Elment a nap, táskájába tevén
ügyeit, gondjait. Csönd lesz talán.
Ketten vagyunk most, Lenin meg én,
Lenin mint fénykép szobám falán.
Száját harsány szó feszíti szét,
bajusza mereven fölfele néz.
Homloka ráncában az emberiség,
ügyeit, gondjait. Csönd lesz talán.
Ketten vagyunk most, Lenin meg én,
Lenin mint fénykép szobám falán.
Száját harsány szó feszíti szét,
bajusza mereven fölfele néz.
Homloka ráncában az emberiség,
hatalmas homlok, hatalmas ész.
(V. V. Majakovszkij)
(V. V. Majakovszkij)
Az a jó abban, ha Semjén Zsolt megnyilvánul, hogy az ember előre tudhatja, hogy annak olvastán-hallatán okvetlenül valamilyen szélsőséges reakcióra fogja magát ragadtatni: vagy féktelen röhögésre, vagy öklendezéssel kísért köpködésre, esetleg ezek tetszőleges számú kombinációjára (haladók a szimultán, egyidejű verzióval is próbálkozhatnak). Szervesen illeszkedik ebbe a sorba a legújabb semjéniáda is, amely azt taglalja, hogy mit is tegyünk az osztálytermek falára. Pontosabban a pártelnök-miniszterelnökhelyettes úr nem ennyire liberális (jujj, mit is beszélek???), hogy a dolog kérdésként vetődjön fel benne, ő ennél sokkal határozottabb alkat: megmondja a tutit, hogy miért (a) feszületet KELL kitenni a közoktatási intézményekben. (Ha már egyszer Schmitt Pálnak mérsékeltebb sikere volt...)
Kár, hogy amit mond, az egyrészt nem igaz (vagy legyünk elnézőek: eléggé csúsztatás-szerű), másrészt pedig "érveiben" benne van az is, hogy pontosan mivel cáfolhatók. Azaz: olyasmivel érvel, ami inkább gyengíti az ő álláspontját, mintsem alátámasztaná-erősítené. Kezdjük azzal, hogy egy keresztény gyökerű világnézeti párt elnökének illene tudni különbséget tenni a kereszt (,amely érvelése szerint mind a Szentkoronán, mind a magyar címerben megjelenik), illetve a feszület közt. Ha nem menne, szívesen segítek: a feszület keresztből és Corpusból (az arra felszögezett Megváltó testéből) áll össze. Márpedig ilyesmi sem a koronán, sem a címerben nem található. Eleve nem teljesen tiszta, hogy a korona egy ilyen esetben miért képezi az érvelés alapját. Hordja a magyar király? Nem, (egyelőre még) köztársaság van, az az államforma. Vagy Semjén Zsolt már tud valamit, hogy nemcsak az új alkotmány, hanem egyáltalán az egész közélet a Szentkorona-eszme által lesz vezérelve hamarosan, csak kissé elsiette a dolgokat, mert már nem bírta magában tartani?
Egyáltalán: bakki, nédd már, de csodálatos, egy olyan tárgy, amely a 11-13. században, a vallásos középkor legközepén készült, és a szakrális, Istentől való királyi uralmat volt hivatott szimbolizálni, kereszttel a tetején készült el??? Hát ez csodálatos, sőt szinte hihetetlen... de mindenesetre legalábbis akkora jelentőségű, hogy ettől 8-10 évszázaddal később feszületet kell kitenni minden közoktatási intézményben, nyilván.
De akkor nézzük a címert, hátha az. Azért az mégiscsak egy közhatalmi jelvény, állami szimbólum, nagyobb kisugárzó erővel. Azt azért jegyezzük meg, hogy 1990-ben az első szabadonválasztott magyar parlament hosszas vitát folytatott arról hogy a magyar címer ebben a formában létezzen-e, vagy esetleg valamilyen más verzióban. (Érdekes módon egyébként a vita fő kérdése épp az volt, hogy a Szentkoronás verzió, vagy az anélküli [az ún. Kossuth-címer] legyen-e az új köztársaság fő szimbóluma.) Nos, mint ilyen állami szimbólum, a címer eleve ott lóg minden tanterem falán, tehát belőle külön kiemelni még egy-egy motívumot teljességgel fölösleges, aki mindenáron keresztet akar látni, az - épp Semjén úr érvelésének alapján - vigyázó szemeit nyugodtan vetheti a címer tetején ékeskedő szentkoronán lévő keresztre, vagy akár a címerpajzson lévő kettőskeresztre is. (Utóbbival ugyan akad egy kis probléma, nevezetesen, hogy a négykarú, mutáns Jézus esetétől eltekintve nem nagyon alkalmas feszületnek, ily módon kissé gyengíti a KDNP első emberének érveit, de kicsire nem adunk.)
