Igen, a magyar álom megvalósult: a szorgalmas, kitartó munkálkodás végülis meghozta gyümölcsét.
Földrajzilag sikerült a Balkán északi határait Szlovákia déli határáig kitolnunk (ezúton kérek elnézést azoktól a szorgalmas, tisztességes, becsületes, emberséges albán, macedón, szerb, bosnyák stb. embertársaimtól, akik az előző kitételt magukra és nemzetükre nézvést sértőnek, bántónak éreznék!); de ami még nagyobb fegyvertény: a kronológia rendszerét teljesen újraértelmezve az idő kerekét is sikerült vagy jó háromnegyed évszázaddal visszaforgatnunk kb. az 1930-as évek közepéig!!!
Mert természetesen lehet statisztikai tényeknek álcázott rasszista kijelentéseket tenni, lehet hadisírgondozásra-véradásra-katasztrófavédelemre-közrendfenntartásra ijesztő sötét bohócokat toborozni, aztán velük de csak menetgyakorlatozni, de csak légpuskával, de csak agyaggalambra lőni, aztán de csak a bűnöző cigányt megrendszabályozni, aztán de csak a cigányt, aztán de csak azokat, akik szembehelyezkednek a Nemzet érdekeivel.... Ismerős forgatókönyv, és tulajdonképpen eddig sem történt semmi meglepő azok számára, akik a nyolcadikos történelemórákon minimális figyelést tanúsítottak annak idején. Csak hát most már elvileg a 21. században járunk...
És lehet cinkosan kacsintani és nem észrevenni a pogromot ahol az teljesen nyilvánvalóan ott van, és egy sajnos már jól ismert forgatókönyvet követ betűről betűre. És ami még rosszabb: lehet tehetetlen dühvel döbbenten konstatálni azt a tényt, hogy a Magyar Köztársaság rendvédelmi szervei "jobb" esetben csak szimplán nem állnak hivatásuk magaslatán, míg rosszabb esetben cinkos némasággal asszisztálnak a vétkeseknek (és ki tudja, mennyire lettek volna némák, ha hagyják nekik??).
És lehet villámgyorsan elfelejtkezni róla, miről is vált ismertté Tatárszentgyörgy (akár ugyanazok voltak az elvetemül tettesek, akik annak idején talpig feketében+árpádsávban végigmasíroztak a településen, akár ők csak az ötletadók voltak: végeredményben édes mindegy, ártatlan emberek halála szárad a lelkükön). És persze az is lehet, hogy Tatárszentgyörgy végülis nem is ezért vagy nem így válik a jövő történelemtankönyveinek anyagává. Ha csak egy kicsit is beválik egy pesszimista forgatókönyv (vagy, ha máshonnan nézzük, éppenséggel az "opitmista" jelző is ráhúzható könnyedén), akkor a jövő tankönyveiben ez a kistelepülés majd úgy szerepel, mint annak a polgárháborúnak a kiindulópontja, amelynek eredményeképp a Kárpát-medencében létrejött a független és demokratikus Közép-európai Roma Köztársaság, fejlett kisebbségvédelmi törvényekkel és igazán demokratikus berendezkedéssel.
De most még egyelőre nem ez van: hidegvérrel megtervezett embertelen, etnikai alapú gyilkosságok vannak, félelem van és tehetetlenség van, egymásra mutogatás van... szóval Magyarországon vagyunk még.
És igen, el is lehet menni innen, a kérdés nem ez. A kérdés az, hogy lesz-e még normális, tisztességes ország, ahol be is fogadnak minket, ha megmondjuk, honnan is jöttünk. Jobban járunk, ha azt mondjuk, hogy pirézek vagyunk....
Földrajzilag sikerült a Balkán északi határait Szlovákia déli határáig kitolnunk (ezúton kérek elnézést azoktól a szorgalmas, tisztességes, becsületes, emberséges albán, macedón, szerb, bosnyák stb. embertársaimtól, akik az előző kitételt magukra és nemzetükre nézvést sértőnek, bántónak éreznék!); de ami még nagyobb fegyvertény: a kronológia rendszerét teljesen újraértelmezve az idő kerekét is sikerült vagy jó háromnegyed évszázaddal visszaforgatnunk kb. az 1930-as évek közepéig!!!
Mert természetesen lehet statisztikai tényeknek álcázott rasszista kijelentéseket tenni, lehet hadisírgondozásra-véradásra-katasztrófavédelemre-közrendfenntartásra ijesztő sötét bohócokat toborozni, aztán velük de csak menetgyakorlatozni, de csak légpuskával, de csak agyaggalambra lőni, aztán de csak a bűnöző cigányt megrendszabályozni, aztán de csak a cigányt, aztán de csak azokat, akik szembehelyezkednek a Nemzet érdekeivel.... Ismerős forgatókönyv, és tulajdonképpen eddig sem történt semmi meglepő azok számára, akik a nyolcadikos történelemórákon minimális figyelést tanúsítottak annak idején. Csak hát most már elvileg a 21. században járunk...
És lehet cinkosan kacsintani és nem észrevenni a pogromot ahol az teljesen nyilvánvalóan ott van, és egy sajnos már jól ismert forgatókönyvet követ betűről betűre. És ami még rosszabb: lehet tehetetlen dühvel döbbenten konstatálni azt a tényt, hogy a Magyar Köztársaság rendvédelmi szervei "jobb" esetben csak szimplán nem állnak hivatásuk magaslatán, míg rosszabb esetben cinkos némasággal asszisztálnak a vétkeseknek (és ki tudja, mennyire lettek volna némák, ha hagyják nekik??).
És lehet villámgyorsan elfelejtkezni róla, miről is vált ismertté Tatárszentgyörgy (akár ugyanazok voltak az elvetemül tettesek, akik annak idején talpig feketében+árpádsávban végigmasíroztak a településen, akár ők csak az ötletadók voltak: végeredményben édes mindegy, ártatlan emberek halála szárad a lelkükön). És persze az is lehet, hogy Tatárszentgyörgy végülis nem is ezért vagy nem így válik a jövő történelemtankönyveinek anyagává. Ha csak egy kicsit is beválik egy pesszimista forgatókönyv (vagy, ha máshonnan nézzük, éppenséggel az "opitmista" jelző is ráhúzható könnyedén), akkor a jövő tankönyveiben ez a kistelepülés majd úgy szerepel, mint annak a polgárháborúnak a kiindulópontja, amelynek eredményeképp a Kárpát-medencében létrejött a független és demokratikus Közép-európai Roma Köztársaság, fejlett kisebbségvédelmi törvényekkel és igazán demokratikus berendezkedéssel.
De most még egyelőre nem ez van: hidegvérrel megtervezett embertelen, etnikai alapú gyilkosságok vannak, félelem van és tehetetlenség van, egymásra mutogatás van... szóval Magyarországon vagyunk még.
És igen, el is lehet menni innen, a kérdés nem ez. A kérdés az, hogy lesz-e még normális, tisztességes ország, ahol be is fogadnak minket, ha megmondjuk, honnan is jöttünk. Jobban járunk, ha azt mondjuk, hogy pirézek vagyunk....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése