Az ember, aki (nem) túl sokat tudott (pisilni), avagy több Roger Moore-t az olimpiai csapatba!

Kovács Ági nem indul a pekingi olimpián. Ez a bejegyzés azonban nem erről szól. (Bár annyit azért megjegyeznék, hogy mindaz, amit elmondott önfeláldozásról, extrém terhelésről, kíméletlen edzésekről, nagyon tiszteletre méltó, és igaz is, de alighanem semmi olyan elem nincs benne, amit egy doppingolásban vétkes [pontosabban: e tárgyban megbukott] sportoló ne mondhatott volna el ugyanekkora joggal. Hiszen mint tudjuk, a dopping az egyébként is emberfeletti teljesítményhez ad hozzá még egy kis szükséges pluszt csupán.)
Inkább beszélnék valaki másról. Nem tudom, a kollektív tudatalatti tökéletesen háttérbe szorította-e, vagy van még, akinek rémlik Fazekas Róbert neve??
Igen-igen, ő volt az a honfitársunk, aki 2004 egyik mediterrán estéjén Göröghon szép fővárosában egy többek közt erre a célra is rendszeresített legelőn a jelenlevők közül a legmesszebb dobta az erre a célra rendszeresített kerek tárgyat.
Az, hogy az ezért járó aranyozott ezüstmedált mégsem ő vihette haza, pusztán csak annak volt betudható, hogy megjelent néhány kellemetlenkedő alak, akik cserébe 75 ml vizeletet követeltek. Robi egy darabig próbálkozott, majd - és most jön az érdekes rész, figyelem! - közölte, hogy neki bizony most távoznia kell, mert otthon sürgős dolgai akadtak, és még haza is kell érnie. Addig-addig, míg végülis a Nemzetközi Sportdöntőbíróságnak kellett leszögeznie, hogy ez az eset bizony a doppingvizsgálat szabályaival ellentétes, és így - ha nem is objektíve - doppingvétségnek minősül. Kész, pont.
És most szeretném felkérni a Kovács Ági-fanklub bármelyik tagját, hogy sétáljon oda FR-hoz és próbálja elmagyarázni neki, hogy Roger Moore akár obi-, akár szubijektíve fontosabb személy, mint azok a családtagok, akikhez a diszkoszvető majdnem-olimpiaibajnok igyekezett!
Aligha hiszem, hogy ez sikerülne... De ha mégis, és kiderülne, hogy az egykori James Bond és Angyal annyira és annyival fontosabb személy mindenki másnál, hogy a vele való találkozás esetén a nemzetközileg elfogadott doppingellenőrzési szabályok hatályukat vesztik, akkor volna egy javaslatom: a Pekingbe utazó magyar olimpiai csapatba nevezzük be Roger Moore-t is! Kétségtelenül ma is meglévő sármja mellett az ősz 007-es azért lenne elsősorban hasznos, mert így bármelyik magyar versenyző megtagadhatná a doppingvizsgálatot arra való hivatkozással, hogy épp Roger Moore-ral van találkozója az olimpiai faluban, és hát mint tudjuk, ez mindent felülír: a Minden lében két kanál egyikét nem illik, sőt nem lehet megváratni.
Persze lehetnek apróbb nehézségek: hazánk hagyományos sportnemzet, az olimpia ideje alatt akadhatnak olyan napok, amikor több sportágban több sportolónk is arany- vagy dobogóközelbe kerülhet. Ilyenkor persze kötelező a doppingvizsgálat. Ez szegény James-et nagyon megterhelheti: naphosszat csak találkozókra kellene várnia a magyar sportolókat, szinte embertelenül nagy megterhelést róva az akkor már a 82. évét taposó színészre...
Egyértelmű tehát a megoldás: a sportsikerekért semmi sem drága — klónoztassunk minden sportolónak egy-egy személyre szabott Roger Moore-t! De legalábbis minden szakág részére egyet...
Hopp, eszembe jutott még valami: mi volna, ha csak nem doppingoló sportolókkal vennénk részt az olimpián?? Áhh, hagyjuk, ez olyan fantasztikus, valóságtól elrugaszkodott elképzelés, hogy beszélni is kár róla....