Vagy akkor legyünk következetesek, és lógassunk ki a címerből kivett kereszt/feszület mellé még egy koronát is, aztán egy hármashalmot, és hát, igen... az árpádsávokat is! És pont itt az újabb probléma: annak az érvelésnek a gyengeségére, hogyha valami történelmi jelentőséggel bír, a múltban, a nemzet történetében valamikor szimbólumszereppel bírt, akkor ma azt okvetlenül meg kell jeleníteni a mai mindennapokban, és áhítatos tisztelettel kell körbenyaldosni, éppen az a legjobb ellenérv, ami az árpádsávval az elmúlt 10-15 évben történt. Az, hogy a történelem (,amelynek ura persze Isten, mint június 4-e óta van szerencsénk tudni) egy folyamat, amelynek során bizonyos dolgok változnak, vagy egyszerűen csak átalakul a jelentőségük, más aspektusból látjuk őket, nyilvánvaló evidencia. Ezért nem hordják a szülők a feszülettel feldíszített falú iskolába fehér lovon, hátrafelé nyilazva turulmadarak kíséretében csemetéiket, hogy aztán, ha délután a tanítónéni berovásírt az ellenőrzőbe, előkapják a nádpálcát, és némi varkocsráncigálás kíséretében jól elverjék az ebadta nebulót.
Félreértés ne essék, itt az utolsó mondatban a múltról írtam, nem a jövőről vizionáltam.
Legalábbis remélem.
Kár, hogy amit mond, az egyrészt nem igaz (vagy legyünk elnézőek: eléggé csúsztatás-szerű), másrészt pedig "érveiben" benne van az is, hogy pontosan mivel cáfolhatók. Azaz: olyasmivel érvel, ami inkább gyengíti az ő álláspontját, mintsem alátámasztaná-erősítené. Kezdjük azzal, hogy egy keresztény gyökerű világnézeti párt elnökének illene tudni különbséget tenni a kereszt (,amely érvelése szerint mind a Szentkoronán, mind a magyar címerben megjelenik), illetve a feszület közt. Ha nem menne, szívesen segítek: a feszület keresztből és Corpusból (az arra felszögezett Megváltó testéből) áll össze. Márpedig ilyesmi sem a koronán, sem a címerben nem található. Eleve nem teljesen tiszta, hogy a korona egy ilyen esetben miért képezi az érvelés alapját. Hordja a magyar király? Nem, (egyelőre még) köztársaság van, az az államforma. Vagy Semjén Zsolt már tud valamit, hogy nemcsak az új alkotmány, hanem egyáltalán az egész közélet a Szentkorona-eszme által lesz vezérelve hamarosan, csak kissé elsiette a dolgokat, mert már nem bírta magában tartani?
Egyáltalán: bakki, nédd már, de csodálatos, egy olyan tárgy, amely a 11-13. században, a vallásos középkor legközepén készült, és a szakrális, Istentől való királyi uralmat volt hivatott szimbolizálni, kereszttel a tetején készült el??? Hát ez csodálatos, sőt szinte hihetetlen... de mindenesetre legalábbis akkora jelentőségű, hogy ettől 8-10 évszázaddal később feszületet kell kitenni minden közoktatási intézményben, nyilván.
De akkor nézzük a címert, hátha az. Azért az mégiscsak egy közhatalmi jelvény, állami szimbólum, nagyobb kisugárzó erővel. Azt azért jegyezzük meg, hogy 1990-ben az első szabadonválasztott magyar parlament hosszas vitát folytatott arról hogy a magyar címer ebben a formában létezzen-e, vagy esetleg valamilyen más verzióban. (Érdekes módon egyébként a vita fő kérdése épp az volt, hogy a Szentkoronás verzió, vagy az anélküli [az ún. Kossuth-címer] legyen-e az új köztársaság fő szimbóluma.) Nos, mint ilyen állami szimbólum, a címer eleve ott lóg minden tanterem falán, tehát belőle külön kiemelni még egy-egy motívumot teljességgel fölösleges, aki mindenáron keresztet akar látni, az - épp Semjén úr érvelésének alapján - vigyázó szemeit nyugodtan vetheti a címer tetején ékeskedő szentkoronán lévő keresztre, vagy akár a címerpajzson lévő kettőskeresztre is. (Utóbbival ugyan akad egy kis probléma, nevezetesen, hogy a négykarú, mutáns Jézus esetétől eltekintve nem nagyon alkalmas feszületnek, ily módon kissé gyengíti a KDNP első emberének érveit, de kicsire nem adunk.)
Vagy akkor legyünk következetesek, és lógassunk ki a címerből kivett kereszt/feszület mellé még egy koronát is, aztán egy hármashalmot, és hát, igen... az árpádsávokat is! És pont itt az újabb probléma: annak az érvelésnek a gyengeségére, hogyha valami történelmi jelentőséggel bír, a múltban, a nemzet történetében valamikor szimbólumszereppel bírt, akkor ma azt okvetlenül meg kell jeleníteni a mai mindennapokban, és áhítatos tisztelettel kell körbenyaldosni, éppen az a legjobb ellenérv, ami az árpádsávval az elmúlt 10-15 évben történt. Az, hogy a történelem (,amelynek ura persze Isten, mint június 4-e óta van szerencsénk tudni) egy folyamat, amelynek során bizonyos dolgok változnak, vagy egyszerűen csak átalakul a jelentőségük, más aspektusból látjuk őket, nyilvánvaló evidencia. Ezért nem hordják a szülők a feszülettel feldíszített falú iskolába fehér lovon, hátrafelé nyilazva turulmadarak kíséretében csemetéiket, hogy aztán, ha délután a tanítónéni berovásírt az ellenőrzőbe, előkapják a nádpálcát, és némi varkocsráncigálás kíséretében jól elverjék az ebadta nebulót.
Félreértés ne essék, itt az utolsó mondatban a múltról írtam, nem a jövőről vizionáltam.
Legalábbis remélem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése