Ha nem szeretsz a Tiédtől eltérő nézetekkel szembesülni, vagy nem szereted a meglepetéseket, vagy egyszerűen csak tudni szeretnéd, hol jársz, először olvasd el az "Elvi nyilatkozat" oldalt !!!

2011. január 28., péntek

Mesés történetek - 4.: III. Richárd (Színikritika)

Célja az uralkodás, s ő nem tekinti az utat hozzá, csak a célt; ehhez oly vidáman, oly jókedvvel megy, mintha illatos virágokon járna, nem pedig áldozatainak holttestein. Minden összehúzott szemöldöknél, minden szikrázó szemnél, minden fogcsikorgatásnál borzasztóbb e jókedv, e vidámság, e humor; a tenger mosolya ez, mely halkan ringatózva játszik a napsugarakkal, mig rajta összetört hajók romjai tévedeznek."    
(Petőfi Sándor színikritikája a III.Richárdról, a címszereplő jellemzése)

"Alattomos volt és hallgatag, mély képmutató, mozdulataiban alázatos, szívében kevély, külsőleg bizalmas, hol bensőleg gyűlölt, mindig kész megcsókolni azt, kit megölni szándékozott; kíméletlen és kegyetlen, nem mindig rossz akaratból, hanem gyakran becsvágyból, céljának elérése végett; barát és ellenség egyforma volt rá nézve, hol hasznáról volt szó, és nem kímélte életét egy embernek sem, aki útjában állt" 
(Holinshed Cronicle,III.Richárd jellemzése )

[Az English Nation (Angol Nemzet) napilap aláírás nélküli színikritikája  az 1592-es évfolyamból.]

Tegnap este került bemutatásra a Földgömb Színházban* az ifjú és ígéretes drámaszerző, Rázzdárdát Vilmos úr királydrámája, a III. Richárd. Az előadást nézve bebizonyosult, hogy Stratford ifjú szülötte az angol drámaírás egyik legnagyobb ígérete, és rohamléptekkel fejlődik. Új darabja nemzetünk történelmének kevéssé dicső – vagy legyünk őszinték: egyik legszégyenteljesebb – időszakában, a Rózsák háborújának idején játszódik. A darab címszereplője, Richárd király még ebben a csúf időszakból is kitűnik gátlástalan hatalomvágyával: a trón felé vezető útját holttestek szegélyezik, válogatás nélkül eltakarít és lelkiismeret nélküli talpnyalóival eltakaríttat mindenkit, aki közte és az olyannyira vágyott Hatalom közt áll. Ebben a hajszában minden emberi vonást levetkőzik: nem számítanak neki még a legszentebb kapcsolatok sem. Ezt nagyon szépen illusztrálja a darab egyik csúcsjelenete: III. Richárd a köztudomásúlag általa legyilkolt előző király holtteste mellett vall "szerelmet" Lady Annának, az özvegy királynénak, aki ily módon magát az országot jeleníti meg. És az özvegy – holott tudván tudja, hogy férjének gyilkosával áll szemben, végül mégis a kezét nyújtja neki. Richárdnak ezt a gátlástalan törtetését könnyű megmagyarázni: lelki torzulása testének torzulására vezethető vissza. Nagy erejű, míves jambusokban megírt monológja (mellyel ismét remeket alkotott Avon fiatal reménysége) is erről tanúskodik: Richárd számot vet eredendő versenyhátrányával, a rút, sőt torz külsővel és eldönti, hogy nemcsak púpos létére, hanem éppen púpossága ellenére mégiscsak király lesz. Az eredendő torz külső mellé így társul a teljesen tudatosan felvállalt belső, lelki torzulás – ahogy azt a címszereplő nagy erejű monológja is mutatja. A III. Richárd felfogható úgy is, mint annak a története, hogy ez a törekvés hogyan győzi le saját gazdáját — az a tudat, hogy a királyi cím elérésének minden áron meg kell valósulnia egyenesen hozza azt a konklúziót, hogy ennek fejében minden ár meg is engedhető. A tragikus bukás azonban nem abban nyilvánul meg, hogy a célt mégsem sikerül elérnie a trónra törekvőnek. Hiszen ugyan mi állhatna útjába annak, aki válogatás nélkül öl és ölet nemesurat és tisztviselőt, testvért és kiskorú unokaöcsöket? Ember pedig mindig akad, hiszen a fényes jövő elérése fényes ígéreteket is jelent. Igen, az igazi tragédia nem is a trónig vezető útban magában rejlik, bár ahogy említettük, az is elég félelmetes, sőt visszataszító. A ténylegesen nagy probléma a hatalom birtoklásában és annak "hogyan?" kérdésében van. Amikorra az egykori Glosterből III. Richárd válik, elfogy a motiváló erő. A király már nem törekedhet sehová;  az aljas söpredékre, amellyel magát körülvette már nincs szüksége, hiszen minden kétséget kizáróan, egyértelműen ő az ország ura, nincs már kit (és főleg: miért) megölni, kivégezni, kicsinálni. Akire-amire most viszont szüksége volna, azokat épp ő maga számolta fel: eltakarított mindenkit az útból, nincs már tekintély, nincs olyan ember, aki igazi autoritás volna – arctalan, kicserélhető emberek tömege veszi körül. De a véres úton, amely idáig vezetett Richárd kérlelhetetlen következetességgel felszámolta azt is, ami egy birodalmat összetarthatott volna: a tiszteletet, az istenfélelmet és úgy általában minden emberi-erkölcsi meggondolást. Ha került ezek helyébe bármi is, akkor az csak a féktelen önzés és az önérdek keresése lehet — épp a trónra lépett új király, III. Richárd példája nyomán. 
Ezt mutatja meg mindennél ékesebben a királydráma másik csúcspontja és egyben zárójelenete: a vesztett csata után a király a csatatéren állva lóért könyörög, hogy puszta életét mentse. (Hiszen minden, amiért mindent odaadott immár elveszett.) Csakhogy – ahogy láttuk – épp azokat a dolgokat sikerült eltüntetnie a világból, amelyek nyomán ez a felajánlás megtörténhetne: mindenki megtanulta immár a leckét: a saját érdek az első. Richárd megbukott. Rázzdárdát Vilmos csillaga pedig tovább emelkedik.
_________________


Jómagam az egész szerkesztőség nevében beszélve vissza kell utasítsak minden olyan erőltetett és teljesen művi párhuzamot, amely jelenlegi uralkodónk tökéletes és erkölcsös hatalma, valamint a darabban leírt zsarnoki uralom közé egyesek vonni kívánnának. Tisztában vagyunk azzal, hogy Királynőnk mindent látó szemei észlelik ezt, és Őfelsége – akinek hatalom és bölcsesség adatott ítélkezni az irodalom minden alkotása felett – tisztában is van ezzel. De akadhatnak járatlanok, akik nem látnak a dolgok mélyére, őket kötelességünk útba igazítani.

(A főszerkesztő megjegyzése a cikkhez)





*Igen, tudom a Globe csak a századforduló tájékán épült fel, de így szebb volt.... 

Nincsenek megjegyzések:

Címkék

'56 (1) 30 év (1) 300millió (1) 4. kiegészítés (1) 50 (1) Áder János (1) Afrika (9) aláírás (1) Alekosz (1) Alien (1) alkotmány (1) állástalanság (1) angyal (1) Antigoné (1) anya (1) apa (1) Apponyi Albert (1) aranymúzeum (1) átalakítás (1) átnevezés (1) autó (1) Bayer Zsolt (3) Békemenet (1) Betyársereg (1) bevándorlás (3) bevándorlók (1) BOM (1) bőgatya (1) Brékin' (27) Bruce Lee (1) Budapest (1) bulvár (1) buzik (1) Cegléd (1) Charlize Theron (1) cigányok (1) Clemenceau (1) családon belüli erőszak (1) csapatmunka (1) cselekvés (1) csempészet (1) Daflics ezredes (1) demagógia (2) demonstráció (1) diplomások (1) Dzsudzsák (1) EB (4) elhatárolódás (1) ellenforradalmár (1) ellenségek (1) ellentüntetők (1) elvi alapok (1) emlékek (1) emlékmű (1) érettségi találkozó (1) eső (1) Európa-bajnokság (1) fanatizmus (1) félévszázad (1) felvonulás (2) Ferenc József (1) festmény (1) fidesz (5) Foci (23) fóka (1) forradalom (1) földrajzi név (1) Fradi (4) Frizbi (1) fülke (1) fütyülős barack (1) Gábriel (1) Gárda (1) gazdasági csoda (1) gyarmat (1) Gyurcsány (1) gyűlölet (2) háború (1) hadikiképzés (1) hadkötelezettség (1) Hajdú Péter (1) hamvak (1) hatalmi elit (1) hatalom (1) Heart of Midlothian (1) helikopter (1) helyesírás (1) Hitelesség és... (3) idegromboló képrejtvény (3) IMF (1) izoláció (1) Japán (1) jelképek (1) jelszavak (1) jobb kéz (1) Jobbik (1) káderek (1) Kampány2010 (9) karácsony (1) Karinthy (1) Károlyi Mihály (1) karrier (1) katasztrófa (1) Keleti szél (2) Kerényi Imre (1) kereszt (1) Keresztek és... (6) kereszténység (1) kétharmad (1) kettőskereszt (1) Kína (1) kisdoktor (1) komcsik (1) komcsizás (1) kontraszelekció (1) kordon (1) korrupció (1) körmenet (1) Kövér László (1) Közélet (183) köztársasági elnök (2) Kultúra (31) kulturális integritás (1) Kun Béla (1) Landeszmann (1) Lapszemle (35) lemondás (2) Levlapok a Szíriuszra (45) Liszt Ferenc (1) luca széke (1) Lucfenyő (1) magánélet (2) Magyar Hírlap (1) Magyar Vizsla (1) magyarok (1) Mahacskala (1) Matolcsy (2) Matrica (10) megélhetés (1) megszállás (1) meleg méltóság (1) melegjogok (1) menekült (1) merengés (1) Merkel (1) Mesés (6) migráns (1) Mikola István (1) mítosz (1) MNB (1) mocskos buzik (1) MOL (1) multikulturalizmus (1) munka (1) műelemzés (1) nagy ugrás (1) Nagymagyar (16) narancs (1) Németország (1) népfelség (1) népszavazás (1) Nyírő József (1) Oktogon (1) Olimpia (10) Orbán Viktor (7) oroszok (1) ostobaság (1) őrült (1) Pál utcai fiúk (1) Peking (8) plágium (1) plakát (1) plakátkampány (1) politika (2) politikusok (1) poltikai kultúra (1) Pride (2) problémakezelés (1) program (1) rabbi (1) rasszizmus (1) rendőrség (1) repülőtér (1) retek (1) rettegés foka (1) romkocsmák (1) rovásírás (1) sas (1) Schmitt Pál (4) sérthetetlenség (1) Seuso-kincs (1) Shirley MacLaine (1) sör (1) sötétben bujkáló (1) Sport (37) Stefka István (1) szabadkőművesek (1) szabadság tér (1) szabadságharc (1) szakadék (1) szakértelem (1) szegfű (1) Széles Gábor (1) szemléletmód (1) szerviz (1) szimbolikus politizálás (1) szlogen (1) szómágia (1) szóvicc (1) Szőcs Géza (1) szuverenitás (1) szüksége van (1) születésnap (2) táblák (1) Tarlós István (1) te (1) teszt (1) Tisza István (1) tolerancia (1) Trianon (3) unortodox (2) unortodoxia (1) ünnep (1) választás (1) Való Világ (1) válogatott (2) válságkezelés (1) VB'10 (5) vezér (1) Visszalövés (20) Wulff (1) Zelnik (1)