Ki a hülye?

Én vagyok én, te vagy te, ki a hülye: én vagy te?

(Gyermekmondóka)

Annak idején a forradalom és Napóleon után visszatért Bourbonokról tartotta a rosszmájú francia mondás, hogy  "semmit nem tanultak és semmit nem felejtettek". Az érdemdús francia uralkodócsalád ráadásul a fenti hibának ama minősített esetét követte el, amikor saját hibájából sem volt képes tanulni. Azt meg tudjuk, hogy az ilyenre már szó sincs a bölcs népi mondásokban. Mert ugye az okos máséból, a hülye sajátjából...

Tarlós István, akinek személye révén Budapest végre ismét a Nemzet Fővárosa lett, most egy lépéssel közelebb került ahhoz, hogy hasonlatossá váljon a francia uralkodókhoz. No nem azért, mivel kék vér folyna az ereiben, sokkal inkább azért mert ő maga is kevés tanulási hajlandóságot látszik mutatni.
Már az is érdekes kérdéseket vet fel a hatalom tényleges birtoklásáról, ha egy főpolgármester-helyettes fejében egyáltalán megfordul, hogy hivatali elöljárója távollétében kórház-igazgatókat szólít fel lemondásra (nem kirúgja őket, mert az antihumánus volna, ugyebár...). De a legérdekesebb, hogy az ez után következő fejlemények még többet mondanak: Tarlós ugyanis úgy nyilatkozott, hogy nemcsak hogy nem mozdítja el  beosztottját, de mégcsak  nem is kezdeményez eljárást ellene. (Amiből vagy az következik, hogy a helyettes eleve nem követett el szabálytalanságot [de akkor miért kellett leállítani??], vagy szabálytalan volt ugyan, de valamiért mégis meg kell úsznia a dolgot.) Az pedig, hogy Tarlós hogy "indokolt": "azért nem rúgom, ki, mert nem vagyok hülye", mindennél többet mond. Nagyjából annyit, hogy az állampolgárra semmi nem tartozik, és aki beszopta, hogy itt most más lesz: világos, háttéralkuktól, mutyiktól mentes, átlátható, elvszerű kormányzás, az hülye volt, nem volt képes tanulni a korábbi idők hibáiból.
Akárcsak Tarlós és pártja.