Arról, hogy a Fidesz részéről miért álságos dolog "az ország érdekére" hivatkozva előrehozott választásokat követelni, (bár Szájer képviselő kedvéért megjegyezném, hogy elég érdekes az a párt, amelyik ugyanazon szájával a demokrácia hiányával riogat, mert nincs előrehozott választás, és közben ugyane beszélőszervvel [csak ezúttal a pártelnök ábrázatán elhelyezve] azon siránkozik, hogy az a fránya alkotmány megköti a kezüket, és sehogyse tudják elérni azt, amit ők akarnak, [idő előtti választást=saját hatalomba kerülésüket]) már jópár hónappal ezelőtt sikerült egy profetikus ihletettségű posztot megejtenem, de most teljesen pártatlan, és a politikai csatározásokon felül álló, a nemzet egységét megtestesítő köztársasági elnökünk is csatlakozott a kórushoz.
Erre persze könnyen lehet(ne) azt mondani, hogy egy köztársasági elnöknek illik, hogy véleménye legyen közéleti kérdésekben, csakhát problematikusnak látszik, ha ez az "igazság" mindig az egyik oldalon van, sohasem odaát. De persze alapvetően még az is elképzelhető (sokan meg is teszik), hogy van olyan ország, ahol a két politikai oldal egyértelműen azonosítható a Jó és a Rossz erőivel, és ily módon az igazság mindig a Jó oldalán áll. Ja és tán még az is, hogy EZ az az ország...
De mindezek mellett, ha a Köztársaság elnöke megnyilvánul az ország jövőjét ilyen markánsan érintő kérdésben, mint az előrehozott választás ügye, akkor legalább illene valamilyen az egyéni pártszimpátián túlmutató érvvel előhozakodni, vagy legalábbis olyannal, amelynek esetében kicsit kevésbé feltűnően lóg ki a lóláb.... Mert mit is mondott Sólyom László?
Valahogy úgy nyilatkozott, hogy azért van szükség előrehozott választásra (azért az a legjobb megoldás), mert az ilyen rendkívül súlyos válsághelyzetben, mint a mostani nem toldozgatásra-foldozgatára van szükség, hanem egy olyan kormányt kell felhatalmazni, amelyik széles tömegek bizalmát bírja. A hatalom/pozíció csodás jellemtorzító hatásának újabb megnyilvánulását üdvözölhetjük eme nyilatkozatban. Mert azt talán egy volt alkotmánybírósági elnöknek mégiscsak illene tudnia, hogy a hatályos törvények szerint ma Magyarországon egy parlamenti választás 4 évre szól, tehát következésképp ezzel együtt ugyanígy érvényes az a felhatalmazás is, amelyet a voksoláskor az adott párt megkapott. Így természetesen nincs értelme a meghatalmazás megszűnéséről, de még csak meggyengüléséről sem fecserészni, mert ilyesmi nem létezik.
Legalábbis közjogi értelemben semmi esetre sem... Mert igaz, ami igaz, a kormányt adó MSzP közvélemény-kutatásokban mért népszerűsége nagyban lecsökkent: csakhát egy jogvégzett embernek nem kellene belesétálnia abba a csapdába, hogy a közvélemény-kutatást összekeveri a joggal. Pláne nem úgy, hogy ezt ennyire kiáltóan csak az egyik oldal álláspontja szerint teszi. Mert hát kérdezzük meg: ha elfogadjuk azt az állítást, hogy a mindenkori kormányok legitimitását a közvélemény-kutatásban szerzett 50% feletti eredmény adja, akkor ez felvet néhány további kérdést is. Nevezetesen elsőül mindjárt, hogy milyen gyakorisággal kell megvizsgálni a közvélemény-kutatásokat (egyáltalán: melyiket? -- mert ugye több ilyen profilú cég létezik...)? És ha megállapítunk egy intervallumot, mi történik, ha ennek a közepén válik népszerűtlenné a kormányerő? Vagy ne legyen meghatározott időszak, hanem mindig, mikor a hatalmon lévők elveszítik népszerűségüket, kénytelenek legyenek cuccolni, és átadni a kormányrudat a náluk populárisabb alakulatnak? Az biztos, hogy ez a bölcs rendelkezés a költöztetőcégek mellett még a populizmus virágzását is magával hozná....
De álljunk csak meg egy pillanatra! Azon kívül, hogy e komor időkben mosolyra fakadhatunk, ha a fentiek szerint megpróbáljuk végigkövetni a legfőbb közjogi méltóság kijelentésének ún. "logikáját", egyáltalán van-e valami egyéb késztetésünk arra, hogy ezt meg is tegyük? Hiszen a dolognak van másik aspektusa is (ami tulajdonképpen nem más, mint a fenti gondolatmenet csak a másik oldalról szemlélve): a széles körű felhatalmazás ugyanis nagyon jó dolog, csak kérdés, hogy egy ilyen logika alapján kikényszerített előrehozott választáson nyert támogatottság meddig tartana. Egy új kormány - adja azt bármilyen színű párt is - jelen helyzetben nem tehet mást, minthogy a Zemberek számára kellemetlen, tehát saját közkedveltségét erősen aláásó lépéseket tesz -- minél hamarabb. És akkor Köztársaságunk elnöke ismét kiállhat a sajtó elé, és kijelentheti, hogy szélesebb támogatottságú kormányra van szükség. (Tulajdonképpen azt is mondhatnánk, hogy egyszerűen csak észre kéne venni, hogy egy kormány nemcsak népszerű intézkedéseket kell, hogy tegyen, akármennyire is ez volna a szíve vágya.)
Persze mindezeket a köröket meg lehetett volna spórolni, ha a Magyarságot képviselő Sólyom László igazi, egyenes gerincű, tökös, nyílt magyar emberhez méltóan nem hadovál összevissza mindenféle támogatottságról, választásról, meg ilyesmiről, hanem megmondja, ahogy illik:
"-Véreim, megmondom őszintén, én a Fideszt és benne Viktort jobban csipázom, őket szeretném látni a kormányban, Fletót meg utálom, mint a kukorica-gölödint!"
Erre persze könnyen lehet(ne) azt mondani, hogy egy köztársasági elnöknek illik, hogy véleménye legyen közéleti kérdésekben, csakhát problematikusnak látszik, ha ez az "igazság" mindig az egyik oldalon van, sohasem odaát. De persze alapvetően még az is elképzelhető (sokan meg is teszik), hogy van olyan ország, ahol a két politikai oldal egyértelműen azonosítható a Jó és a Rossz erőivel, és ily módon az igazság mindig a Jó oldalán áll. Ja és tán még az is, hogy EZ az az ország...
De mindezek mellett, ha a Köztársaság elnöke megnyilvánul az ország jövőjét ilyen markánsan érintő kérdésben, mint az előrehozott választás ügye, akkor legalább illene valamilyen az egyéni pártszimpátián túlmutató érvvel előhozakodni, vagy legalábbis olyannal, amelynek esetében kicsit kevésbé feltűnően lóg ki a lóláb.... Mert mit is mondott Sólyom László?
Valahogy úgy nyilatkozott, hogy azért van szükség előrehozott választásra (azért az a legjobb megoldás), mert az ilyen rendkívül súlyos válsághelyzetben, mint a mostani nem toldozgatásra-foldozgatára van szükség, hanem egy olyan kormányt kell felhatalmazni, amelyik széles tömegek bizalmát bírja. A hatalom/pozíció csodás jellemtorzító hatásának újabb megnyilvánulását üdvözölhetjük eme nyilatkozatban. Mert azt talán egy volt alkotmánybírósági elnöknek mégiscsak illene tudnia, hogy a hatályos törvények szerint ma Magyarországon egy parlamenti választás 4 évre szól, tehát következésképp ezzel együtt ugyanígy érvényes az a felhatalmazás is, amelyet a voksoláskor az adott párt megkapott. Így természetesen nincs értelme a meghatalmazás megszűnéséről, de még csak meggyengüléséről sem fecserészni, mert ilyesmi nem létezik.
Legalábbis közjogi értelemben semmi esetre sem... Mert igaz, ami igaz, a kormányt adó MSzP közvélemény-kutatásokban mért népszerűsége nagyban lecsökkent: csakhát egy jogvégzett embernek nem kellene belesétálnia abba a csapdába, hogy a közvélemény-kutatást összekeveri a joggal. Pláne nem úgy, hogy ezt ennyire kiáltóan csak az egyik oldal álláspontja szerint teszi. Mert hát kérdezzük meg: ha elfogadjuk azt az állítást, hogy a mindenkori kormányok legitimitását a közvélemény-kutatásban szerzett 50% feletti eredmény adja, akkor ez felvet néhány további kérdést is. Nevezetesen elsőül mindjárt, hogy milyen gyakorisággal kell megvizsgálni a közvélemény-kutatásokat (egyáltalán: melyiket? -- mert ugye több ilyen profilú cég létezik...)? És ha megállapítunk egy intervallumot, mi történik, ha ennek a közepén válik népszerűtlenné a kormányerő? Vagy ne legyen meghatározott időszak, hanem mindig, mikor a hatalmon lévők elveszítik népszerűségüket, kénytelenek legyenek cuccolni, és átadni a kormányrudat a náluk populárisabb alakulatnak? Az biztos, hogy ez a bölcs rendelkezés a költöztetőcégek mellett még a populizmus virágzását is magával hozná....
De álljunk csak meg egy pillanatra! Azon kívül, hogy e komor időkben mosolyra fakadhatunk, ha a fentiek szerint megpróbáljuk végigkövetni a legfőbb közjogi méltóság kijelentésének ún. "logikáját", egyáltalán van-e valami egyéb késztetésünk arra, hogy ezt meg is tegyük? Hiszen a dolognak van másik aspektusa is (ami tulajdonképpen nem más, mint a fenti gondolatmenet csak a másik oldalról szemlélve): a széles körű felhatalmazás ugyanis nagyon jó dolog, csak kérdés, hogy egy ilyen logika alapján kikényszerített előrehozott választáson nyert támogatottság meddig tartana. Egy új kormány - adja azt bármilyen színű párt is - jelen helyzetben nem tehet mást, minthogy a Zemberek számára kellemetlen, tehát saját közkedveltségét erősen aláásó lépéseket tesz -- minél hamarabb. És akkor Köztársaságunk elnöke ismét kiállhat a sajtó elé, és kijelentheti, hogy szélesebb támogatottságú kormányra van szükség. (Tulajdonképpen azt is mondhatnánk, hogy egyszerűen csak észre kéne venni, hogy egy kormány nemcsak népszerű intézkedéseket kell, hogy tegyen, akármennyire is ez volna a szíve vágya.)
Persze mindezeket a köröket meg lehetett volna spórolni, ha a Magyarságot képviselő Sólyom László igazi, egyenes gerincű, tökös, nyílt magyar emberhez méltóan nem hadovál összevissza mindenféle támogatottságról, választásról, meg ilyesmiről, hanem megmondja, ahogy illik:
"-Véreim, megmondom őszintén, én a Fideszt és benne Viktort jobban csipázom, őket szeretném látni a kormányban, Fletót meg utálom, mint a kukorica-gölödint!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése