Akárhogy is, el kell ismerjük, hogy a régi, április 25-e előtti világban is volt olyan dolog, ami jobb, vagy legalább is egyszerűbb volt — még ha nem is túl sok. Ezek közül is elsők közt kell megemlítenünk a konfliktusok rendezésének megejtően egyszerű módját: aki ellenünk volt, az nyilvánvalóan és evidensen komcsi lett, (minősített esetekben még esetleg hazaáruló is) és máris nem volt gond, a dolgok innentől már szinte maguktól intéződtek.De most, hogy a Nép és a Haza ellenségei elsöprésre kerültek, valahogy bonyolultabbá vált az életünk. Itt van például ez az iskolabezárási/kinyitási vita. A premontrei rend iskolát tart fenn egy épületben, amelyet a jog szerinti tulajdonostól, a röviden "keresztes nővérek" néven ismert másik rendtől bérel. A két egyházi szervezet között azonban sajnálatos módon elmérgesedett a viszony, a tulajdonos - annak életveszélyes állapota miatt - lezáratta az épületet, az iskolafenntartó viszont kinyittatta, hogy a tanítás folyamatos lehessen.
Jó volna, ha valamilyen döntés születhetne az ügyben, nemcsak a Magyar Ember alapvető igazságérzetét kielégítendő, hanem azért is, mert itt bizony súlyos, mondhatni vitális érdekek sérülhetnek: senki nem szeretné, ha a serdületlen ifjúság megfosztatna a tudás gyümölcseitől, másrészt az sem volna túl jó, ha e gyümölcsök szüretelése közepette az ódon épület a buksijukra szakadna.
És itt jön a probléma: a fentebb vázolt séma ugyanis többé már nem alkalmazható. Nehéz volna ugyanis akár az egyik, akár a másik katolikus rendre ráakasztani, hogy komcsik volnának. Na de akkor mi legyen a döntés alapja? Nem ártana, ha volna egy olyan gyűjtemény, amelyik összeszedné azokat az irányelveket, szabályokat, amelyeket a különböző vitás esetekben mindig érvényesíteni kell törvényszerűen. Ezt mondjuk, hívhatnák törvénykönyv-nek.
Igenám, de egy vitás esetben nagyon könnyen elképzelhető, hogy az ellenérdekelt felek különbözőképpen értelmezik ugyanazt az előírást. Nem ártana tehát az sem, ha lenne egy szervezet, amelyik bír mind a törvények teljes ismeretével, mind a megfelelő jogkörrel, hogy azokat értelmezze az adott esetre, továbbá kellő tekintélye lenne, hogy határozatai kötelező erejűek legyenek. Hívhatnánk mondjuk őket bíróság-nak. Persze, ha olyan nagy tét forog kockán, mint - jelen esetben - egy műemlékjellegű kastélyépület, akkor még az sem elképzelhetetlen, hogy az olyan nagy befolyású szervezetek, mint a katolikus egyház rendjei megpróbálják valamilyen módon kerülő úton érvényesíteni a saját érdekeiket. Szóval az sem ártana, ha ezek az ún. bíróság-ok mindenféle szempontból függetlenek lennének, azaz sem anyagi, sem politikai befolyásnak nem lennének kitéve.
Szóval összefoglalva: mindenkire, minden körülmények között egyformán érvényes törvények, és független bíróságok tudnák azt garantálni, hogy az esetleges vitáinkat mindig civilizáltan és objektíven tudjuk rendezni.
Tudom, mindez kissé fantasztikusan hangzik, de most, hogy már nincsenek kéznél a komcsik, kénytelenek vagyunk új megoldások után nézni.
Jó volna, ha valamilyen döntés születhetne az ügyben, nemcsak a Magyar Ember alapvető igazságérzetét kielégítendő, hanem azért is, mert itt bizony súlyos, mondhatni vitális érdekek sérülhetnek: senki nem szeretné, ha a serdületlen ifjúság megfosztatna a tudás gyümölcseitől, másrészt az sem volna túl jó, ha e gyümölcsök szüretelése közepette az ódon épület a buksijukra szakadna.
És itt jön a probléma: a fentebb vázolt séma ugyanis többé már nem alkalmazható. Nehéz volna ugyanis akár az egyik, akár a másik katolikus rendre ráakasztani, hogy komcsik volnának. Na de akkor mi legyen a döntés alapja? Nem ártana, ha volna egy olyan gyűjtemény, amelyik összeszedné azokat az irányelveket, szabályokat, amelyeket a különböző vitás esetekben mindig érvényesíteni kell törvényszerűen. Ezt mondjuk, hívhatnák törvénykönyv-nek.
Igenám, de egy vitás esetben nagyon könnyen elképzelhető, hogy az ellenérdekelt felek különbözőképpen értelmezik ugyanazt az előírást. Nem ártana tehát az sem, ha lenne egy szervezet, amelyik bír mind a törvények teljes ismeretével, mind a megfelelő jogkörrel, hogy azokat értelmezze az adott esetre, továbbá kellő tekintélye lenne, hogy határozatai kötelező erejűek legyenek. Hívhatnánk mondjuk őket bíróság-nak. Persze, ha olyan nagy tét forog kockán, mint - jelen esetben - egy műemlékjellegű kastélyépület, akkor még az sem elképzelhetetlen, hogy az olyan nagy befolyású szervezetek, mint a katolikus egyház rendjei megpróbálják valamilyen módon kerülő úton érvényesíteni a saját érdekeiket. Szóval az sem ártana, ha ezek az ún. bíróság-ok mindenféle szempontból függetlenek lennének, azaz sem anyagi, sem politikai befolyásnak nem lennének kitéve.
Szóval összefoglalva: mindenkire, minden körülmények között egyformán érvényes törvények, és független bíróságok tudnák azt garantálni, hogy az esetleges vitáinkat mindig civilizáltan és objektíven tudjuk rendezni.
Tudom, mindez kissé fantasztikusan hangzik, de most, hogy már nincsenek kéznél a komcsik, kénytelenek vagyunk új megoldások után nézni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése