Mesés történetek - 1.: A kiskakas gyémánt fél sajtószabadsága

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kiskakas. Ez a derék baromfi addig kapirgált szép szorgalmasan a "Magyarország"-nak nevezett szemétdombon, amíg egy szép napon elő nem kerített egy szép kis gyémánt fél sajtószabadságot. Hej, megörült a kiskakas a ritka kincsnek! De nem tartott sokáig az öröme: ki tudja, hogy-hogy nem, tudomást szerzett az esetről az Orbán császár. Nosza, küldte is a pribékjeit, akik nem is voltak restek, durva erőszakkal elragadták a kiskakastól a fél gyémántot.
De a kakaska sem hagyta ám magát, felkerekedett, meg sem állt a Kossuth térig, ott felszállt a Császár palotájának legmagasabb tornyára, és elrikkantotta magát:
-Kukurikú, Orbán császár, add vissza a gyémánt fél sajtószabadságomat!!
Hanem, kedves gyerekek, a gőgös Császárt más fából faragták: újra ráparancsolt a szolgákra, hogy hallgattassák el a kiskakast, de ezúttal már végleg, örök időkre!! Meg is fogták, bedobták sorra vízbe, tüzes kemencébe, darazsak közé. Fura ember volt ez a Császár, gyerekek: roskadásig teli volt a kincstára, övé volt az egész ország (vagy legalábbis a kétharmada), mégis a kiskakas félkrajcárkájára fájt a foga. És amikor megkaparintotta, nem volt képes belátni, hogy nem ér annyit az egész, hogy alamuszi módon másokat bántson érte, hiszen neki még így is bőven marad kincse!!
De jól pórul is járt!! A kiskakas felszívta a vizet, eloltotta vele a tüzet, és végül a begyéből az összes darazsat a Császárra fújta, hogy azok aztán addig csipdessék őkelmét a (tisztesség ne essék szólván) bő bugyogóján kívül és belül, amíg csak világgá nem szaladt.
Így volt, mese volt, jó éjszakát gyerekek, ne álmodjatok rosszat!