Visszalövés

(Ezt egy új rovatnak tervezem, lényege, hogy korábban felvetett témákat újból megvizsgálok némi kis idő elteltével. Ez egyrészt prófétai mivoltomat van hivatva igazolni, másrészt egy-egy érdekesebb ügy újabb fejleményeit szeretném így követni.)

*

A KÖKI FÁTUMA
Itt és most élvén az ember néha (egyre gyakrabban) hajlik arra, hogy mégiscsak higgyen az összeesküvés-elméletekben. Mennyivel is egyszerűbb volna az élet, ha mindent vissza lehetne vezetni egy darab okra: a sötétben bujkáló titkos erők (zsidók, szabadkőművesek, szcientológusok, UFÓk, buzik, etc — nem kívánt törlendő) összeesküvésére, amely azonban minden ármány és konspiráció dacára olyan árulkodó nyomokat hagy maga után, melyek segítségével a legkiválóbb emberfők (teszem azt, pl. én) leleplezik eme sötét démont.
Nézzük, hogy is működik ez egy konkrét esetben, a KöKi ügyében!
Amikor annak idején megénekeltem a témát, akkor elsősorban az volt benne az érdekes, hogy az egész kitelepítésesdire-bontásosdira van-e jogalap, és ha van, milyen alapon működött addig a KöKi. Azóta viszont hihetetlen balszerencse-sorozat sújtja a környéket. Először titokzatos rosszarcúak jelentek meg, akik ripszropsz palánkokat húztak fel, majd az éj leple alatt a két elvileg ideiglenes paraván közti részt légkalapácsokkal és fúrókkal elkezdték bontani. Cserében azért a szomszédos, eddig senki földje széléről eltűnt a palánk, és láthatóvá váltak egy nagyszabású építkezés előmunkálatai. És most mi történik, amikor úgy tűnik, hogy a szépen haladó építkezés (,amely egyszer majd a metró-végállomás területére is kiterjeszkedik a tervek szerint) megfeneklik? Nicsak-nicsak, hát nem arra jár véletlenül egy daruskocsi (megemelt gémmel biztos, ami biztos), és nem úgy telibe trafálja a felüljárót, hogy az életveszélyessé válván mindenáron el kell bontani?? Persze, ha az ember paranoiássá akarja magát képezni, azért adódnak kérdések. Ahogy az ember a tudósítást olvasgatja és a képeket nézegeti felvetődik benne (persze azon túl, hogy: miért pont most járt arra az a szórakozott sofőrrel megáldott darusató?), hogy ha egyszer egy darusautó gémje életveszélyesre töri egy felüljáró mindkét lépcsőjét, akkor miért van az, hogy egyszercsak az egyikről kiderül, hogy mégse életveszélyes, míg a másik meg mégiscsak az? És a két lépcső közül vajon miért az használható, amelyik oldaláról a daruskocsi feltűnően és szemmel láthatólag kilökte a fém tartóoszlopokat/bakot? És miért az az életveszélyes, amelyik a túloldalra esik, ahol sértetlen maradt a szerkezet? Vagy esetleg egyik sem életveszélyes, csak ha mindkettőt újra megnyitják, akkor nem volna mire hivatkozni?

És továbbá: hogy is van ezzel a felüljáró-bontással? Először fontos leszögezni, hogy a ferihegyi gyorsforgalmi utat nem érinti a munkálat (hiszen, amikor mindkét lépcső le volt zárva, ott keltek át az utasok), de akkor hogy van az, hogy a bontási határozatot megkapott üzletek között egy élelmiszerbolt is fel van sorolva? Aki kicsit is ismerős a környéken, az tudja, hogy a palánkkal lezárt, zsákutcásított felüljáró-részen nincs élelmiszer-bolt. Van viszont egy rögtön szemben a metró kijáratával. Szóval, hol is lesz a bontás? És ha már nincs felüljáró, akkor ugye mégiscsak kell valamilyen megoldás. Esetleg egy úttest felett átívelő üzletközpont??...

____________________

FRADI VOLT

Írtam már itt a Fradiról ezt-azt. Mindkét írás közös lényege valami olyasmi volt, hogy az egykori elkötelezett Ferencváros-rajongásból mára csak – bizonyos körökre korlátozódó – erősen egyoldalú poltikai elkötelezettséggel járó fanatizmus maradt, amely ráadásul még a saját szurkolótábor számára is visszatetsző, vagy akár elrettentő. A fanatikusok ráadásul önigazolásként nem szűnnek meg mantrázni, hogy mára már csak ők és csakis ők képviselik a Fradit, még akár annak játékosaival és pláne vezetőivel szemben is.
Nem is kell hozzá különösebben jó memória, hogy visszaemlékezzünk rá: néhány hónapja ez a díszes társaság még azért tüntetett, hogy az akkor még reménybeli angol befektetőt ne akadályozzák meg olyasféle bürokratikus marhaságok, mint pl. pályázati kiírás, abban, hogy ide hozhassa a pénzét. Azt akkor és ott persze elfelejtették mondani, hogy a befektető, miután tejelt, húzzon is rögtön a ködös Albionba, és soha többet színét se lássák lehetőleg.

A szín mint olyan, úgy tűnik (pl. a fentebb belinkelt posztban látható zöld-fehérre átdizájnolt magyar címerből), egyébként is nagy szerepet játszik ebben a meglehetősen sajátságos csoportmitológiában. Nem arról van itt szó, hogy az volna a baj, hogy egy csapat, a Ferencváros rajongói ragaszkodnak klubjuk eredeti színéhez vagy épp nevéhez. Ennek a Fradi esetében, amely mind hagyományos nevét, mind színét egyszer már elvesztette (igaz inkább politikai, mint gazdasági okokból) még nagyobb jelentősége is lehet, megengedem. A gondok inkább ott kezdődnek, hogy ez a feltétel – tudomásom szerint – rögzítésre került a befektetési szerződésben is. Márpedig az a megközelítés, hogy egy szerződés betartása azon múlik, hogy tömegeket viszünk-e az utcára, és kevésbé kulturált megnyilvánulásokat engedünk meg nekik/magunknak, hm.. meglehetősen nem európai. (Még akkor sem, ha itthoni politikai életünkben ez a gyakorlat lassan mindennapossá kezd válni.) Még viccesebb, hogy ezek az emberek, akik állítólag futballszurkolók, mi okból vonulnak utcára: az a bejelentés verte ki náluk a biztosítékot, hogy a Ferencváros második, idegenbeli mérkőzéseken viselendő meze narancssárga színű lesz a következő idényben. Aki kicsit is figyel a futballra, az tudja, hogy civilizáltabb vidékeken, és különösen Angliában a Premiershipben) minden csapatnál még a soron következő szezon kezdete előtt rögzítésre kerül az otthoni ("home") és az idegenbeli ("away") szerelés színe és mintázata. Ezt, a másodikat általában valamilyen extrém színnek vagy mintázatnak választják, hogy semmiképpen se ütközzön egy potenciális vendéglátó hazai szerelésével sem (amely alapesetben nyilván a fő klubszín, vagy a klubszínek kombinációja). Így játszik pl. a Blackburn piros-feketében (a fehér-kék klubszínek "negatívosítva"), vagy a Stoke harsánysárgában. Tehetősebb klubok (ami például a mai FTC-ről a legnagyobb elfogultsággal sem állítható) azt is megteszik, hogy otthoni és idegenbeli színnek a klub két alapszínét választják, és az így valószínűbb ütközések kivédésére rendszeresítenek egy "harmadik" szerelést is. Így játszik időnként feketében pl. a Chelsea (a kék és a fehér mellett) vagy a Liverpool (a piros és a fehér mellett).

De persze ez nemcsak afféle szigetországbeli hülyeség: hasonló okokból játszott végig egy-egy idényt a saját alapszíneitől igencsak távol álló neonsárgában és drappos-szürkében a Barca, vagy bordó-szürkében a Bayern. Aki pedig nekem nem hisz, az kérdezze meg a duplán érintett Lisztes Krisztiánt: a zöld-fehér Bremen is játszott már narancssárgában. (Ez a csapat érdekes és ronda színű mezötletekért különben sem megy a szomszédba.)

Csodálatos útján a Ferencvárosi Szurkolók Szövetsége újabb fontos állomáshoz érkezett: miután deklarálta azon jogát, hogy csapata meccsein a bíró csak nekik tetsző ítéleteket hozhat, valamint, hogy nemcsak a pályára, de a játékosok öltözőjébe is állandó és bármikori belépési joguk van egy kis ökölpárbaj erejéig; most éppen azért vívják hősies élethalálharcukat, hogy eldönthessék: mezszíntől és felirattól kezdődően az igazolásokig bezárólag mibe fekteti pénzét Kevin Mccabe.