A válasz roppant egyszerű: hangulati okokból. Ezekben a komor, válságtól sújtott időkben fokozottan szükség van minden kis derűs pillanatra, minden vidám megnyilvánulásra. Ennek az égető szükségletnek pedig legjobban a szélsőséges pártok tesznek eleget, bár megengedem, hogy az abszurd humor nem mindenkinek jön be.
Bár kétségkívül lecsengett már a belpolitikaira hangszerelt EP-s kampány, de így legalább senki nem hányhatja a szemünkre, hogy kampánycsend-sértést (de szép egy szószörny!!) követnénk el, ha most elemezzük a leginkább EU-ellenes párt EP-kampányát.
A Jobbik a sok kis, megbilincselt Gyurcsányos röpcédula-nagyságú (és minőségű) ragasztvány mellett két nagyobb formátumú (értsd: méretű) plakáttal vett részt közterületeink szellemi és fizikai beszennyezésében. Az egyik a(z ezerkilencszáz)harmincas éveket idéző "Magyarország a magyaroké!" szlogenű, amelynek burkolt üzenetére a Hetek címlapja oly szépen rávilágított. De igazából a dolog szépsége abban rejlik, hogy amibe a burkolt üzenetet burkolják, annak az égvilágon semmi értelme nincs, vagy legalábbis legyünk finomabbak: semmilyen értelmezési mezőben sincs valószerű tartalma. Azt most talán ne is feszegessük, hogy a "Magyarország" kifejezés a három főubungai szerint is kicsit valami mást jelenthet; én magam legalábbis elég biztos vagyok benne, hogy egy Jobbik naggyűlés helyszíne előtti parkolóban aligha tudnék eldobni úgy egy követ, hogy ne találjak el vele minimum 4-5 Nagymagyarország-matricás autót. Sokkal érdekesebb értelmezés-beli kérdéseket vet fel a "magyaroké". Először is kik azok a magyarok? Mert ha a "minden magyar állampolgár"-t értjük alatta, akkor a mondat nyilván helyes, hiszen az országot épp azért hívják úgy, ahogy hívják, mert a benne élő magyar állampolgárok tulajdona (legalábbis szimbolikusan: erről még később). Csakhát evidenciákat nem szokás kampánytémává tenni, hiszen a kampány nyilván törekvésekről, esetleg (betartott vagy be nem tartott) ígéretekről szól, amint azt a közelmúltból tudjuk. Ilyen alapon készíthető volna pl. olyan EP-választási plakát is, amelynek az a fő szlogenje, hogy "A tárgyak lefelé esnek". Vagy, még inkább, és a témához aktuálisabban társítva: "A nemzeti érzelmű tárgyak lefelé esnek". Az ilyen szlogenek örök szépsége, hogy még az őket hirdető párt katasztrofális veresége esetén is megvalósulnak, vagyis inkább érvényesek maradnak.
Más a helyzet persze, ha a "magyar" érzelmi kategória. Magyar az, akit a Jobbik Fitymavizsgáló Különbizottsága annak talál. Na de mégis, milyen alapfeltételeknek kéne megfelelni? Akkor most Thomas Sowunmi, Janics Natasa vagy Carlos Perez nem magyar? Az elsőnek van magyar szülője, csakhát a bőrszín... a második ugyan Nagymagyarország területén született, de nincs magyar felmenője (hoci csak vissza a három aranyat!!), harmadik meg egyesíti magában a másik kettő hátrányait... De jó volna az ilyen kétes esetek kiszűrésére vmilyen törvényt hozni, ahol esetleg genetikai alapon..... Csak persze itt is bele lehet szaladni sajnálatos balesetekbe, akármilyen lelkes propagátora is valaki az Eszmének.
Nade, ha már tisztáztuk, kik azok a magyarok, próbáljuk meg azt is körülhatárolni, mit jelent az, hogy övék ez az ország! A szimbolikus megközelítéssel ismét nem megyünk sokra, márcsak azért sem, mert ahogy láttuk, erősen belejátszik a szubjektív elem. És - legyünk őszinték- mindig lesz egy-két olyan személy, aki elégedetlen a dolgok azon állásával, hogy az ország egésze még nem az ő személyes magántulajdona. Márpedig az ilyen tökéletlen állapot alapos ok arra, hogy úgy érezzük, a többiek - akiket esetleg célszerű lenne nemmagyarként aposztrofálni - mindenképpen át kell adják tulajdonukat nekünk, akik jobban megérdemeljük. Miután egyéni szempontból nézve mindig több lesz az olyan ember, aki úgy fogja érezni, hogy saját érdemeihez képest túl keveset birtokol a megszerezhető javakból, ezért a széles támogatottság eleve biztosítva van.
De van egy olyan gyanúm, hogy a fenti gyöngyszem mégiscsak alulmarad a másikkal, az ott balra képen is tanulmányozhatóval szemben. Eleve érdekes a plakát egészének kettőssége, hiszen maga az egész szöveg egyes szám első személyben íródott, ám a címsor ezt némileg hiteltelenítve többes számú. Most akkor Árpád beszél vagy a leginkább EU-ellenes magyar párt akarja meghódítani Európát?? (Persze, az "üzenet" nyilván valami olyasmi, hogy mi vagyunk Árpád, ugyanazt a szellemiséget képviseljük, amit a honfoglaló vezérek vezetője.)
De az igazi gyöngyszem azért mégiscsak önmagában a szöveg. Lehetetlen, hogy aki ezzel szembesül, annak ne ugorjon be rögtön, a "Sándor vagyok..." kezdetű nagymonológ. (Lehet, hogy eleve így akartak népszerűséget szerezni?? Azt persze Szalacsi Sándor is leszögezte már annak idején, hogy: Árpád biztos jó munkásember.) A szöveg másik kedves pontja, hogy milyen érdekes ellentmondások feszülnek aközött, amit a szöveg kifejezni vél kiötlői szerint, és amit valójában kifejez. A plakát elég érdekes fordított logikával dolgozik: "Miután Mi vagyunk Árpád, és Árpád nem szélsőséges, ezért értelemszerűen(?) Mi sem vagyunk azok. Továbbá: ha valaki Minket szélsőségesnek állít be, akkor a fenti egyenlőség miatt Árpád Apánkat is annak titulálja". Tehát egy olyan állításból indul ki, amelyet csak azért kéne elhinnünk, mert a Párt propagandája ezt mondja.
Ezzel szemben a valóság (vagy ha úgy jobban tetszik: a tényleges logika) nagyjából a következő: először is senki soha sehol nem állította, hogy Árpád szélsőséges és neonáci volna (ezt mint gyakorló hazaáruló-tanonc és így a liberálbolsevik sajtó ismerője tanúsíthatom). Viszont igen, ezt elég sokan és elég sok helyről állítják a Jobbik-kal kapcsolatban. Mit is mond a logika tudománya arról az esetről, ha A dolog nem egyenlő valamivel, míg B dolog egyenlő vele? Elsősorban azt, hogy ekkor A nem lehet egyenlő B-vel. Azaz, ha Árpád nem szélsőséges és neonáci, viszont a Jobbik az, akkor Árpád nem egyenlő a Jobbik-kal. Másrészt képmutató baromság azt állítani, hogy ha valamilyen mozgalom utólag felvesz egy korábban már használt jelképet (horogkereszt, árpádsáv, turul stb.), akkor a mozgalom által elkövetett bűnök az időben mintegy visszamenve beszennyezik az eredeti jelképet is. Ki gondolná pl. hogy a szanszkrit kultúra részes és bűnös a holokausztban, csak azért, mert a horogkereszt (szvasztika) onnan ered? Így aztán a további, Árpád nevében előadott monológ totálisan értelmetlen. Most arról már ne is beszéljünk, hogy egyrészt egy EU-szkeptikus párt miért akarja "meghódítani" Európát; másrészt, hogy ezt a célt miért Árpád jelképezi, aki akkori egyéb irányú elfoglaltságai miatt nem vett részt a kalandozásokban.
Nos, innentől tényleg már csak a Magyar Kétfarkú Kutya Párt vagy a Monty Python következő választásokon való indulását tudjuk prognosztizálni...
Bár kétségkívül lecsengett már a belpolitikaira hangszerelt EP-s kampány, de így legalább senki nem hányhatja a szemünkre, hogy kampánycsend-sértést (de szép egy szószörny!!) követnénk el, ha most elemezzük a leginkább EU-ellenes párt EP-kampányát.
A Jobbik a sok kis, megbilincselt Gyurcsányos röpcédula-nagyságú (és minőségű) ragasztvány mellett két nagyobb formátumú (értsd: méretű) plakáttal vett részt közterületeink szellemi és fizikai beszennyezésében. Az egyik a(z ezerkilencszáz)harmincas éveket idéző "Magyarország a magyaroké!" szlogenű, amelynek burkolt üzenetére a Hetek címlapja oly szépen rávilágított. De igazából a dolog szépsége abban rejlik, hogy amibe a burkolt üzenetet burkolják, annak az égvilágon semmi értelme nincs, vagy legalábbis legyünk finomabbak: semmilyen értelmezési mezőben sincs valószerű tartalma. Azt most talán ne is feszegessük, hogy a "Magyarország" kifejezés a három főubungai szerint is kicsit valami mást jelenthet; én magam legalábbis elég biztos vagyok benne, hogy egy Jobbik naggyűlés helyszíne előtti parkolóban aligha tudnék eldobni úgy egy követ, hogy ne találjak el vele minimum 4-5 Nagymagyarország-matricás autót. Sokkal érdekesebb értelmezés-beli kérdéseket vet fel a "magyaroké". Először is kik azok a magyarok? Mert ha a "minden magyar állampolgár"-t értjük alatta, akkor a mondat nyilván helyes, hiszen az országot épp azért hívják úgy, ahogy hívják, mert a benne élő magyar állampolgárok tulajdona (legalábbis szimbolikusan: erről még később). Csakhát evidenciákat nem szokás kampánytémává tenni, hiszen a kampány nyilván törekvésekről, esetleg (betartott vagy be nem tartott) ígéretekről szól, amint azt a közelmúltból tudjuk. Ilyen alapon készíthető volna pl. olyan EP-választási plakát is, amelynek az a fő szlogenje, hogy "A tárgyak lefelé esnek". Vagy, még inkább, és a témához aktuálisabban társítva: "A nemzeti érzelmű tárgyak lefelé esnek". Az ilyen szlogenek örök szépsége, hogy még az őket hirdető párt katasztrofális veresége esetén is megvalósulnak, vagyis inkább érvényesek maradnak.
Más a helyzet persze, ha a "magyar" érzelmi kategória. Magyar az, akit a Jobbik Fitymavizsgáló Különbizottsága annak talál. Na de mégis, milyen alapfeltételeknek kéne megfelelni? Akkor most Thomas Sowunmi, Janics Natasa vagy Carlos Perez nem magyar? Az elsőnek van magyar szülője, csakhát a bőrszín... a második ugyan Nagymagyarország területén született, de nincs magyar felmenője (hoci csak vissza a három aranyat!!), harmadik meg egyesíti magában a másik kettő hátrányait... De jó volna az ilyen kétes esetek kiszűrésére vmilyen törvényt hozni, ahol esetleg genetikai alapon..... Csak persze itt is bele lehet szaladni sajnálatos balesetekbe, akármilyen lelkes propagátora is valaki az Eszmének.
Nade, ha már tisztáztuk, kik azok a magyarok, próbáljuk meg azt is körülhatárolni, mit jelent az, hogy övék ez az ország! A szimbolikus megközelítéssel ismét nem megyünk sokra, márcsak azért sem, mert ahogy láttuk, erősen belejátszik a szubjektív elem. És - legyünk őszinték- mindig lesz egy-két olyan személy, aki elégedetlen a dolgok azon állásával, hogy az ország egésze még nem az ő személyes magántulajdona. Márpedig az ilyen tökéletlen állapot alapos ok arra, hogy úgy érezzük, a többiek - akiket esetleg célszerű lenne nemmagyarként aposztrofálni - mindenképpen át kell adják tulajdonukat nekünk, akik jobban megérdemeljük. Miután egyéni szempontból nézve mindig több lesz az olyan ember, aki úgy fogja érezni, hogy saját érdemeihez képest túl keveset birtokol a megszerezhető javakból, ezért a széles támogatottság eleve biztosítva van.
De van egy olyan gyanúm, hogy a fenti gyöngyszem mégiscsak alulmarad a másikkal, az ott balra képen is tanulmányozhatóval szemben. Eleve érdekes a plakát egészének kettőssége, hiszen maga az egész szöveg egyes szám első személyben íródott, ám a címsor ezt némileg hiteltelenítve többes számú. Most akkor Árpád beszél vagy a leginkább EU-ellenes magyar párt akarja meghódítani Európát?? (Persze, az "üzenet" nyilván valami olyasmi, hogy mi vagyunk Árpád, ugyanazt a szellemiséget képviseljük, amit a honfoglaló vezérek vezetője.)De az igazi gyöngyszem azért mégiscsak önmagában a szöveg. Lehetetlen, hogy aki ezzel szembesül, annak ne ugorjon be rögtön, a "Sándor vagyok..." kezdetű nagymonológ. (Lehet, hogy eleve így akartak népszerűséget szerezni?? Azt persze Szalacsi Sándor is leszögezte már annak idején, hogy: Árpád biztos jó munkásember.) A szöveg másik kedves pontja, hogy milyen érdekes ellentmondások feszülnek aközött, amit a szöveg kifejezni vél kiötlői szerint, és amit valójában kifejez. A plakát elég érdekes fordított logikával dolgozik: "Miután Mi vagyunk Árpád, és Árpád nem szélsőséges, ezért értelemszerűen(?) Mi sem vagyunk azok. Továbbá: ha valaki Minket szélsőségesnek állít be, akkor a fenti egyenlőség miatt Árpád Apánkat is annak titulálja". Tehát egy olyan állításból indul ki, amelyet csak azért kéne elhinnünk, mert a Párt propagandája ezt mondja.
Ezzel szemben a valóság (vagy ha úgy jobban tetszik: a tényleges logika) nagyjából a következő: először is senki soha sehol nem állította, hogy Árpád szélsőséges és neonáci volna (ezt mint gyakorló hazaáruló-tanonc és így a liberálbolsevik sajtó ismerője tanúsíthatom). Viszont igen, ezt elég sokan és elég sok helyről állítják a Jobbik-kal kapcsolatban. Mit is mond a logika tudománya arról az esetről, ha A dolog nem egyenlő valamivel, míg B dolog egyenlő vele? Elsősorban azt, hogy ekkor A nem lehet egyenlő B-vel. Azaz, ha Árpád nem szélsőséges és neonáci, viszont a Jobbik az, akkor Árpád nem egyenlő a Jobbik-kal. Másrészt képmutató baromság azt állítani, hogy ha valamilyen mozgalom utólag felvesz egy korábban már használt jelképet (horogkereszt, árpádsáv, turul stb.), akkor a mozgalom által elkövetett bűnök az időben mintegy visszamenve beszennyezik az eredeti jelképet is. Ki gondolná pl. hogy a szanszkrit kultúra részes és bűnös a holokausztban, csak azért, mert a horogkereszt (szvasztika) onnan ered? Így aztán a további, Árpád nevében előadott monológ totálisan értelmetlen. Most arról már ne is beszéljünk, hogy egyrészt egy EU-szkeptikus párt miért akarja "meghódítani" Európát; másrészt, hogy ezt a célt miért Árpád jelképezi, aki akkori egyéb irányú elfoglaltságai miatt nem vett részt a kalandozásokban.
Nos, innentől tényleg már csak a Magyar Kétfarkú Kutya Párt vagy a Monty Python következő választásokon való indulását tudjuk prognosztizálni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése