Ha nem szeretsz a Tiédtől eltérő nézetekkel szembesülni, vagy nem szereted a meglepetéseket, vagy egyszerűen csak tudni szeretnéd, hol jársz, először olvasd el az "Elvi nyilatkozat" oldalt !!!

2009. augusztus 23., vasárnap

Szkítia bölcsei avagy tudnivalók a világzsidó-összeesküvésről

Ha az ember, hozzám hasonlóan óhatatlan és olthatatlan vonzalmat érez aziránt, hogy a Nemzet részévé, tradicionális konzervatív értékrendet valló, hasznos polgárrá váljon, akkor előbb-utóbb elkerülhetetlenné válik, hogy az ideológia alappilléreivel is megismerkedjék. Ahhoz pedig kétség sem férhet, hogy ezek közül a pillérek közül a legpatinásabb, és mindmáig a legszilárdabb a zsidóság nemzetközi aknamunkájának megismerésén, feltérképezésén és annak preventív jellegű propagandisztikus ismertetésén (rövidebben: az antiszemitizmuson) nyugszik.
Ha a fent taglalt magasztos céloktól áthatott (hon)polgár kellő figyelemmel és kitartással (hehehe, érted, ugye? "Kitartás!"-sal, ez marha jó, nem?:))) tanulmányozza a szakirodalmat (,amelynek bősége-változatossága kissé visszarettentő lehet, de az vigasztaljon mindenkit, hogy ez csak a kiadványok darabszámára áll, tartalmukra aligha), akkor nagyjából a következő alaptézisek rajzolódnak ki lelki szemei előtt.
I. A zsidók és a történelem
A zsidóság figyelemre méltóan régen (náluk régebben nyilván csak a Szíriuszról elszármazott magyarság [hát innen az izraeliták nagy irigysége!!]) és jobb ügyhöz méltó buzgalommal vesz részt a történelemben. Érdekes, de sokatmondó tény, hogy – az ősközösséget kivéve – minden eddigi társadalmi-gazdasági berendezkedést ők találtak ki és vezettek be. Nézzük sorjában, hogy miért, mi célból!
— A magántulajdonon alapuló ókori, rabszolgatartó társadalmat azért, hogy a magántulajdon által kizsákmányolják a többi, keresztény népeket. A zsidók (a továbbiakban: zs-k) félelmetes elvetemültségét mi sem mutatja jobban, mint az, hogy ebben még az sem gátolta meg őket, hogy a kereszténység még nem is létezett.
— A feudalizmussal azért váltották ezt fel, hogy az időközben szintén általuk (lásd lejjebb) bevezetett pénz segítségével markukba kaparinthassák Európa gazdasági életét, valamint azért, hogy az inkvizíció által végrehajtott zs-égetések, illetve a lakosság jogos haragjából származó pogromok révén lélektanilag előkészítsék a holocaustot.
— A kapitalizmus által a pénz uralmának még teljesebb térnyerését, a globális piac létrejöttét, és ezzel a zs-ság teljes világuralmának előkészítését igyekeztek elérni. A zs-k körmönfontsága oly nagymértékű, hogy a kapitalizmust eleve úgy találták ki, hogy az vissza-visszatérő válságok sorozatából álljon, melyeknek során a kisbefektetők, a tisztességes kereskedők, vállalkozók elvesztik megtakarított pénzecskéjüket. Ily módon ezen fejlettebb szinten nemcsak az uralkodóházak, hanem az egyes országok és végső szinten az egész világgazdaság a zs-k kezébe került. A zs-k a hanyatló kapitalizmusba ravaszul belekódoltak két világháborút, ahol az elsőben győzelemre juttatták a később nagy szövetségesüknek bizonyuló USÁ-t, míg a másodikban megszervezték a holokausztnak nevezett misztifikációt, amely egyrészt meg sem történt, másrészt az áldozatok számával részvétet váltott ki, és örökös jogalapot teremtett az antiszemitizmussal való riogatásra. Arról nem is beszélve, hogy a zs-k arab területek elrablásával országot is gründoltak maguknak.
—A zs-k véghetetlen bírvágyának újabb stációját jelentette, amikor a gazdasági uralommal immár be nem érvén, a politikai hatalom közvetlenül mocskos kezeik közé ragadása céljából kiötlötték, és megvalósították a szocializmust/kommunizmust. Az hogy ez az átkos rendszer mennyire a zs-k csinálmánya, jól mutatja, hogy összes kiötlője és kezdeti ideológusa zs volt, (kivéve Engelst, Lenint, Sztálint, Trockijt). Pl. Marx és öööö... Marx is.
—Alapvető zs sajátosság, hogy amikor már a hétköznapi, józan keresztény logika szerint a legördögibb gonoszság sem fokozható tovább, ők akkor még mindig képesek tovább menni, és rátenni még egy(-két) lapáttal. Ezt látható abból is, hogy amikor a politikai hatalom megszerzését már abszolválták, akkor a félelmetes rafináltsággal mintegy kontrollként meghagyott kapitalizmus nagyobb jövedelmezőségét látván nem átallották megdönteni világszerte a szocializmust (azaz végső soron saját hatalmukat!!!). Itt tart most a világtörténelem menete.
II. A zs-k és kulturális-tudományos élet
A zs-ság nagyon hamar rájött arra az egyszerű igazságra, hogy ha leplezni akarja (lentebb részletezendő) sötét üzelmeit, akkor arra a legjobb módszer, ha megpróbálja önmagát minél kedvezőbb színben beállítani. Azt is hamar kipuhatolták, hogy ezt annál is könnyebben el tudják érni, mivel a keresztény népek (és köztük különösen a magyarság!!) eredendően nyíltak és naivak lévén, az ő természetükkel semmiféle alakoskodás-színlelés nem fér össze, és ezt természetesen másokról sem felételezik. Így aztán a zs-k semmiféle akadályba nem ütközvén gátlástalanul terjeszthetik magukról, hogy ők úgynevezett "kultúrnép" volnának, amely mind a tudományos élet területén, mind a kultúrában kimagasló eredményeket produkált, illetve tudósokat, művészeket adott a világnak. Azonban még ezt a különben teljesen alaptalan híresztelést is jellegzetesen zs-s rafináltsággal fejelik meg. Miután a túl sok zs-hangzású név nagyon feltűnő volna a szellemi élet minden részterületén, ezért szándékosan (saját fajtájukat megtagadva!!) eldobva a zs neveket európai-keresztény nevek mögé bújva fejtették ki adott irányú tevékenységüket. Amely tevékenység természetesen teljességgel értéktelen és értelmetlen volt, illetve ha volt bármilyen hatása is, az elsősorban káros, destruktív jellegű volt, amley egyedül csak arra volt jó, hogy rombolja az európai-keresztény tudatot, vagy éppenséggel fizikai romlába döntse kontinensünk és szeretett hazánk lakosságát.
III. A zs-k és a gazdasági élet

Elöljáróban le kell szögezzük, hogy a "gazdaság" fogalma, mint olyan, eleve elvetemült zs machináció eredménye. Gazdaság valójában nem létezik, illetve ha mégis, akkor nem azt jelenti, amit manapság szokás érteni alatta. A "gazdaság" szó eredeti értelme valami olyasmi volt, hogy "olyan tevékenység, amelynek során az áru eredeti előállítója úgy igyekszik megszabadulni termékétől, hogy ezen folyamat során mindenképpen veszteség érje, amelyért azonban bőségesen kárpótolja őt az embertársainak szerzett öröm, illetve annak tudata, hogy segíthetett rajtuk". A zs-k aknamunkájának köszönhetően azonban mindez lassan feledésbe merült. Az évszázadokon, sőt évezredeken átívelő folyamat első lépéseként a zs-k feltalálták a pénzt, mint leendő aljas manipulációik alapeszközét. Persze eme szégyenteljes, az emberiséget (jó hosszan tartó) végromlásba taszító cselekedetük nyomait - igazi zs-módra - igyekeztek eltüntetni, másokra áthárítani a felelősséget. Így bukkannak fel lépten-nyomon olyan mítoszok, mint hogy a pénz lydiai vagy esetleg frígiai találmány volna, neadjisten "főniciai" (,amely terminológia tulajdonképpen a "zs" fedőelnevezése). Innen aztán már egyenes út vezetett tovább a pokolba: a pénz mellé démoni gonoszsággal feltalálták a pénzforgalmat, majd annak sátáni műhelyét, a bankot. Mindezek a manipulációk azt szolgálták — és sajnos!!! eredményesen —, hogy az áldozatul kijelölt naiv és tisztességes európai, keresztény népekkel elhitessék: igenis szükségük van a pénzre, az egyszerűbbé, és kényelmesebbé teszi életüket, ha nem kell mindenkinek a fenyőgerendától kezdve az üszőborjún át a házi sütésű kürtőskalácsig bezárólag minden lehetséges cserealapot képező árucikket magával cipelnie állandóan. Azonban jól tesszük, ha szem előtt tartjuk azt is, hogy a pénz mint olyan, bár a felszínen kétségtelenül a zs-k törekvéseinek egyik végcéljának látszik, valójában azonban egy háttérben meghúzódó még sötétebb ármány egyik eszköze, mégha fontos eszköze is.
IV. A világzs-összeesküvés maga
Azok számára, akik az eddigieket elmélyült figyelemmel (és nyilván a leírtak felett való borzasztó elszörnyedéssel) olvasták, már nyilvánvalóvá válhatott a zs-ság elvetemültsége. És természetesen az is, hogy a zs-ság gazdasági hatalmára és a fentebbi félrevezető manőverekre támaszkodva világuralomra tör. És hogy mi célból vajon? Hát azért, hogy gazdasági hatalomra tegyen szert... illetve... hogy... na izé, szóval mert azért, hogy világuralmuk legyen, amellyel pénzhez juthatnak, amelynek segítségével megszerezhetik a világ feletti uralmat.
Különleges helyet foglal el ebben a döbbenetes ármányban Szeretett Hazánk, Mária Országa. Többféle álláspont is létezik arról, hogy miért és hogyan tölt be eme sokat szenvedett kis haza központi szerepet a zs-ság ördögi internacionális konspirációjában. Egyrészt a zs-k itt alakították ki egyik európai bázisukat (lásd pl. "Judapest"), ahhoz, hogy aztán egész Európát uralmuk alá hajthassák. Másrészt az is kétségkívül tényvalóság, hogy az aljas és felettébb sötét zs ármány egész Európát, sőt az egész világot uralma alá hajtotta már, kivéve Magyarországot. Mindazok a kérdések, amelyek ezzel kapcsolatosan felmerülhetnének, természetesen a zs propaganda által sugalmazott, szokásos, cinikus nyakatekert zs okoskodás termékei.
Azaz pl. hogy ha a zs-k valóban birtokolják a glóbuszt, mi szükségük van még a Magyarország jelenlegi határai által bezárt 93ezer négyzetkilométerre?;
vagy
pl. ha hosszas évszázadok egész világot leigázó mesterkedése mellett hazánkat nem sikerült uralmuk alá hajtaniuk, akkor miért pont most fenyeget ennek a veszélye?;
vagy
pl. ha Magyarországon jelenleg tobzódik a zsidó uralom- mint ahogy azt szintén elég gyakran hallhatjuk -, akkor egyáltalán hogyan tudunk fellépni ellenük? és miért hagyják ezt?
Nos, mindezek a butuska kérdések a zs kapzsiság és ravaszság ismeretében könnyedén megválaszolhatók.
Persze az is sokat segíthet, ha egy elmekórtan-tankönyvet figyelmesen átböngészünk a "paranoia" címszónál.

2009. augusztus 17., hétfő

Don Luis és a bronzvendég

Don Luis Tenorio de Coosa, Debrecen hercege és a tartomány örökös kormányzója, a Király valóságos belső és titkos udvari tanácsnoka (egyes körök szerint pedig még akár a trón várományosa is) nagyokat sóhajtva vált meg nap közbeni ruhadarabjaitól. Ágya szélén ülve, miközben lepergett előtte a kormányzásban elmúlt újabb nap sok-sok gondja és nehézsége, másra sem vágyott már, csak arra, hogy álomra hajthassa fejét.
Ekkor azonban a folyosó felől furcsa, fülsértő zajok hatoltak a kormányzói lakosztályba. Fém döngése, súrlódása, recsegés-ropogás... És pár pillanat múlva, szinte sarkaiból kiszakadva kivágódott a kormányzói hálóterem kétszárnyú ajtaja. Akármennyire is fáradt és álmos volt Don Luis, most mégis minden álom kiröppent a szeméből: hatalmas, ormótlan, másfél embernyi alak állt az ajtóban. Bronzszemüvegén fémesen csillant meg az éjjeli lámpa fénye, és ahogy a kormányzó a maga okuláréját sebtében a helyére tolta, rémülten ordított fel: saját óriásira torzult képmásával állt szemközt.
De mielőtt a kormányzó szóra nyithatta volna a száját, a bronzvendég megelőzte, és érces hangján így szólt Debrecen urához:
-Megidéztél, Don Luis, itt vagyok hát!
-Takarodj, otromba behemót, én bizony nem hívtalak! Sőt, mindent megtettem, hogy távol tartsalak szeretett városomtól...
-Épp ezzel idéztél fel, és növeltél óriási erejűvé, Don Luis! A múlt árnyai a kétségbeesésből és a félelemből nyerik erejüket.
-Én ugyan nem hívtalak, nem vagyok a barátod, semmi közöm hozzád, ezt most már mindenki láthatja, nem tehetek róla, hogy itt vagy, hogy rátelepedtél a városomra, te démon!!!
-Don Luis... te mered magad politikusnak, kormányzónak nevezni? Szavaiddal nem hívtál, az igaz... de épp azzal keltettél életre, és hívtál el ide, hogy elhitted: bizonygatnod kell, nem akarsz szobrot állíttatni önmagadról. És ez nagyobb bűn, mintha tényleg így tettél volna. Ígyhát most velem jössz, magammal rántalak a Pokolba....
Persze, az is lehet, hogy mindez csak álom volt.... Szép is lenne.

(olvasnivalók a fenti kis tanulságos történethez itt és itt.)

2009. augusztus 9., vasárnap

"...(nem) vagyok betyár, és nem hordok bő gatyát"

Ez a dolog már elég régóta motoszkál bennem. Kezdődött a méltán feledésbe merült MIÉP-pel, folytatódott Hegedűs Loránttal és a mackófelsőt bocskaira cserélő Schmitt Pállal. Hogy aztán a nemrégiben az EP-be díszmagyarban bevonulva triumfáló Jobbik-képviselőkkel érje el csúcs-/mélypontját.
Igaz, ami igaz: van abban valami nagyon méltóságteljes és felemelő, amikor pl. egy ENSZ-közgyűlésre az afrikai országok küldöttei öltöny-nyakkendő helyett saját országuk népviseletében vonulnak be, reprezentálva ezzel saját elkötelezettségüket a népi kultúra, nemzeti hagyományok, nemzeti történelem iránt. És persze az is tagadhatatlan, hogy aki manapság díszmagyart-bocskait ölt, szintén úgy véli, hogy ezt teszi – magyar vonatkozásban.
Csakhát, mint (majdnem) mindennel, amit szentnek és sérthetetlennek vél a nemzeti érzelmeken nyugvó torzult történelmi tudat, ezzel is problémák vannak. Nem vitatható, hogy a zsinóros mentének, díszmagyarnak, bocskainak és a többi változatnak történelmi múltja van, csak épp az a kérdéses, hogy ez a meglehetősen homályos múlt mit reprezentál. Alapvetően tagadhatatlan, hogy ez a viselet katonai mundérra hajaz, egy bizonyos kor egyenruhájára, amikor a hadviselés (sokszor kényszerűen) összenőtt a magyarság mindennapjaival. Kérdés azonban, hogy egy valamikor nemzetközileg széles körben elterjedt egyenruha mennyiben reprezentál egy bizonyos nemzetet; továbbá, hogy valóban szerencsés-e ha egy nemzetet a hadviseléssel azonosítanak jellegzetes viselete kapcsán. És említsük meg azt is, hogy valami olyasmiről van szó, amit erősen utólag, a 19-20. fordulóján, visszamenőleg ruháztak fel "történelmi" jelentőséggel. Ezt az ezen időszak nemzeti nekibuzdulásai és tragédiái nagymértékben felerősítették. Ugyanakkor mégiscsak művi csinálmányról van szó, a millenniumi nacionalista csinnadratta, és a világháború-trianon által (is) létrehozott "hagyományról".
Az a történelemszemlélet azonban, amelynek hagyományait ez az öltözék megjeleníti, nemcsak hogy nem az egyetlen, hanem még csak a nem is a legprogresszívabb. A magyar (közép)nemesség - ,amelynek tradícióit ez a öltözék a legjobban kifejezi - egy rövid történelmi pillanatig, a reformkorban ugyan túl tudott lépni saját árnyékán, és valóban haladó módon a jogegyenlőséget, közteherviselést, (stb.), azaz az egész nemzetet képviselte. De mind az előtt mind az után a nemesi történelemfelfogáshoz, a rendi kiváltságokhoz való görcsös ragaszkodás képviselőivé váltak, a nemzet nagyobbik részét elképzelhetetlen nyomorba, és egészét történelmi tragédiákba taszítva.
És most képzeljük el, amint Jean-Marie Le Pen beszédet mond az Európa Parlament ülésén! Ehhez viseletül rizsporos parókát tesz a fejére, díszes aranyhímzéses selyemzekét ölt, ami alá finom zsabós inget húz, ízléses térdnadrágját pedig csinos fehér harisnya egészíti ki. Miért teszi mindezt a "tisztességben" megőszült szélsőnacionalista? A válasz egyszerű: a fenti logika nyomán jár el ő is: leírt öltözet a francia nemzet egyik legfényesebb, legdicsőségesebb időszakát idézi, így (a vázolt "logika" szerint) a lehető legalkalmasabb a francúz nemzeti-népi hagyományok kifejezésére. Már persze, ha lesz kinek kifejezni, hiszen ettől a látványtól alighanem minden EP-képviselő halálra röhögné magát...
Szóval tisztelt Honanyák és Honatyák (továbbá Kontinensanyák és Kontinensatyák)! Ha valaki a fentiek nyomán úgy érzi, hogy valami nem stimmel, irány a gardróbszoba, és tessenek lecserélni a zsinóros-mentés szerkót pruszlikra-pendelyre-alsószoknyára vagy bő gatyára, nemi hovatartozás szerint! És ha ezzel megvannak, vegyék elő a karikás ostort, és a következő ülésszakig gyakorolják a cserdítést! Mert fránya egy szerszám az: ha az ember körültekintés és gyakorlat nélkül használja, akkor könnyen visszaüthet.
És az nagyon tud ám fájni...

2009. július 7., kedd

Apróságok

I. Felhívás tüntetésre
Kedves Magyar Elvbarátaim! Úgy gondolom, mindnyájan egyetértünk abban, hogy méltánytalan ítélet született. Az ún. "demokratikus" eljárás mondvacsinált ürügyekre - párthoz való kötődés, túlzott militarista megnyilvánulások, túl kemény fellépés a rend érdekében - hivatkozva immár eljutott szervezetünk megszüntetéséig.
Pedig valójában mi történt? Sokak: a rendet, békés, nyugodt, megállapodott életet kívánók ,jogos követelése nyomán végre létrejött egy szervezet amelyik őrködött a lakosság túlnyomó többségének nyugalma felett, ott volt, amikor természeti csapások sújtották az Országot, ápolta, kegyelettel gondozta mártírjaink emlékét, és pusztán csak létével visszarettentett mindenkit, aki alapvető állami és emberi értékeket veszélyeztetett.
Hogy mindezt összekötődött egyenruha viselésével, "túlzott" militarista megnyilvánulásokkal, sőt lőgyakorlatokkal??? Ahol a feladat nagy és embert próbáló, ott keménynek kell lennie a felkészülésnek is, mert akárki nem állja meg a helyét ilyen kihívásokkal szemben. Ha most itt, ebben a helyzetben elkezdünk hamisan "demokratikus értékek"-ről, meg "emberi jogokról" hablatyolni, épp akkor követjük el mindnyájunk, közösségünk ellen a legnagyobb merényletet. Próbáljunk meg tehát élni még maradék kevés jogunkkal, és emeljük fel szavunkat a megszüntetés ellen, mutassuk meg, hogy sokan vagyunk, akik másképp gondolkozunk! Vonuljunk tehát az utcákra, és tiltakozzunk a Munkásőrség megszüntetése ellen!!

II. "Bajnaiba sorozatot"
A fenti tömörségében is épületes és sokatmondó feliratot egy BKV-busz ablakának vastag fekete tömítőgumiján sikerült felfedeznem. A politikai hevülettől áthatott ismeretlen ezüst lakkfilccel tett róla, hogy a Fővárosi Közgyűlésben Tarlós István több alappal fikázhassa a BKV-t ("Tarlós, BKV" keresőkérdésre 30.100 találat a guglin...).
De igazából nem ez a lényeg, hanem az a meghatározhatatlanul visszarettentő egyszerűség, ami ebből a két szóból árad. Végülis nem nehéz benne felismerni az archetípust, a "Gyurcsány monnyonle/Gyucsány takarodj/Vesszen Gyurcsány" modellt. El lehetne most azon filozofálni, hogy milyen politikai indulat legalizálhat egyáltalán emberhalált (nyilván valami olyan torz logika húzódik a háttérben, hogy ha elég durvát és csúnyát kívánunk a célszemélynek, ezzel demonstráljuk annak végtelenül elvetemült mivoltát). Csakhogy van itt még valami. Egy olyan mentalitás jelenik meg, és nyer egyre szélesebb teret, amely kb. a 19. századi anarchisták-narodnyikok sajátja volt: keressünk valamilyen fókuszban lévő, frekventált személyt, és az ő (politikai, vagy mint látjuk akár tényleges) megsemmisítésével a dolgok egyből jobbra fordulnak, sőt tökéletesen megoldódnak, minden nagyon szép, nagyon jó lesz, és mindennel meg leszünk elégedve. Önmagában a narodnyikizmus biztos nagyon szép dolog (eltekintve tán attól, hogy a gyakorlatban sosem volt működőképes), de tán illendő volna észrevenni, hogy annak virágkora óta azért csak-csak eltelt másfél évszázad...
Ez a 150 év elvileg a parlamentáris demokrácia széles körű térnyerését is magával hozta. Tudják, ez az a berendezkedés, ahol az adott állam vezető testületét az időközönként a választópolgárok által a törvényhozásban többséghez juttatott párt(ok) alkotja/ják. Ennek a testületnek a feje az ún. "miniszterelnök", akinek meghatalmazása pártja többségéből ered. Általában eme többség fennmaradásáig az adott párt megtartja ezt a jogosultságot. Talán ez nem is olyan bonyolult. Tehát ha egy miniszterelnök lemond, vagy sikerrel bele is engedünk egy kalasnyikov-tárra való lőszert, az érdemben nem változtat a hatalmon lévő párt kilétén-mibenlétén.
Az a tény azonban, hogy bár Gy.F. — igaz, kétségtelenül jó hosszasan kérette magát — végülis eleget tett a "monnyonle"-ben manifesztálódó demokratikus népítélet-nek, és a Zembereket mégis csak ilyen vad indulatok feszítik, mindennél világosabban mutatja, hogyitt nem arról az egy darab emberről volt szó. Hanem talán valami egész másról: arról, hogy a miniszterelnöki posztot nem EGY bizonyos személy tölti be.
Tessék? Hogy ez nem túl demokratikus hozzáállás? Hát ki mondta, hogy a narodnyikok demokraták voltak??

2009. június 18., csütörtök

Az utca hírmondója (4.) - eredményhirdetés

Hát kedves kispajtások ....
Rossz hírem van: ez a matematika-vizsga most nem sikerült. Ez önmagában is probléma volna, de hogy tudatlanságotokat fennen hirdetitek, és az ország közterületeit teleszemetelitek "56,37%" feliratú poszterekkel, az már mégis túlzás. Nos, akkor még egyszer, biztonság kedvért a helyes megoldás: nemcsak hogy nem az ország (~10 millió fő), hanem mégcsak nem is a szavazásra jogosultak (~8 millió fő) 56,37%-a szavazott rátok, hanem ennek a 8 millának a 36,28%-a jelent csak meg az urnáknál. És ennek a tömegnek az 56,37%-a a helyes megfejtés. Mégha sokezer narancssárga plakát mást is akarna elhitetni. A matematika ugyanis már csak olyan, hogy nincs rá hatással a politikai "kommunikáció". Vagy ha úgy tetszik: a hazugság.
Pótvizsga (legkésőbb) jövő tavasszal.

2009. június 16., kedd

Az utca hírmondója (3.) - Miért van szükség szélsőséges pártokra?

A válasz roppant egyszerű: hangulati okokból. Ezekben a komor, válságtól sújtott időkben fokozottan szükség van minden kis derűs pillanatra, minden vidám megnyilvánulásra. Ennek az égető szükségletnek pedig legjobban a szélsőséges pártok tesznek eleget, bár megengedem, hogy az abszurd humor nem mindenkinek jön be.
Bár kétségkívül lecsengett már a belpolitikaira hangszerelt EP-s kampány, de így legalább senki nem hányhatja a szemünkre, hogy kampánycsend-sértést (de szép egy szószörny!!) követnénk el, ha most elemezzük a leginkább EU-ellenes párt EP-kampányát.
A Jobbik a sok kis, megbilincselt Gyurcsányos röpcédula-nagyságú (és minőségű) ragasztvány mellett két nagyobb formátumú (értsd: méretű) plakáttal vett részt közterületeink szellemi és fizikai beszennyezésében. Az egyik a(z ezerkilencszáz)harmincas éveket idéző "Magyarország a magyaroké!" szlogenű, amelynek burkolt üzenetére a Hetek címlapja oly szépen rávilágított. De igazából a dolog szépsége abban rejlik, hogy amibe a burkolt üzenetet burkolják, annak az égvilágon semmi értelme nincs, vagy legalábbis legyünk finomabbak: semmilyen értelmezési mezőben sincs valószerű tartalma. Azt most talán ne is feszegessük, hogy a "Magyarország" kifejezés a három főubungai szerint is kicsit valami mást jelenthet; én magam legalábbis elég biztos vagyok benne, hogy egy Jobbik naggyűlés helyszíne előtti parkolóban aligha tudnék eldobni úgy egy követ, hogy ne találjak el vele minimum 4-5 Nagymagyarország-matricás autót. Sokkal érdekesebb értelmezés-beli kérdéseket vet fel a "magyaroké". Először is kik azok a magyarok? Mert ha a "minden magyar állampolgár"-t értjük alatta, akkor a mondat nyilván helyes, hiszen az országot épp azért hívják úgy, ahogy hívják, mert a benne élő magyar állampolgárok tulajdona (legalábbis szimbolikusan: erről még később). Csakhát evidenciákat nem szokás kampánytémává tenni, hiszen a kampány nyilván törekvésekről, esetleg (betartott vagy be nem tartott) ígéretekről szól, amint azt a közelmúltból tudjuk. Ilyen alapon készíthető volna pl. olyan EP-választási plakát is, amelynek az a fő szlogenje, hogy "A tárgyak lefelé esnek". Vagy, még inkább, és a témához aktuálisabban társítva: "A nemzeti érzelmű tárgyak lefelé esnek". Az ilyen szlogenek örök szépsége, hogy még az őket hirdető párt katasztrofális veresége esetén is megvalósulnak, vagyis inkább érvényesek maradnak.
Más a helyzet persze, ha a "magyar" érzelmi kategória. Magyar az, akit a Jobbik Fitymavizsgáló Különbizottsága annak talál. Na de mégis, milyen alapfeltételeknek kéne megfelelni? Akkor most Thomas Sowunmi, Janics Natasa vagy Carlos Perez nem magyar? Az elsőnek van magyar szülője, csakhát a bőrszín... a második ugyan Nagymagyarország területén született, de nincs magyar felmenője (hoci csak vissza a három aranyat!!), harmadik meg egyesíti magában a másik kettő hátrányait... De jó volna az ilyen kétes esetek kiszűrésére vmilyen törvényt hozni, ahol esetleg genetikai alapon..... Csak persze itt is bele lehet szaladni sajnálatos balesetekbe, akármilyen lelkes propagátora is valaki az Eszmének.
Nade, ha már tisztáztuk, kik azok a magyarok, próbáljuk meg azt is körülhatárolni, mit jelent az, hogy övék ez az ország! A szimbolikus megközelítéssel ismét nem megyünk sokra, márcsak azért sem, mert ahogy láttuk, erősen belejátszik a szubjektív elem. És - legyünk őszinték- mindig lesz egy-két olyan személy, aki elégedetlen a dolgok azon állásával, hogy az ország egésze még nem az ő személyes magántulajdona. Márpedig az ilyen tökéletlen állapot alapos ok arra, hogy úgy érezzük, a többiek - akiket esetleg célszerű lenne nemmagyarként aposztrofálni - mindenképpen át kell adják tulajdonukat nekünk, akik jobban megérdemeljük. Miután egyéni szempontból nézve mindig több lesz az olyan ember, aki úgy fogja érezni, hogy saját érdemeihez képest túl keveset birtokol a megszerezhető javakból, ezért a széles támogatottság eleve biztosítva van.
De van egy olyan gyanúm, hogy a fenti gyöngyszem mégiscsak alulmarad a másikkal, az ott balra képen is tanulmányozhatóval szemben. Eleve érdekes a plakát egészének kettőssége, hiszen maga az egész szöveg egyes szám első személyben íródott, ám a címsor ezt némileg hiteltelenítve többes számú. Most akkor Árpád beszél vagy a leginkább EU-ellenes magyar párt akarja meghódítani Európát?? (Persze, az "üzenet" nyilván valami olyasmi, hogy mi vagyunk Árpád, ugyanazt a szellemiséget képviseljük, amit a honfoglaló vezérek vezetője.)
De az igazi gyöngyszem azért mégiscsak önmagában a szöveg. Lehetetlen, hogy aki ezzel szembesül, annak ne ugorjon be rögtön, a "Sándor vagyok..." kezdetű nagymonológ. (Lehet, hogy eleve így akartak népszerűséget szerezni?? Azt persze Szalacsi Sándor is leszögezte már annak idején, hogy: Árpád biztos jó munkásember.) A szöveg másik kedves pontja, hogy milyen érdekes ellentmondások feszülnek aközött, amit a szöveg kifejezni vél kiötlői szerint, és amit valójában kifejez. A plakát elég érdekes fordított logikával dolgozik: "Miután Mi vagyunk Árpád, és Árpád nem szélsőséges, ezért értelemszerűen(?) Mi sem vagyunk azok. Továbbá: ha valaki Minket szélsőségesnek állít be, akkor a fenti egyenlőség miatt Árpád Apánkat is annak titulálja". Tehát egy olyan állításból indul ki, amelyet csak azért kéne elhinnünk, mert a Párt propagandája ezt mondja.
Ezzel szemben a valóság (vagy ha úgy jobban tetszik: a tényleges logika) nagyjából a következő: először is senki soha sehol nem állította, hogy Árpád szélsőséges és neonáci volna (ezt mint gyakorló hazaáruló-tanonc és így a liberálbolsevik sajtó ismerője tanúsíthatom). Viszont igen, ezt elég sokan és elég sok helyről állítják a Jobbik-kal kapcsolatban. Mit is mond a logika tudománya arról az esetről, ha A dolog nem egyenlő valamivel, míg B dolog egyenlő vele? Elsősorban azt, hogy ekkor A nem lehet egyenlő B-vel. Azaz, ha Árpád nem szélsőséges és neonáci, viszont a Jobbik az, akkor Árpád nem egyenlő a Jobbik-kal. Másrészt képmutató baromság azt állítani, hogy ha valamilyen mozgalom utólag felvesz egy korábban már használt jelképet (horogkereszt, árpádsáv, turul stb.), akkor a mozgalom által elkövetett bűnök az időben mintegy visszamenve beszennyezik az eredeti jelképet is. Ki gondolná pl. hogy a szanszkrit kultúra részes és bűnös a holokausztban, csak azért, mert a horogkereszt (szvasztika) onnan ered? Így aztán a további, Árpád nevében előadott monológ totálisan értelmetlen. Most arról már ne is beszéljünk, hogy egyrészt egy EU-szkeptikus párt miért akarja "meghódítani" Európát; másrészt, hogy ezt a célt miért Árpád jelképezi, aki akkori egyéb irányú elfoglaltságai miatt nem vett részt a kalandozásokban.
Nos, innentől tényleg már csak a Magyar Kétfarkú Kutya Párt vagy a Monty Python következő választásokon való indulását tudjuk prognosztizálni...

Címkék

'56 (1) 30 év (1) 300millió (1) 4. kiegészítés (1) 50 (1) Áder János (1) Afrika (9) agrárproblémák (1) aláírás (1) Alekosz (1) Alien (1) alkotmány (1) állástalanság (1) angyal (1) Antigoné (1) anya (1) apa (1) Apponyi Albert (1) aranymúzeum (1) átalakítás (1) átnevezés (1) autó (1) Bayer Zsolt (3) Békemenet (1) Betűrejtvény (1) Betyársereg (1) bevándorlás (3) bevándorlók (1) BOM (1) bőgatya (1) Brékin' (28) Bruce Lee (1) budai vár (1) Budapest (1) bulvár (1) buzik (1) Cegléd (1) Charlize Theron (1) cigányok (1) Clemenceau (1) családon belüli erőszak (1) csapatmunka (1) cselekvés (1) csempészet (1) Daflics ezredes (1) demagógia (3) demonstráció (1) diktatúra (2) diplomások (1) Dzsudzsák (1) EB (4) életvitelszerű közterület-használat (1) elhatárolódás (1) ellenforradalmár (1) ellenségek (1) ellentüntetők (1) elvi alapok (1) emlékek (1) emlékmű (1) érettségi találkozó (1) eső (1) Európa-bajnokság (1) fanatizmus (1) félévszázad (1) felvonulás (2) feminizmus (1) Ferenc József (1) festmény (1) fidesz (5) Foci (23) fóka (1) forradalom (1) főhatalom (1) földrajzi név (1) Fradi (4) Frizbi (1) fülke (1) fütyülős barack (1) Gábriel (1) Gárda (1) gazdasági csoda (1) gyarmat (1) Gyurcsány (1) gyűlölet (2) háború (1) hadikiképzés (1) hadkötelezettség (1) Hajdú Péter (1) hajléktalanok (1) hamvak (1) hatalmi elit (1) hatalom (1) Heart of Midlothian (1) helikopter (1) helyesírás (1) Hitelesség és... (3) idegromboló képrejtvény (3) IéEB (1) IMF (1) izoláció (1) Japán (2) jelképek (1) jelszavak (1) jobb kéz (1) Jobbik (1) jogalkalmazás (1) jogegyenlőség (1) káderek (1) Kampány2010 (9) karácsony (1) Karinthy (1) karmelita kolostor (1) Károlyi Mihály (1) karrier (1) katasztrófa (1) Keleti szél (2) Kerényi Imre (1) kereszt (1) Keresztek és... (6) kereszténység (1) kétharmad (1) kettőskereszt (1) Kína (1) kisdoktor (1) komcsik (1) komcsizás (1) kontraszelekció (1) kordon (1) korrupció (1) körmenet (1) Kövér László (1) Közélet (183) köztársasági elnök (2) Kultúra (31) kulturális integritás (1) Kun Béla (1) Landeszmann (1) Lapszemle (35) lemondás (2) Levlapok a Szíriuszra (45) Liszt Ferenc (1) luca széke (1) Lucfenyő (1) magánélet (2) magántulajdon (1) magistravitae (1) magyar áru (1) Magyar Hírlap (1) magyar nyelv (1) Magyar Vizsla (1) magyarok (2) Mahacskala (1) Matolcsy (2) Matrica (10) megélhetés (1) megszállás (1) meleg méltóság (1) melegjogok (1) menekült (1) merengés (1) Merkel (1) Mesés (6) migráns (1) Mikola István (1) miniszterelnök (2) mítosz (1) MNB (1) mocskos buzik (1) MOL (1) multikulturalizmus (1) munka (1) műelemzés (1) nagy ugrás (1) Nagymagyar (16) narancs (1) nemek (1) Németország (1) népfelség (1) népszavazás (1) Nyírő József (1) Oktogon (1) Olimpia (10) Orbán Viktor (8) oroszok (1) ostobaság (1) őrült (1) Pál utcai fiúk (1) papírzászló (1) parancsrendszer (1) Peking (8) plágium (1) plakát (1) plakátkampány (1) polihisztor (1) politika (2) politikusok (1) poltikai kultúra (1) Pride (2) problémakezelés (1) program (1) rabbi (1) rasszizmus (1) rendőrség (1) repülőtér (1) retek (1) rettegés foka (1) rezidencia (1) romkocsmák (1) rovásírás (1) sas (1) Schmitt Pál (4) sertéshús (1) sérthetetlenség (1) Seuso-kincs (1) Shirley MacLaine (1) siker (1) sör (1) sötétben bujkáló (1) Sport (37) Stefka István (1) szabadkőművesek (1) szabadság tér (1) szabadságharc (1) szakadék (1) szakértelem (1) szegfű (1) Széles Gábor (1) szemléletmód (1) szerviz (1) szimbolikus politizálás (1) szlogen (1) szómágia (1) szóvicc (1) Szőcs Géza (1) szuverenitás (1) szüksége van (1) születésnap (2) táblák (1) Tarlós István (1) te (1) teszt (1) Tisza István (1) tolerancia (1) történelem (1) Trianon (3) tudomány (1) unortodox (2) unortodoxia (1) utolsóemberig (1) ünnep (1) választás (1) Való Világ (1) válogatott (2) válságkezelés (1) VB'10 (5) Védegylet (1) vezér (1) Visszalövés (20) Wulff (1) Zelnik (1)