Mesebeli Afrika - 2.

KI A KANYARBÓL...



Örök igazság, hogy a nagy futballtornákon a csoportmeccsek közül eleve csak a második fordulót szabadna megrendezni (plusz esetleg a harmadik fordulóból azokat a meccseket, ahol nem jó mindkét csapatnak a döntetlen).
Az Afrika Kupán persze megrendezték az első és a második "kanyart" is, vegyes színvonallal. Az "ingadozó" jelző nemcsak a mérkőzések nívójára, hanem az egyes csapatok teljesítményére is bízvást ráakasztható. Alig van olyan csapat,a melyik mindkétszer egyformán jól teljesített (igaz, az egyformán rossz két teljesítmény sem jött össze sokaknak...). Kisebb-nagyobb bukások (Zambia, Marokkó) és feltámadások (Kamerun) jellemzik eddig a mezőnyt. A három 6 pontos közül Egyiptom bántóan erős (pedig én titokban a fekete-afrikai focit favorizálnám...), Elefántcsontpart ízléstelenül európai focit játszott Nigéria ellen, Ghana viszont egyenletesen izzadtságszagú, "csakbegyötrünkeggyeltöbbgólthamáritthonjátszunk" játékot produkált. (Mindemellett a hazaiak méltán érdemlik ki a legfantáziátlanabb szerelés különdíját is: már a 2006-os VB óta jobb ügyhöz méltó buzgalommal ragaszkodnak a vagy alulfizetett, vagy a szövetség vezetőinek rokoni körébe tartozó dizájner által kiötlött egyszínű fehér mezükhöz-nadrágjukhoz vékony fekete csíkkal. A helyzeten az is csak nagyon keveset javít, hogy Essien ezen sorok írásakor püföli a marokkói hálóba Ghána vezető gólját. Ha valami véletlen folytán a mérkőzés lefújásakor a néger hóemberek egynél több góllal vezetnének, természetesen elnézést fogok kérni...)
Szóval, ha úgy nézzük, kevés az elfogultan egyértelmű örömre okot adó esemény. Pláne, ha hozzászámítjuk, hogy Nigéria szupersasai önmagukat alulmúlva mélyen szárnyalnak.
Mi adhat mégis némi kis reménysugárt az éjben?
Hát talán Angola látványos feltámadása, ahogy egy félidő alatt leoktatták a 2002-es VB-meglepetéscsapatát, Szenegált. Aztán a sok gól, ami persze betudható a laza ízületek mellett a laza védelmeknek is (Zambia e tárgyban bemutatott "mélyiskolája" örök elrettentő példa marad minden időkre), de ettől függetlenül mégiscsak pozitív fejlemény.
És ha már szóba került Angola és Nigéria: nem lehet nem észrevenni a rendkívül kegyetlen versenyt: pár éve még seholsem jegyzett csapatok akár a csoportelsőségért is harcban állnak; míg megrengethetetlennek hitt csapatok küzdenek az "életben maradásért".
Szóval, resszkess Európa!
(És akkor a melegítőben védő kapusokról még nem is beszéltem...)