Boross Péter ismét kitett magáért. A gyermektelenségi adó bevezetésének ötlete (a családosok támogatása miatt kieső bevételek ellensúlyozására) kétségtelenül elegendőnek bizonyult az újabb 15 perc hírnév eléréséhez, de ezen túl azért kissé hátborzongató is, hiszen ez az ember részt vesz az új alkotmányt kidolgozó bizottságban is... Persze nem muszáj okevetlenül olyan alkotmányt vizionálnunk, amely kötelezővé teszi a heti minimum hétszeri nemi életet, de azért érdemes áttekinteni egy-két problematikusnak látszó dolgot az eset kapcsán.
Az első figyelemre méltó dolog az, amit az idézett link sem átall megemlíteni: nevezetesen, hogy a szülés kötelezővé emelését mindezidáig csak a diktatúrák vagy az abba hajló berendezkedések tartották üdvös lépésnek. Gondoljunk akár a "lánynak szülni dicsőség, asszonynak kötelesség" német gyakorlatára, vagy a kormányzóné őfőméltósága által felkarolt Magyar Anya mozgalomra, esetleg a Hős Anya szovjet kitüntetésre! (Megjegyzendő, hogy maguk a diktatúrák is sokat okosodtak az elmúlt fél évszázad során: Kínában például épp az egy szem gyermek a maximális felső határ, amit egy házaspár egyáltalán vállalhat.) De tegyük fel, hogy a kialakulóban lévő és Magyarország által kialakítandó "új világrend"-ben egy ilyen megoldás összeegyeztethető lesz a demokratikus gyakorlattal! Sajnálatos módon még akkor is akad néhány probléma...Először is lássuk, kire vonatkozzék a gyermektelenségi adó! Vonatkozzon-e mondjuk a meghozatala pillanatában már nemzőképtelen állampolgárokra, azaz tulajdonképpen legyen-e visszamenőleges hatályú?? Mindenesetre ha így lesz, nagy mulatság lesz, amikor a szociális otthonokba megérkeznek az APEH-felszólítások...
Aztán mi lesz a helyzet a katolikus klérus tagjaival? Hiszen ez a rendelet értelemszerűen azokat szankcionálná, akik saját elhatározásukból tartózkodtak a gyermeknemzéstől, mégha ezt az elhatározást magasabb erkölcsi paranccsal indokolják is? Ha megpróbáljuk emlékezetünkbe idézni, mekkora felzúdulást keltett annak idején a zéró tolerancia bevezetése a misebor fogyasztása után gépkocsiba szállni szándékozó papság körében, akkor alighanem nem áll messze a valóságtól, ha azt feltételezzük, hogy a gyermektelenségi adó alól foglalkozási alapon mentességet lehet majd kapni. (És persze bizonyára nem lehet majd biológiai alapon, tehát ha valaki tőle teljesen független okokból pl. az azonos neműek iránt vonzódik — sőt, ahhoz sem kell túl sok rosszindulat, hogy azt feltételezzük, hogy a leendő adó "éle" épp ellenük irányul.)Nyilván nagyon sokat lehetne még azon gondolkozni, hogy ki mindenki fog az adó hatálya alá esni és ki nem (pl. a káros sugárzásnak kitett radiológusok vagy atomerőművi dolgozók??), de van két súlyosabb strukturális probléma is. Az egyik annak a hamis sugallása, hogy a különféle (adó)kedvezményeket a (természetesen nem létező) nagy állami vagyonból kapják az arra érdemesek. Szögezzük le az alaptételt: az államnak bevétele az állampolgárok által megtermelt javakból és az általuk befizetett adókból származik. Ily módon az adókedvezmény csak arról szól, hogy valamit esetleg az állam nem szed be az általa preferálandónak ítélt csoportoktól (jelen esetben a [több]gyermekesektől). Ugyanakkor egy ilyen pozitív diszkrimináció költségeit továbbhárítani az ellenoldalra, nemcsak végtelen cinizmus, hanem egyben az állam kivonulása is az adott kérdésből. És persze ily módon már meg is szűnik az állam által biztosított kedvezmény lenni, hiszen más fizeti a cechet.
És végezetül említsük meg azt is, ami talán a legkevésbé feltűnő, de egyben a leghátborzongatóbb: az állam megnövekedett költségeire történik hivatkozás (nocsak, mégsem mindent fizethet a Kormány a Zemberek helyett??), például arra, hogy a nyugdíjrendszer vagy akár az egészségügyi ellátás a csökkenő népességszám mellett fenntarthatatlanná válik. De arról már nem esik szó, hogy ezen rendszerek reformja miét késik-maradt el mind a mai napig. (Az egészségügy kapcsán, mintha rémlene valamilyen népszavazás is...)Persze kétségtelen, hogy a szex a gyermeknemzés mellett feszültségoldásra is kiváló.
(*A cím a jobboldal által oly nagy előszeretettel citált 19. századi liberális költő, Petőfi Sándor Vasúton című költeménye egy sorának némileg torzított változata)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése