Most...

1. Köszönjük, Viktor!

Kérjetek és meghallgattatik!

Valljuk meg, az Európai Parlament eddig nem számított túl izgalmas helynek. Pártvezérek által süllyesztőbe rakott feltörekvő karrieristák, kiöregedett egykori élharcosok, európai hatókörről álmodozó ifjú idealisták valamint népük elől tudatosan vagy ösztönösen ide menekülő gyakorló elmebeteg szélsőségesek morzsolgatták a strasbourgi ülésteremben az eurodiplomaták szürke hétköz- és ünnepnapjait. Erőteljesen táplálva mindezzel az egyébként is egyre virulensebb euroszkepticizmust. A helyzet teljesen reménytelennek látszott, az a  veszély fenyegetett, hogy egész Strasbourgot méteres vastagságban belepi az unalom szürke pora. Ám ebben a válságos helyzetben elérkezett a történelmi Változás: 2011. január 19-én a keleti szél szárnyán megérkezett Orbán Viktor, hogy meggyőzze az EP képviselőit a magyar médiatörvény nagyszerűségéről.  Ma már azonban tudjuk, hogy mindez az EU soros elnöki tisztét nem régen átvett Magyarország ifjú, tetterős miniszterelnökének zseniális húzása volt annak érdekében, hogy új életet leheljen a haldokló intézménybe. És nem is volt hiábavaló ez a törekvés! A kornyadozó ülésterem hirtelen új életre támadt, és ami még döbbenetesebb: egészen úgy kezdett el festeni, mintha ez tényleg egy parlamenti ülés volna: demonstrative tiltakozó képviselők, parázs viták, válaszok és viszontválaszok, minden volt itt.
Dehogy volt itt valaha is szó a sajtó kontrolljáról, blogregisztrációról, milliós bírságokról!!! Sőt, én biztos vagyok benne, hogy Szalai Annamária nem is létezik, csak valami kormányközeli kézműves rakta össze azt a bábut, amit ilyen néven szoktak fényképezni. (Ezt a figura esztétikai jellemzői is igazolják!) Miniszterelnökünk csak addig tartja már fenn ezt az egész rettenetesen ostoba hercehurcát (az a fránya Szijjártó-gyerek majdnem lelőtte a poént, váltig azt hangoztatta, hogy ez nem is igaz, ez tulajdonképpen a legdemokratikusabb folyamat — hogy lehet szóvivő az ilyen, aki nem tudja tartani a száját, és kifecsegi az államtitkokat??!); csak addig vár, amíg további jószolgálatként a nehézkes EU-s bürokráciát is gyorsabbb cselekvésre sikerül bírnia azzal, hogy mihamarabb összeállíttatja velük azokat a pontokat, amelyeket kifogásolnak a "médiatörvényben", amelyik persze nem is létezik.
Utána pedig már nincs más hátra, mint közölni az EU-val, az egész világgal, hogy mindez csak jól sikerült tréfa média(!!)hack volt, hogy mozgásba hozza az öreg kontinens elaggott, túlbürokratizálódott adminisztratív gépezetét. És persze bezsebelni a hálálkodásokat:
– Köszönjük, Viktor!

2. Vörös iszap és Éjszakai Zaj Élet

"Csak szépen, rendezetten tessenek bevonulni a diszkóba!"

Valahol, egy korábban soha nem hallott nevű magyar falu mellett  összeroskad egy veszélyeshulladék-tároló fala, és mérgező iszap áradata önti el a települést és környékét emberi életeket követelve és felmérhetetlen károkat okozva.
Az ország fővárosában, annak is a kellős közepén egy szórakozóhely – más által szervezett – éjszakai rendezvényén a hatalmas tömegben kialakult pánikszerű tolakodás-lökdösődés közepette
Látszatra nincs sok közös a két dologban, de ha jobban megnézzük, jócskán lehet találni olyasmiket, amelyek mindkét esetben nagyon nagy mértékben hozzájárultak ezeknek a tragikus eseményeknek a bekövetkezéséhez. Ilyen az emberi figyelmetlenség, nemtörődömség, az előírások figyelmen kívül hagyása és a felelősség (át)hárítása. Most mégsem ezekről lesz szó, hanem arról, hogy milyen kísértetiesen hasonló és meggyőződésem szerint totálisan elhibázott reakciókat adott a magyar kormány mindkét esetben. (A vörösiszap-katasztrófáról itt olvasható nagyon színvonalas tényfeltáró írás ;-), a West Balkánban történtekről írtak közül pedig a jelen írás szempontjából két legrelevánsabb poszt itt és itt.)
Visszaemlékezve az októberi történésekre: a kormány legelső reakciója nem az okok keresése volt, hanem annak szinte azonnali deklarációja, hogy emberi mulasztásról van szó. Az oligarchák sűrű, cseppet sem pozitív szövegkörnyezetben való emlegetése pedig cseppnyi kétséget sem hagyott afelől, hogy a felelősöket "természetesen" nem a környezetvédelmi hatóságok jócskán benarancsosodott vezetőiben, fogják megtalálni.
Így is lett: a MAL "állami irányítás alá vonása" a kirendelt kormánybiztos odahelyezésével nyitotta a sort. (Mely kormánybiztos még jónak látta azért is kukoricára térdepeltetni a gonosz oligarchákat, amiért önhatalmúlag kártérítést mertek ajánlani a károsultaknak. Mellesleg: hallott bárki bármit a MAL állami felügyeletének megszüntetéséről??? És ha nem: most, jelen pillanatban mi indokolja egy magáncég ilyen tartós állami "használatát"?) Volt még aztán itt szó garantált állami kártérítésről, Makovecz által tervezett pöpec kis új otthonokról, géppisztolyos rendőrökről (ezekre nyilván szükség is volt, sajnos...) — azaz szinte minden olyasmiről, amit az újdonatúj vezetés saját kifele sugározni óhajtott önképének megfelelt. Erő, rendpártiság, a kisember védelme a gonosz magántőkétől és persze (szinte) korlátlan állami gondoskodás (legalábbis a szavak szintjén. Nem (nagyon esett szó ártalmatlanításról, a probléma jövőbeli kezeléséről, a felelősségek-jogkörök világossá tételéről.
Természetesen a West Balkán élére aligha  fognak kormánybiztost kinevezni – már csak azért sem, mert a hírek szerint a hely (ellentétben a MAL-lal) veszteségesen működött. Ilyen esetekben egy erőskezű adminisztrációtól a bezárás lehetne/lesz az adekvát válasz. De nem is ez a rész az,a mi igazán érdekes. Hanem az, hogy valami titokzatos okból – mert az, hogy a három áldozat közül egy szervezetében találtak kábítószer-nyomokat azért elég kevés, pláne, ha a kétharmados többséget nézzük – megszigorítják a rendőrsági razziákat a szórakozóhelyeken.
Erősek vagyunk, képesek vagyunk olyan válaszokat adni, amelyek ezt az erőt és tettrekészségünket sugározzák — utólag.
(Update 01.22.: az index tudósítása szerint szigorú rendvédelmi szerveink máris érdemi intézkedéseket foganatosítottak, ahogy fentebb meg is jósoltam... azt szeretem ebben az országban, hogy ilyen könnyű vátesznek lenni.)