Olimpiát 2120-ra!

A megfeküdt Olympia

Aligha van sok hozzáfűzni való a Hajcsatok blog kiváló posztjához. Maximum két aprósággal érdemes kiegészíteni.

Az egyik annyi, hogy a BOM-ról — reprezentánsainak személyét, aktivitásának felerősödését, ciklikusságát figyelve — jó eséllyel tudni lehetett, hogy nem több egyfajta politikai trójai falónál. Mégis sokunkban munkált a remény, hogy a sport és benne a nemzeti sporthagyományok nemes ügyét talán mégsem fogják ilyen nemtelen és rövid távú céloknak alárendelni. Talán tényleg történik valami, az ország képessé válik közös erőfeszítésekre egy közös ügy érdekében, még ha nagy valószínűséggel el is bukunk a helyszín-kijelölési procedúra során. A szervezet már a 2010-es választások után láthatatlanná vált: korábbi hangos deklarációi, a hatástanulmányai körül kavart szenvedélyes nyilatkozatháborúk elcsitultak, semmilyen módon nem hallatott magáról. Pont akkor, amikor az előkészítésnek a finisbe kellett volna fordulnia, amikor gőzerővel kellett volna dolgozni legalább egy megközelítőleg elfogadhatónak tűnő koncepción.


Azzal, hogy Budapest egyszerűen lemaradt már a kandidálás első lépéséről is, a Budapesti Olimpia Mozgalom saját maga intézte el, hogy hiteltelenné váljon és csatlakozzon abba a csoportba, amelynek a Magyar Vizsla és a Mártiriusz Kft. a fő reprezentánsai. Persze nemcsak mi, a nagy, közös célokban csalódott állampolgárok vagyunk vesztesek, hanem azok az egész pályafutásukat a mérleg serpenyőjébe dobó sportolók is, akik kiálltak az Ügyért, mert komolyan elhitték, hogy a mozgalom mentes a mögöttes szándékoktól. És azt már talán kár is feszegetni, hogy kik voltak azok, akik a várt politikai haszon reményében nem voltak restek kihasználni a mozgalmat, és most egy vállrándításra sem futja tőlük.

A másik dolog közvetlen jelentőségét tekintve talán mögötte marad az imént vázoltnak, ám tanulságait és hosszabb távú horderejét tekintve tán még túl is tesz azon. A tervezett budapesti olimpia mellett való "érvek" között hangsúlyos helyen szerepelt, hogy "Magyarország NOB alapító volt 1894-ben, 1896 óta állandó résztvevője a Játékoknak. 160 aranyérmével az olimpiai család megbecsült tagja, ennek ellenére - az olimpiai éremtáblázat első tíz helyezettje közül egyedüliként - még soha nem rendezett olimpiát..." (forrás) Talán nem túl nagy tévedés azt állítani, hogy ez a gondolat egy tőről fakad a magyar "nemzeti" történelemszemlélet azon toposzával, hogy "évszázadokon át védtük Európát, ezért több megbecsülést/területet/pénzt érdemelnénk". Csak hát, ahogy megbecsülést/pénzt/területet sem (történelmi) érdem alapján osztanak, úgy olimpiai rendezési jogot sem. (Erről pl. épp a centenáriumi 1996-os olimpiát nem rendező Athén esete tanúskodik.) Viszont ezek a félig kimondott vélekedések messzemenően alkalmasak arra, hogy a magyarságban amúgy is meglévő Európa-ellenességet, frusztráltságot és dölyföt erősítsék, sőt konzerválják.
Zárásként jegyezzük meg, hogy - talán nem is olyan véletlenül esett így - eme sikertelen nekibuzdulás a 2020-as játékok megrendezésére 100 évvel azutánra esett, hogy Budapest elnyerte annak az 1920-as olimpiának a rendezési jogát, amely bizonyos közbejött történelmi események miatt végül is Antwerpenben került megrendezésre. Az azonban tény, hogy fővárosunk egy évszázada még a legmagasabb döntéshozói fórumok szerint is alkalmas volt a nyári olimpiai játékok megrendezésére. Mostanra ez már nincs így. A világ - és benne az olimpia rendezése - vált volna ennyivel bonyolultabbá, vagy mi maradtunk le ilyen sokkal? Esetleg mindkettő? Döntse el mindenki maga, bár ebben a döntésben sem lesz sok örömünk.