Mindazokat, akik valaha aggódtak volna a magyar kampányfinanszírozás szűkös, vagy bármilyen módon nem megfelelő volta miatt, ezennel ünnepélyesen szeretném megnyugtatni: igenis bőséges és tág forrásokat biztosító törvényről van szó. Hogy mire alapozom ezt? Arra az egyszer tényre, hogy legutóbbi e témába vágó bejegyzésem óta minden szóba került párt új plakátokkal, (sőt egész szériákkal!) rukkolt elő. Márpedig tudni való, hogy a mai magyar viszonyok közt az ilyesmi nem csekély anyagi forrásokat (tervezés, megvalósítás, kihelyezés) igényel. És hát honnan máshonnan is teremtenék elő a pártok ezeket a forintokat, ha nem a törvényesen szabályozott finanszírozási segítségével?!
Az új Lópici-rekvizitumok persze azt is jelentik, hogy az előző írásban felállított sorrend némileg változik. Lássuk, hogyan és miért!
1. SzDSz - Bár múltkor kárhoztattuk a madarasokat, és leginkább egyfajta második Fideszként írtuk körül őket, miután belpolitikai kérdéseket tettek plakátjaik témájává, most dicséretes módon előreléptek. Sikerült meglepő és más pártok által el nem ért magasságokba emelkedve olyan projekteket témává emelni, amelyek EU-s fejlesztési pénzekből valósultak meg/fognak megvalósulni (remélhetőleg). Mindamellett, hogy a zsét nem elsősorban az EP osztja, és az EP-választások során nem a plakátokon megjelenő (neadjisten ügynökmúltú) személyekre, hanem pártlistákra szavazunk, azért ez mégiscsak üdítő kivétel. Mondhatni európai.
2. MSzP - Erős a kísértés, hogy a dobogó második helyén holtversenyt hirdessünk, hiszen amint azt majd látni is fogjuk, nagyjából ugyanazt a formát hozza mindkét aspiráns. Mégis ami a szocpárt javára dönt, az az, hogy mélyebbről indultak, nevezetesen sehonnan, hiszen az első "fordulóban" nem volt értékelhető momentumuk sem. Nos, az MSzP szintén elköveti azt a kis stiklit, hogy személyekre hegyezi ki a kampányt (persze, hiszen végülis a pártlistákat személyek alkotják, nemdebár!?!), és az ismert(?) arcokhoz rendel vélt nemzeti vagy épp európai érdekeket.
3. MDF - A múltkori éllovas nagyon hasonló módon jár el, de rendelkezik azzal az előnnyel, hogy a korábban bevezetett két és fél arcot (a pártelnök-asszony igazából csak passzív szereplőként, afféle ajánló mentorként van jelen) propagálja, az ő kiváló kvalitásaikat, illetve az általuk majdan képviselendő ügyeket részletezi. És a dolog itt fordul önmaga paródiájává. Mert a tévés spotokból ugyan talán kiderül, hogy mit is szerettek volna mondani, de hogy a plakátokból nem, az tuti. Bokros fejremutogató emberei, akik a gondolkozást népszerűsítik (gondolom, mint jellegzetesen EP-s tevékenységet), csak azért nem jelentik a mélypontot, mert itt van nekünk a jobb sorsra érdemes Habsburg-sarj, akinek a plakátján egyenesen az "új kiegyezést!" szlogen díszeleg. Persze az elég világos, hogy az átlagmagyarnak kevés nem-negatív dolog jut eszébe a Habsburgokról, és ezek közül talán épp az 1867-es közjogi aktus a legismertebb. De hogy kell-e okvetlenül rájátszani a történelmi névre ilyen erőltetetten (javasolt párhuzam: Bokros Lajos bokros teendői közepette a tükör előtt állva bokros bajuszát stuccolja...), az nagy kérdés. Különösen, hogy az új kiegyezés-re, bár kétségkívül szükség volna rá bizonyos értelemben, megint nagyon nehéz rásütni, hogy EP-s ügy volna.
4. Fidesz - Bizonyos értelemben itt is az előző kör folytatásáról van szó, de nagyon naivnak kell ahhoz lenni, hogy azt gondoljuk, hogy véletlenszerű, hogy mi maradt ki, és mi maradt meg. Hiszen - nyilván véletlenül - éppen azok az elemek maradtak le a plakátról, amelyek legalább így-úgy amúgy utaltak arra, hogy EP-választásról volna is most itten szó. Vagy legalábbis arra, hogy NEM a Magyar Köztársaság parlamenti választásáról. Így aztán eltűntek a - nyilván a Zembereket szimbolizáló - különféle személyek a háttérből; velük együtt értelemszerűen az "egy ország mondja" is az Elég! elől. A megmaradt Szavazz!-t bőven ellensúlyozza az eliminált "Választás 2009". Persze mit várjunk attól a párttól, amelyik komolyan előadja, hogy "alternatív választási központot" fog üzemeltetni saját fejlszetésű szoftverekre támaszkodva. Csak a probléma annyi, hogy külön saját fejlesztésű szavazatok nem lesznek ehhez, a nem sajáthoz meg csak a hivatalos személyek férhetnek hozzá. Dehát azoknak a kiváló számítástechnikusoknak, akik gond nélkül törnek fel MSzP-szervert, nyilván ez sem lehet gond...
Itt élünk, ez is az EU.
Az új Lópici-rekvizitumok persze azt is jelentik, hogy az előző írásban felállított sorrend némileg változik. Lássuk, hogyan és miért!
1. SzDSz - Bár múltkor kárhoztattuk a madarasokat, és leginkább egyfajta második Fideszként írtuk körül őket, miután belpolitikai kérdéseket tettek plakátjaik témájává, most dicséretes módon előreléptek. Sikerült meglepő és más pártok által el nem ért magasságokba emelkedve olyan projekteket témává emelni, amelyek EU-s fejlesztési pénzekből valósultak meg/fognak megvalósulni (remélhetőleg). Mindamellett, hogy a zsét nem elsősorban az EP osztja, és az EP-választások során nem a plakátokon megjelenő (neadjisten ügynökmúltú) személyekre, hanem pártlistákra szavazunk, azért ez mégiscsak üdítő kivétel. Mondhatni európai.
2. MSzP - Erős a kísértés, hogy a dobogó második helyén holtversenyt hirdessünk, hiszen amint azt majd látni is fogjuk, nagyjából ugyanazt a formát hozza mindkét aspiráns. Mégis ami a szocpárt javára dönt, az az, hogy mélyebbről indultak, nevezetesen sehonnan, hiszen az első "fordulóban" nem volt értékelhető momentumuk sem. Nos, az MSzP szintén elköveti azt a kis stiklit, hogy személyekre hegyezi ki a kampányt (persze, hiszen végülis a pártlistákat személyek alkotják, nemdebár!?!), és az ismert(?) arcokhoz rendel vélt nemzeti vagy épp európai érdekeket.
3. MDF - A múltkori éllovas nagyon hasonló módon jár el, de rendelkezik azzal az előnnyel, hogy a korábban bevezetett két és fél arcot (a pártelnök-asszony igazából csak passzív szereplőként, afféle ajánló mentorként van jelen) propagálja, az ő kiváló kvalitásaikat, illetve az általuk majdan képviselendő ügyeket részletezi. És a dolog itt fordul önmaga paródiájává. Mert a tévés spotokból ugyan talán kiderül, hogy mit is szerettek volna mondani, de hogy a plakátokból nem, az tuti. Bokros fejremutogató emberei, akik a gondolkozást népszerűsítik (gondolom, mint jellegzetesen EP-s tevékenységet), csak azért nem jelentik a mélypontot, mert itt van nekünk a jobb sorsra érdemes Habsburg-sarj, akinek a plakátján egyenesen az "új kiegyezést!" szlogen díszeleg. Persze az elég világos, hogy az átlagmagyarnak kevés nem-negatív dolog jut eszébe a Habsburgokról, és ezek közül talán épp az 1867-es közjogi aktus a legismertebb. De hogy kell-e okvetlenül rájátszani a történelmi névre ilyen erőltetetten (javasolt párhuzam: Bokros Lajos bokros teendői közepette a tükör előtt állva bokros bajuszát stuccolja...), az nagy kérdés. Különösen, hogy az új kiegyezés-re, bár kétségkívül szükség volna rá bizonyos értelemben, megint nagyon nehéz rásütni, hogy EP-s ügy volna.
4. Fidesz - Bizonyos értelemben itt is az előző kör folytatásáról van szó, de nagyon naivnak kell ahhoz lenni, hogy azt gondoljuk, hogy véletlenszerű, hogy mi maradt ki, és mi maradt meg. Hiszen - nyilván véletlenül - éppen azok az elemek maradtak le a plakátról, amelyek legalább így-úgy amúgy utaltak arra, hogy EP-választásról volna is most itten szó. Vagy legalábbis arra, hogy NEM a Magyar Köztársaság parlamenti választásáról. Így aztán eltűntek a - nyilván a Zembereket szimbolizáló - különféle személyek a háttérből; velük együtt értelemszerűen az "egy ország mondja" is az Elég! elől. A megmaradt Szavazz!-t bőven ellensúlyozza az eliminált "Választás 2009". Persze mit várjunk attól a párttól, amelyik komolyan előadja, hogy "alternatív választási központot" fog üzemeltetni saját fejlszetésű szoftverekre támaszkodva. Csak a probléma annyi, hogy külön saját fejlesztésű szavazatok nem lesznek ehhez, a nem sajáthoz meg csak a hivatalos személyek férhetnek hozzá. Dehát azoknak a kiváló számítástechnikusoknak, akik gond nélkül törnek fel MSzP-szervert, nyilván ez sem lehet gond...
Itt élünk, ez is az EU.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése