Annak idején, a Keménykalap és krumpliorr időszakában Lópici Gáspár identitásának komoly alappillérét alkotta az a tudat, hogy mint az Utca Hírmondója ő irányítja a közvéleményt - természetesen szakmája rekvizitumainak, a plakátoknak kiragasztásával.
Célunk tehát most az, hogy Lópici úr munkájának céltárgyaival szembesülvén felmérjük, hogy folyásolódik befele a közvélemény, jelen esetben az egyre inkább közeledő nagy országos happening, az Európai Parlamenti választások kapcsán. Munkamódszerünk a pártonkénti szemle lesz. Miután lusta voltam plakátokat keresgélni a neten, a pártok honlapjain pedig - legalábbis könnyen megközelíthető helyen - ezek nem lelhetők fel (talán nem is véletlenül, ahogy ez a következőkből reményeim szerint ki is fog derülni), így némi verbális vizualizációt is be kell iktatnom a cél érdekében. Az alábbi sorrend semmiféle politikai preferencián nem alapul, csupán egyfajta logikai sorrendet jelenít, meg, hogy mifélét, az remélhetőleg ki fog derülni a poszt olvasása közben.
0. MSzP - Miután pedig MSzP-s EU-Parlamenti plakátkampány pedig nincsen, arról szó se essék.
1. MDF - A lista valós teljesítmények alapján kijáró első helye Ibolyéké, bár jegyezzük meg, ebben a mezőnyben ez azért nem volt olyan nagyon nagy fegyvertény. Az első helyet nem elsősorban a valós koránál 50 évvel fiatalabbnak látszó pártelnöknő — gonosz szemüveges-bajuszos, "de azért én mégis tudom a helyes megoldást" mosollyal operáló egykori pénzügyér — semmit nem csináltam eddig a pártpolitikában, de jól csengő történelmi nevem van, és kisfiús a mosolyom "triumvirátus" puritán eszköztelenségében is lehengerlő látványa hozza meg a frakciótlan parlamenti pártnak. Inkább a plakát verbálisan megjelenő üzenete "Őszintén, tisztességgel a hazáért!" - az, ami figyelemre méltó; legalábbis ebben a mezőnyben. Nem kívánjuk itt a szlogen igazságtartalmát megvizsgálni, már csak azért is, mert a jövőbe látás adományát pillanatnyilag mifelénk kisajátították a mentalisták és a boszorkányok. Inkább azt nézzük, mit sugároz az "üzenet"! Ami kiemeli a nem túl népes mezőnyből az az a tény, hogy viszonylag csekély fantáziával is bele lehet látni egy olyan kérdésre adott választ, amelyik valahogy úgy szólhatna, hogy "Mit/hogyan szeretne csinálni az MDF általam esetlegesen megválasztandó képviselője Brüsszelben?" Jójó, kevés benne a konkrétum, inkább hangzatos szlogennek tűnik, de - mint látni fogjuk - bőven elég a dobogó legfelső fokához.
2. SzDSz - Az SzDSz több plakátsorozatával váltotta már ki azok felháborodását, akik szándékosan előre eldöntötték, hogy fel fognak háborodni rajtuk. Most azonban a helyzet fordulni látszik: azok számára is nehezen szerethető az aktuális poszterszéria, akik előre eldöntötték, hogy nekik bizony tetszeni fog. Az ügyes helyesírási trükkel immár "szabad, demokrata" párt ugyanis ezúttal nagyon nagy ívben tesz rá, hogy éppenséggel az EP-választások ügyében kampányol, ugyanis tipikusan belpolitikai kérdéseket állít a középpontba. (Azt most ne vizsgáljuk, milyen színvonalon..) Ráadásul plakátjai mind szóhasználatukban (200.001 szabad, demokrata szavazó emlegetése), mind grafikai megoldásaikban nagyonis emlékeztetnek a kormányválság idején az utcákon megjelent szadeszes plakátokra, amelyek Gyurcsányt, Orbánt és Bokrost emlegetve törtek lándzsát a szakértői kormány mellett. (Vagy netán azok is már az EP-kampány részei voltak???) A nagyobb baj azonban az, hogy ezekkel a plakátokkal az SzDSz - nem kicsit - beállt abba a sorba, amelynek tagjai minden rezdülésükkel azt sugallják, hogy az EP-választás bármilyen közvetlen és jogilag jól körülhatárolható, konkrét következménnyel bír (és kell, hogy bírjon!!) a magyar belpolitikai életre. Ez az állítás nyilvánvalóan hamis és káros (erről részletesebben lejjebb), és egy magára valamit is adó párt a választók ilyen szándékos félreinformálást akkor sem engedheti meg magának, ha magyar(!!) parlamenti létük is ezen látszik függeni. (Ami persze megint erősen vitatható, nyilván elképzelhető egy EP-képviselőt adó párt itthoni parlamenti képviselő nélkül és persze fordítva is.) Természetesen lehet találni olyan körmönfont magyarázatokat, hogy a plakátok úgy kell értelmezendők, hogy "azért szavazz ránk az EP-választáson, mert mi idehaza is ilyen fajsúlyos ügyeket képviselünk", de az az igazság, hogy az EP-ben egyrészt senkit nem érdekelnek az olyan mégoly fajsúlyos magyar belpolitikai kérdések sem, hogy épp az árpádsávosok vagy 200.001 szabad, demokrata alakítja-e a törvényeket; ráadásul még nem is nagyon lehet olyan törvényt hozni ott, amely ezt befolyásolná itt. (Lásd még Haider vagy Meciar esetét...)
3. Fidesz - Ha fentebb simföltem az SzDSz-t, mert megpróbált belpolitikai eseményt csinálni egy tipikusan nemzetek feletti eseményből, mindez a Fidesz esetében hatványozottan igaz. Mert nézzük csak a plakátot! A következő szlogenek szerepelnek rajta: "Egy ország mondja: elég volt!" (Miből? az EP-ben való töketlenkedésből??? Csakhát a legtöbb magyar EP-képviselőt épp a Fidesz adja, és egyébként az ő teljesítményükre a honlapjuk tanúsága szerint roppant büszkék is. Azt pedig fel sem merem tételezni, hogy a Fidesz szándékosan félrevezetve a Zembereket belpolitikai kampánytémákat rak EP-s plakátokra.) "Szavazz!" (Ez végre valóban szimpatikus, sőt a tetejébe még pártsemleges felhívás is, sőt kifejezetten üdítő a korábban helyenként szinte euroszkeptikusnak tűnő Fidesztől. Még abba sem nagyon lehet belekötni, hogy miért kell egy csak magyarok által eszközlendő szavazás esetében egy pártplakáton nemzeti színek közé biggyeszteni a voksolásra való felhívást, hiszen végül is magyar képviselőket választunk..) "Választás 2009. június 7." (És igen, itt kezdődik a vastagja: vajon tényleg annyira tájékozott az átlag magyar állampolgár, hogy pusztán az esemény időpontjából azonnal konkrétan tudni fogja, hogy miféle szavazásról is van szó? Pláne, hogy a magyar közbeszédben a "választás" elég egyértelműen magát a parlamenti választást jelenti. Ezt a félreérthető szituációt ráadásul a Fidesz az elmúlt évek gyakorlatában nem tisztázta, hanem éppenséggel fokozta: saját kommunikációjában az összes szembejövő eseményt, amikor a választópolgárok voksot adtak le, olyan aktusként tüntette fel, amely alkalmas a kormány megbuktatására, és az arra igazán érdemes személy [na vajon kicsoda is?] miniszterelnöki pozícióba juttatására. Így fordulhatott elő, hogy bár a narancspárt az elmúlt 7 év minden jelentősebb voksolását megnyerte — az "igazi" [parlamenti] választások 2 apró kivételétől eltekintve [bizony a kommunikációnak még az állampolgársági népszavazást is sikerült győzelemként interpretálni, hiszen az "igen"-re adtak le több voksot!] —, a miniszterelnököt valahogy még mindig az MSzP adta/adja. Tegyük hozzá, hogy ezzel a meglehetősen népbutító politikával, amely szándékosan hagyta/vonta homályba(n) a különféle típusú választások közötti különbségeket, egyrészt sikerült megrendíteni a működőképes parlamenti demokráciába vetett - amúgy sem túl acélos - itthoni bizalmat, másrészt - és ehhez nem kell szociálpszichológusnak lenni, hogy belássuk - az a "tény", hogy sorozatosan győzelmet aratunk, és ennek ellenére az, akinek eme győzelmek következtében el kéne takarodnia [hiszen meg lett ígérve!!], az még mégiscsak benne ül a hatalomban, alapvetően frusztráló érzés, és [az intézményrendszerben való - fentebb vázolt - csalódottsággal karöltve] szükségszerűen vezet a radikálisabb megoldásokhoz, mint pl. utcai tüntetések, barikádépítés, kukagyújtogatás, autók szétverése vagy akár a lincselés-szerű emberölés.) Találhatunk ezen kívül a plakáton egy "Új irány" szlogent is. (Ez nagyjából annyira releváns az adott eseménynél, mint az Egy ország mondja... hiszen megint felvetődik a kérdés, hogy miért kell a jelen választás hatókörébe eső kérdésben, azaz az EP-parlamenti munkában új irányt hirdetni.) A Fidesz-logó , amely szintén szerepel a plakáton, véletlenül jó...
Összefoglalás: a siralom völgye
Sokszor, sok helyről hallani, sokan leírták már, hogy a magyar lakosság félelmetesen tájékozatlan az EU egészét illetően, és különösen az az államszövetség egyes szerveinek működése tekintetében. De mit gondoljunk, ha azt tapasztaljuk, hogy az egész ún. politikai elit kart karba öltve ennek a tájékozatlanságnak nem a megszüntetésén, hanem a kihasználásán, és ezáltal a további elmélyítésén dolgozik?? Úgy tűnik, hogy az EU kezdi felvenni egy második "határokon túli magyarság" szerepét, ahova szorgos munkával szintén sikerült exportálni az ott teljesen értelmezhetetlen hazai pártpolitikai kakasviadalt. És sajnos még nem tartunk ott, hogy egy ország mondja: elég volt!
Célunk tehát most az, hogy Lópici úr munkájának céltárgyaival szembesülvén felmérjük, hogy folyásolódik befele a közvélemény, jelen esetben az egyre inkább közeledő nagy országos happening, az Európai Parlamenti választások kapcsán. Munkamódszerünk a pártonkénti szemle lesz. Miután lusta voltam plakátokat keresgélni a neten, a pártok honlapjain pedig - legalábbis könnyen megközelíthető helyen - ezek nem lelhetők fel (talán nem is véletlenül, ahogy ez a következőkből reményeim szerint ki is fog derülni), így némi verbális vizualizációt is be kell iktatnom a cél érdekében. Az alábbi sorrend semmiféle politikai preferencián nem alapul, csupán egyfajta logikai sorrendet jelenít, meg, hogy mifélét, az remélhetőleg ki fog derülni a poszt olvasása közben.
0. MSzP - Miután pedig MSzP-s EU-Parlamenti plakátkampány pedig nincsen, arról szó se essék.
1. MDF - A lista valós teljesítmények alapján kijáró első helye Ibolyéké, bár jegyezzük meg, ebben a mezőnyben ez azért nem volt olyan nagyon nagy fegyvertény. Az első helyet nem elsősorban a valós koránál 50 évvel fiatalabbnak látszó pártelnöknő — gonosz szemüveges-bajuszos, "de azért én mégis tudom a helyes megoldást" mosollyal operáló egykori pénzügyér — semmit nem csináltam eddig a pártpolitikában, de jól csengő történelmi nevem van, és kisfiús a mosolyom "triumvirátus" puritán eszköztelenségében is lehengerlő látványa hozza meg a frakciótlan parlamenti pártnak. Inkább a plakát verbálisan megjelenő üzenete "Őszintén, tisztességgel a hazáért!" - az, ami figyelemre méltó; legalábbis ebben a mezőnyben. Nem kívánjuk itt a szlogen igazságtartalmát megvizsgálni, már csak azért is, mert a jövőbe látás adományát pillanatnyilag mifelénk kisajátították a mentalisták és a boszorkányok. Inkább azt nézzük, mit sugároz az "üzenet"! Ami kiemeli a nem túl népes mezőnyből az az a tény, hogy viszonylag csekély fantáziával is bele lehet látni egy olyan kérdésre adott választ, amelyik valahogy úgy szólhatna, hogy "Mit/hogyan szeretne csinálni az MDF általam esetlegesen megválasztandó képviselője Brüsszelben?" Jójó, kevés benne a konkrétum, inkább hangzatos szlogennek tűnik, de - mint látni fogjuk - bőven elég a dobogó legfelső fokához.
2. SzDSz - Az SzDSz több plakátsorozatával váltotta már ki azok felháborodását, akik szándékosan előre eldöntötték, hogy fel fognak háborodni rajtuk. Most azonban a helyzet fordulni látszik: azok számára is nehezen szerethető az aktuális poszterszéria, akik előre eldöntötték, hogy nekik bizony tetszeni fog. Az ügyes helyesírási trükkel immár "szabad, demokrata" párt ugyanis ezúttal nagyon nagy ívben tesz rá, hogy éppenséggel az EP-választások ügyében kampányol, ugyanis tipikusan belpolitikai kérdéseket állít a középpontba. (Azt most ne vizsgáljuk, milyen színvonalon..) Ráadásul plakátjai mind szóhasználatukban (200.001 szabad, demokrata szavazó emlegetése), mind grafikai megoldásaikban nagyonis emlékeztetnek a kormányválság idején az utcákon megjelent szadeszes plakátokra, amelyek Gyurcsányt, Orbánt és Bokrost emlegetve törtek lándzsát a szakértői kormány mellett. (Vagy netán azok is már az EP-kampány részei voltak???) A nagyobb baj azonban az, hogy ezekkel a plakátokkal az SzDSz - nem kicsit - beállt abba a sorba, amelynek tagjai minden rezdülésükkel azt sugallják, hogy az EP-választás bármilyen közvetlen és jogilag jól körülhatárolható, konkrét következménnyel bír (és kell, hogy bírjon!!) a magyar belpolitikai életre. Ez az állítás nyilvánvalóan hamis és káros (erről részletesebben lejjebb), és egy magára valamit is adó párt a választók ilyen szándékos félreinformálást akkor sem engedheti meg magának, ha magyar(!!) parlamenti létük is ezen látszik függeni. (Ami persze megint erősen vitatható, nyilván elképzelhető egy EP-képviselőt adó párt itthoni parlamenti képviselő nélkül és persze fordítva is.) Természetesen lehet találni olyan körmönfont magyarázatokat, hogy a plakátok úgy kell értelmezendők, hogy "azért szavazz ránk az EP-választáson, mert mi idehaza is ilyen fajsúlyos ügyeket képviselünk", de az az igazság, hogy az EP-ben egyrészt senkit nem érdekelnek az olyan mégoly fajsúlyos magyar belpolitikai kérdések sem, hogy épp az árpádsávosok vagy 200.001 szabad, demokrata alakítja-e a törvényeket; ráadásul még nem is nagyon lehet olyan törvényt hozni ott, amely ezt befolyásolná itt. (Lásd még Haider vagy Meciar esetét...)
3. Fidesz - Ha fentebb simföltem az SzDSz-t, mert megpróbált belpolitikai eseményt csinálni egy tipikusan nemzetek feletti eseményből, mindez a Fidesz esetében hatványozottan igaz. Mert nézzük csak a plakátot! A következő szlogenek szerepelnek rajta: "Egy ország mondja: elég volt!" (Miből? az EP-ben való töketlenkedésből??? Csakhát a legtöbb magyar EP-képviselőt épp a Fidesz adja, és egyébként az ő teljesítményükre a honlapjuk tanúsága szerint roppant büszkék is. Azt pedig fel sem merem tételezni, hogy a Fidesz szándékosan félrevezetve a Zembereket belpolitikai kampánytémákat rak EP-s plakátokra.) "Szavazz!" (Ez végre valóban szimpatikus, sőt a tetejébe még pártsemleges felhívás is, sőt kifejezetten üdítő a korábban helyenként szinte euroszkeptikusnak tűnő Fidesztől. Még abba sem nagyon lehet belekötni, hogy miért kell egy csak magyarok által eszközlendő szavazás esetében egy pártplakáton nemzeti színek közé biggyeszteni a voksolásra való felhívást, hiszen végül is magyar képviselőket választunk..) "Választás 2009. június 7." (És igen, itt kezdődik a vastagja: vajon tényleg annyira tájékozott az átlag magyar állampolgár, hogy pusztán az esemény időpontjából azonnal konkrétan tudni fogja, hogy miféle szavazásról is van szó? Pláne, hogy a magyar közbeszédben a "választás" elég egyértelműen magát a parlamenti választást jelenti. Ezt a félreérthető szituációt ráadásul a Fidesz az elmúlt évek gyakorlatában nem tisztázta, hanem éppenséggel fokozta: saját kommunikációjában az összes szembejövő eseményt, amikor a választópolgárok voksot adtak le, olyan aktusként tüntette fel, amely alkalmas a kormány megbuktatására, és az arra igazán érdemes személy [na vajon kicsoda is?] miniszterelnöki pozícióba juttatására. Így fordulhatott elő, hogy bár a narancspárt az elmúlt 7 év minden jelentősebb voksolását megnyerte — az "igazi" [parlamenti] választások 2 apró kivételétől eltekintve [bizony a kommunikációnak még az állampolgársági népszavazást is sikerült győzelemként interpretálni, hiszen az "igen"-re adtak le több voksot!] —, a miniszterelnököt valahogy még mindig az MSzP adta/adja. Tegyük hozzá, hogy ezzel a meglehetősen népbutító politikával, amely szándékosan hagyta/vonta homályba(n) a különféle típusú választások közötti különbségeket, egyrészt sikerült megrendíteni a működőképes parlamenti demokráciába vetett - amúgy sem túl acélos - itthoni bizalmat, másrészt - és ehhez nem kell szociálpszichológusnak lenni, hogy belássuk - az a "tény", hogy sorozatosan győzelmet aratunk, és ennek ellenére az, akinek eme győzelmek következtében el kéne takarodnia [hiszen meg lett ígérve!!], az még mégiscsak benne ül a hatalomban, alapvetően frusztráló érzés, és [az intézményrendszerben való - fentebb vázolt - csalódottsággal karöltve] szükségszerűen vezet a radikálisabb megoldásokhoz, mint pl. utcai tüntetések, barikádépítés, kukagyújtogatás, autók szétverése vagy akár a lincselés-szerű emberölés.) Találhatunk ezen kívül a plakáton egy "Új irány" szlogent is. (Ez nagyjából annyira releváns az adott eseménynél, mint az Egy ország mondja... hiszen megint felvetődik a kérdés, hogy miért kell a jelen választás hatókörébe eső kérdésben, azaz az EP-parlamenti munkában új irányt hirdetni.) A Fidesz-logó , amely szintén szerepel a plakáton, véletlenül jó...
Összefoglalás: a siralom völgye
Sokszor, sok helyről hallani, sokan leírták már, hogy a magyar lakosság félelmetesen tájékozatlan az EU egészét illetően, és különösen az az államszövetség egyes szerveinek működése tekintetében. De mit gondoljunk, ha azt tapasztaljuk, hogy az egész ún. politikai elit kart karba öltve ennek a tájékozatlanságnak nem a megszüntetésén, hanem a kihasználásán, és ezáltal a további elmélyítésén dolgozik?? Úgy tűnik, hogy az EU kezdi felvenni egy második "határokon túli magyarság" szerepét, ahova szorgos munkával szintén sikerült exportálni az ott teljesen értelmezhetetlen hazai pártpolitikai kakasviadalt. És sajnos még nem tartunk ott, hogy egy ország mondja: elég volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése