy — híven a marxi meghatározáshoz — nem tudnak tovább a régi módon élni, a társadalmi rend gyökeres, egy pillanat alatti megváltoztatására van szükség. Majd a hétvége elteltével adag könnygázukat megkapván, az egy főre eső szétrugdosott kuka, kinyitott tűzcsap és felgyújtott autó után ismét visszatérnek a normális kerékvágásba, és dolgoznak tovább alkalmazóiknál, akik persze nem ritkán az olyannyira szidott multik.
Azok kedvéért, akiknek tényleg nincs öröknaptáruk: 1848. március 15-e egy szerdai napra esett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése