Mindazok, akik kellő számú életévvel bírnak ahhoz, hogy elmondhassák, a létező szocializmusban a Kudlik Júlia-féle Delta emlőin nőttek fel, bizony fájó hiányként élik meg a kertévékben a tudományos- ismeretterjesztő műsorok területén tapasztalható hiátust.
Természetesen a fent emlegett médiumok észlelik ezt a vágyódást, és valamiképp igyekeznek is tenni eme igények kielégítése érdekében — persze szigorúan a maguk módján. Így születnek az olyan öszvérek, mint a TV2-n futó Magellán. (Eddig úgy tűnt, hogy a jeles világutazónak az a Fülöp-szigeteki bennszülött ártott a legtöbbet, aki 1521-ben mérgezett nyilával eltalálta, de most a mérleg erősen elbillenni látszik az excsigatévé kreatívjai javára, akik lelkét a névadás sötét bűne nyomja.) Nézzük, mit is örökölt szüleitől ez a fura "félszerzet"!
Kültakaróját tudományos ismeretterjesztő szülőjétől kapta, bár ez inkább csak mimikri: első, felületes rátekintésre valóban tudományos műsornak tűnik, de ha jobban megnézzük, éppen az leplezi le, ami elvileg a legvonzóbb vonása (kellene legyen), és közvetve a neve is utal rá: a műsor ún. "felfedező" profilja. Ez persze elsőre ötletesnek tűnik: hiszen felfedezni végülis mindent fel lehet, (a horvát konyha rejtelmeitől a vízisportokig;) csak elhitető erő kérdése, hogy egy műsor azt szuggerálja, hogy mindaz, amivel foglalkozik, újdonság és a reveláció erejével KELL, hogy hasson mindenkire. És itt jön az, amit a műsor készítői – sajnos – lényegnek vélnek: mindennek bombasztikusnak, szenzációsnak kell lennie. Vagyis, mivel azért az ilyen tudományos szenzációk nem ismétlődnek hetente szombatonként, legalább annak kell látszódnia. Ezt költséghatékonyan és legkönnyebben úgy lehet elérni, hogy a már emlegetett bulvár-effektust alkalmazzuk: azaz elhitetjük mindarról, ami cseppet sem érdekes, de legalábbis nem szenzációszámba menő dolog, hogy az. Tegyük mindezt úgy, hogy öszvérünk le se tagadhassa bulvár-szülőjét: minősítsünk MINDENT (,de legalábbis a legkevésbé annak látszókat) "elképesztőnek, szenzációsnak, megdöbbentőnek, soha nem látottnak" és ezt lehetőleg minél többször mondjuk el.
Természetesen a fent emlegett médiumok észlelik ezt a vágyódást, és valamiképp igyekeznek is tenni eme igények kielégítése érdekében — persze szigorúan a maguk módján. Így születnek az olyan öszvérek, mint a TV2-n futó Magellán. (Eddig úgy tűnt, hogy a jeles világutazónak az a Fülöp-szigeteki bennszülött ártott a legtöbbet, aki 1521-ben mérgezett nyilával eltalálta, de most a mérleg erősen elbillenni látszik az excsigatévé kreatívjai javára, akik lelkét a névadás sötét bűne nyomja.) Nézzük, mit is örökölt szüleitől ez a fura "félszerzet"!
Kültakaróját tudományos ismeretterjesztő szülőjétől kapta, bár ez inkább csak mimikri: első, felületes rátekintésre valóban tudományos műsornak tűnik, de ha jobban megnézzük, éppen az leplezi le, ami elvileg a legvonzóbb vonása (kellene legyen), és közvetve a neve is utal rá: a műsor ún. "felfedező" profilja. Ez persze elsőre ötletesnek tűnik: hiszen felfedezni végülis mindent fel lehet, (a horvát konyha rejtelmeitől a vízisportokig;) csak elhitető erő kérdése, hogy egy műsor azt szuggerálja, hogy mindaz, amivel foglalkozik, újdonság és a reveláció erejével KELL, hogy hasson mindenkire. És itt jön az, amit a műsor készítői – sajnos – lényegnek vélnek: mindennek bombasztikusnak, szenzációsnak kell lennie. Vagyis, mivel azért az ilyen tudományos szenzációk nem ismétlődnek hetente szombatonként, legalább annak kell látszódnia. Ezt költséghatékonyan és legkönnyebben úgy lehet elérni, hogy a már emlegetett bulvár-effektust alkalmazzuk: azaz elhitetjük mindarról, ami cseppet sem érdekes, de legalábbis nem szenzációszámba menő dolog, hogy az. Tegyük mindezt úgy, hogy öszvérünk le se tagadhassa bulvár-szülőjét: minősítsünk MINDENT (,de legalábbis a legkevésbé annak látszókat) "elképesztőnek, szenzációsnak, megdöbbentőnek, soha nem látottnak" és ezt lehetőleg minél többször mondjuk el.
És most lássuk a konkrét esetet!
Soha nem látott felvételein a Magellán egy afrikai kalandról tudósít, ahol az állatkerti orrszarvúállomány génfrissítésének céljaira egy expedíció spermát próbál vételezni vadon élő rinocéroszbikáktól. A jó ízlésre és még jobb gyomorra valló témaválasztás megoldja azt a problémát is, hogy hogyan lehet egy videóriport keretében egyszerre beszámolni az emésztési folyamat végtermékéről és a nemi élet titkairól egy szombat késő délutáni műsorban. Mindaz, amit megtudunk vagy egyáltalán nem megdöbbentő (pl. hogy egy nagytestű orrszarvú számára kevés lehet a lövedékben kapott altató); vagy egész egyszerűen biológiai tény, ami szakmai körökben közhelynek számít (pl. az orrszarvú heréinek elhelyezkedése).
Persze mindezeket éppenséggel érdekes, figyelemfelkeltő formában is lehetne tálalni, de akkor azt szakemberek által "csinált" formában kéne tálalni. Az azonban nem menne annyiból, hogy multi-kapcsolatainkat kihasználva bekérezkedünk egy amúgyis létező expedícióba, hogy aztán részletesen és többször elmondhasssuk, hogy mire való az elektromos ejakulátor, vagy hogy miért kell vegyvédelmi esőkabátot húznia annak, aki derékig behatol egy rinocérosz emésztőtraktusának hátsó részébe.
De hogy mindebből mi az a tudáselem, amelyet nemcsak hogy elsajátíthattunk, de még félóra múlva is emlékszünk rá, arra nehéz volna válaszolni.
Aki pedig ennél többre vágyik, az nézze a NatGeot vagy a Spektrumot.
1 megjegyzés:
Nem a bejegyzéshez kapcsolódik a beírásom, csak megragadom az alkalmat, hogy felhívjam figyelmedet (és Enigmáét is, ha ő sem tudja) erre: http://verselo.freeblog.hu/archives/2008/06/07/Elso_Blogger_Online_Konyvhet/
xo xo xo xo xo
Megjegyzés küldése