“Elkezdtem tárogatózni tanulni, napi fél órát tárogatózom, görög nyelvleckéket veszek, és karácsonyra egy tangóharmonikát kértem”
(Schmitt Pál)
Sokszor, sokféle alkalomból éreztem, hogy a ma Magyarországon "konzervatívnak/jobboldalinak" nevezett tábor egy-egy prominens személyiségének megnyilatkozásai nemcsak, hogy zavarba hoznak, hanem egyenesen allergiás tünetekkel járnak: bőrirritációt, viszketést, egyes durvább esetekben még akár kiütéseket is okozhatnak. Mindezidáig azonban nem voltam tisztában ennek a jelenségnek az okával. Most azonban Schmitt Pál – tökéletesen megfelelve a saját maga által kiválasztott "emberek embere"-i hivatásának – végre feltár(ogat)ta a teljes igazságot e tárgyban. Az index tudósításának olvastán végre rádöbbentem a teljes valóságra: a helyzet az, hogy aki ma Magyarországon "konzervatív" politikusként határozza meg önmagát, az előbb-utóbb eljut oda, hogy felismeri saját kiválóságát. A dolog veleje szempontjából mindegy is, hogy komolyan hisz ebben, vagy csak úgy csinál, mintha: ugyanis mindkét esetben az a következtetés adódik, hogy ezt a kiválóságot, a kiemelkedő képességek eme csodás tárházát, amit az illető képvisel közkinccsé és követendő példává KELL tenni. (Hiszen az öntudatos konzervatív tisztában van saját kiválóságával és rendkívüliségével. Vagy azért, mert mondták neki, vagy mert eleve tudja.)
A baj nem is itt van, hanem ott, ha a kiválóság személyes példája annyira erős, hogy azt mindenkinek követnie kell, és ezt lépten-nyomon nagydobra is kell verni. Ez a jelenség pedig akkor válik extra módon irritálóvá, amikor az adott személy nemcsak hogy saját üdvözüléshez vezető útját tekinti kizárólagosnak, hanem ha ezt ráadásul neofitaként, frissen betértként teszi. "Igaz, hogy jómagam 40-50 évig masszívan komancs voltam, de egyszer csak ráébredtem, milyen klassz dolog templomba járni, bocskait hordani, és minden elém tett papírt aláírni." - üzeni nekünk Schmitt Pál. (És korábban Hoffmann Rózsa is ugyanígy coming outolt saját megtérése kapcsán.) És mindennek a legcsúcsa, hogy ha ilyen friss üdvözült mindezek tetejébe azt várja el a lakosság 100%-ától, hogy ők viszont rögvest 0 éves (vagy hogy megmaradjunk az adott szellemiség keretei közt: mínusz 9 hónapos) koruktól ezen az úton járjanak, és ha nem, akkor a szelídség erejével pofozzuk őket oda.
Az pedig már csak hab a tortán, ha valaki mindezt még idióta leckéztetés keretében is vezeti elő: a több mint háromszor fiatalabb diákoknak azzal dicsekszik, hogy ő több nyelvet tud (nyilván némileg több ideje volt tanulni, nem?), meg hogy milyen hangszeren fog majd tanulni játszani...
Aligha tévedünk, hogy ha azt gondoljuk: ennek az avítt, begyöpösödött szemléletnek ennél jobb ellenpropagandája nem nagyon létezhet.
Pali bácsi, köszönjük!
"Úgy érzem magamat, mintha Isten kezembe adta volna a tárogatót"
(Kossuth Lajos) |
| "Kis biciklim előhozzák,/Előhozzák,/Előhozzák,/Úgy járom a mező hosszát." (az index.hu képe) |
A baj nem is itt van, hanem ott, ha a kiválóság személyes példája annyira erős, hogy azt mindenkinek követnie kell, és ezt lépten-nyomon nagydobra is kell verni. Ez a jelenség pedig akkor válik extra módon irritálóvá, amikor az adott személy nemcsak hogy saját üdvözüléshez vezető útját tekinti kizárólagosnak, hanem ha ezt ráadásul neofitaként, frissen betértként teszi. "Igaz, hogy jómagam 40-50 évig masszívan komancs voltam, de egyszer csak ráébredtem, milyen klassz dolog templomba járni, bocskait hordani, és minden elém tett papírt aláírni." - üzeni nekünk Schmitt Pál. (És korábban Hoffmann Rózsa is ugyanígy coming outolt saját megtérése kapcsán.) És mindennek a legcsúcsa, hogy ha ilyen friss üdvözült mindezek tetejébe azt várja el a lakosság 100%-ától, hogy ők viszont rögvest 0 éves (vagy hogy megmaradjunk az adott szellemiség keretei közt: mínusz 9 hónapos) koruktól ezen az úton járjanak, és ha nem, akkor a szelídség erejével pofozzuk őket oda.
Az pedig már csak hab a tortán, ha valaki mindezt még idióta leckéztetés keretében is vezeti elő: a több mint háromszor fiatalabb diákoknak azzal dicsekszik, hogy ő több nyelvet tud (nyilván némileg több ideje volt tanulni, nem?), meg hogy milyen hangszeren fog majd tanulni játszani...
Aligha tévedünk, hogy ha azt gondoljuk: ennek az avítt, begyöpösödött szemléletnek ennél jobb ellenpropagandája nem nagyon létezhet.
Pali bácsi, köszönjük!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése