Autómatrica-update-4.

Az ellipszis Nagymagyarországosítása


Esett már szó a téma kapcsán a tudati (vissza)fejlődés érdekes jelenségéről, amikor valaki teljesen normális józan állampolgárnak tűnik, majd egyszercsak a fejére esik egy Vona Gábor, és ettől olyan maradandó agykárosodást szenved, hogy úgy érzi, még az autóját is muszáj átmatricáznia, mert különben nem derül ki eléggé, milyen nagy magyar (és persze Nagymagyar) is ő. Erre látunk itt most szép példát: a háttérben meghúzódó (egyébként szintén nemzetiszín) ovál került itt a történelem süllyesztőjébe Nagy-Magyarország rovására (némileg ellenkezve a történelem realitásával). Magáról az ojjektumról nem sok újat tudok elmondani, volt már "ezeréves pirosfehérzöld határokon belül nagyfekete Hábötű" típusú matrica (itt ni!), maximum annyit jegyeznék meg, hogy ez egy lendületesebbre dizájnolt verzió. Hiába, a korral haladni kell! Már legalábbis, ami a grafikai kivitelezést illeti...
Ja, és még egy érdekes apróság: az autó, amin a képen lévő (két) matrica található, egy állami szerv szolgálati kocsija.

Mesebeli Afrika - 3.

Miért ne Egyiptom nyerje a 2010-es VB-t?

Immár több, mint egy hónapja véget ért az Afrika Kupa, de én még mindig azon rágódom, hogy milyen értékelést kéne erről rittyenteni, ha már végigkövettem az egész tornát. Szakmailag sok újat nyilván nem fogok tudni mondani, személyes elfogultságaim alighanem kiderültek az előző két írásból, és hát örömködésre sincs sok okom: nem az én favoritjaim futottak be.
Alighanem az egyetlen lehetőség, ami megmaradt számomra, az a jövőbe pillantásé a szokott görbe tükrön át (képzavar:)).
Mielőtt válaszolnék a címben feltett kérdésre egyben pontosítanék is: semmi kifogásom az ellen, hogy egy Afrikában rendezendő VB-t egy afrikai csapat nyerjen. Továbbá semmi kifogásom az egyiptomiak játéktudása, csapategysége, stb. ellen — nálam okosabbak kielemezték már, hogy miért nyertek most megérdemelten épp ők.
Elmondom inkább az ellenérveket.
Megvan az egyiptomiak gólöröme? Ahogy a csapat kollektíve leborulva hálát ad Allahnak? Számtalan mohamedán focista játszik Európában, de érdekes módon még egytől sem láttam, hogy Mekka felé leborulva adott volna hálát a góljaiért és után. Persze, lehet mondani, hogy a vallás magánügy, ami egyébként a modern felfogás szerint igaz is. Csakhogy van itt egy-két probléma. Tudtommal a nagy világvallások közül épp az iszlám tekinti leginkább közügynek a vallást, vagy épp fordítva: a vallást a közéletet is meghatározó erőnek tartja. És ha mégis magánügy, akkor miért nem az az Afrika Kupán? Továbbá: lehet mondani, hogy keresztény focistáknál is gyakori a keresztvetés vagy az égre mutogatás a gólöröm részeként. (Bár az izraeli bajnokságot nem kísérem tüzetes figyelemmel [khm.. igazság szerint semmilyennel sem], de az igaz, hogy egy Európában játszó zsidó focistánál sem láttam, hogy imakendőbe burkolózva a "S'ma jiszróél"-t gajdolta volna egy-egy távoli bombagól vagy közelről a hálóba pofozott beadás után.) Az azonban egész biztos, hogy a színkeresztény európai válogatottaknál sem láttam olyat, hogy egy-egy gól után hálaadó szentmisét tartottak Tedeummal...
Szóval: a gólöröm egyéni dolog (a legtöbbet egyébként túlzásba vitt színészi ripacskodásnak érzem), de ha a csapat érdeme is, semmiképpen sem kollektív vallási esemény. Mert ha az volna, akkor onnan már csak egy lépés az a gondolat, hogy a foci, – és általában a sport – spirituális cselekedet, amely egyes vallások magasabbrendűségét van hivatva bebizonyítani mások felett.
Mert ha ez így megy tovább, akkor a 2010-es VB-n sok lesz a 0-0 - nál félbeszakadt meccs: a védők a rájuk labdát vezető csatárral együtt fogják felrobbantani magukat. És mint tudjuk, ha valamelyik (vagy mindkét) csapatban hét játékosnál kevesebb marad, a mérkőzést le kell fújni.

Szavaztunk

Hát véget ért egy korszak.
És elkezdődött egy új.
Félreértés ne essék, én természetesen arról beszélek, hogy a második közvélemény-kutatás előtti korszak ért véget, és a harmadik előtti kezdődött el.
Meg persze a jövő. A szavazók túlnyomó többsége (2fő=66% [mit nem adna ezért a többségért egy-két parlamenti párt!]) ezt a kérdést grammatikai oldalról közelítette meg, szerintük a jövő j-vel kezdődik.
Egy törpe kisebbség (1fő=33%) viszont nem felejtette el, hova tette a Cavintont, és még bevenni sem felejtette el, így hát tisztán emlékszik rá, hogy a jövő már 1998-ban elkezdődött.
Egyébként azt, hogy a jövő tényleg elkezdődött, szépen mutatja, hogy most már a %-os összesítésből - az eddigi 2-vel szemben - csak 1%-nyi szavazó veszett el.
Köszönöm a részvételt, ezzel egész Magyarország nyert!

Szerény javaslat(ok): ötletek a JÖVŐre nézvést

Most, hogy a Jövő elkezdődött (igennel), lassan azért azon is illene gondolkozni, hogy milyen legyen az a Jövő. Nos, következzen itt néhány ötlet! Hangsúlyozni szeretném, hogy ezeket korántsem a saját kisujjamból szoptam, hanem a népszavazási kampányban elhangzott ún. "érvek" nyomán dolgoztam ki, illetve a most feltárult új fejlődési irányok logikus következményeinek tartom.
További intézkedések:
azt hiszem, teljesen logikus következtetés, hogy az "emberekben" jogosan vetődik fel a kérdés, hogy miért CSAK az orvosi kezelésért, kórházi tartózkodásért és a felsőoktatásért NE fizessenek?
Mi lesz mondjuk a tömegközlekedéssel, az energiahordozókkal, a tartós fogyasztási cikkekkel stb.? Ezekért miért kell fizetni, mikor közben adózunk is? (Ha esetleg a teljes ingyenesség egyelőre nem is megvalósítható a globálkapitalista ármány miatt, akkoris lehetne ezeket az árakat legalább mesterségesen alacsonyan tartani. Ha egyes kukacoskodók esetleg arra gondolnának, hogy még a legnemzetibb, legjárulékcsökkentőbb gazdaságpolitika mellett sem lenne erre elég fedezet, akkor még mindig ott a lehetőség, hogy az esetleges deficitet külföldi kölcsönökből finanszírozzuk. Ennyit igazán megér a szociális helyzet javítása.) Lehetne ezekről is valami népszavazás...
Sőt, a mostani népszavazás elsöprő igen-aránya teljes legitimációt ad arra, hogy kimondjuk: a Fidesz ismeri-tudja az emberek vágyait, sőt, spirituális vezetőjének hála, még azelőtt felismeri azokat, hogy az emberek tudnák, hogy mit fognak MAJD akarni. Ígyhát értelemszerű, hogy a népszavazás, sőt egyáltalán mindenfajta szavazás fölöslegessé válik a Jövőben.
Teljesen világos az is, hogy egy ilyesfajta úton való elindulás, egy gyökeresen új, másféle társadalmi berendezkedést eredményezne. Azért, hogy ezt megkülönböztessük a népnyúzó, szociálisan érzéketlen kapitalizmustól, nevezzük pl. - legnagyobb vívmánya és sarokköve alapján - szociÁlizmusnak.
Ha tényleg elérjük ezt a kívánatos állapotot, akkor az újabb változtatások lehetőségét, sőt szükségességét hozza magával. Fentebb már elmondtuk, hogy a választások a szociÁlizmusban teljesen feleslegessé válnának. Ha viszont van EGY párt, amelyik mindig tudja, hogy mi a helyes, szociÁlisan megfelelő lépés, hogy kell ezért politizálni, akkor a többi párt nyilvánvalóan felesleges. Megszüntetésük egy csomó költségvetési kiadástól is megkímélhetné a szociÁlista államot, amely megtakarításokból további szociÁlis intézkedések volnának finanszírozhatók. Erre a - mondjuk így - "egypártrendszerre" való áttérés rögtön két lehetséges továbblépési lehetőséget is felvillant.
Egyrészt ha nincsenek olyan pártok, amelyek a szociÁlisan érzéketlen, tehát hibás álláspontot képviselik, akkor teljesen felesleges más módokon is ez a fajta szellemi kútmérgezés. Korlátozni, adminisztratív eszközökkel szabályozni kell a nyomtatott és elektronikus sajtót, hogy csak a szociÁlista vezetés irányvonalának megfelelő nézetek kaphassanak benne teret. (Azt talán már külön ecsetelni sem kell, hogy az megszünő-megszüntetendő sajtótermékek, médiák szintén milyen jelentős megtakarítást jelentenének.)
Másrészt a politikai élet szervezeti kereteit is célszerű volna átszervezni a szociÁlista igényeknek megfelelően. Ha ugyanis csak egy Párt van, amelyik szükségszerűen birtokolja a politikai hatalmat, akkor célszerű volna jobban közelíteni egymáshoz a Párt és az állam szerveit. Értelemszerű, hogy ha valaki egy olyan Pártban, amelyik szociÁlista alapokon áll, valamilyen magas pozícióba jut, akkor az annak a jele, hogy a Párt irányvonalát megfelelően érzi, tudja. Így viszont kétségtelen, hogy alkalmas az Állam, a SzociÁlista Állam(!) vezetésére is. Azért, hogy még csak véletlenül se fordulhasson elő, hogy ne a legmegfelelőbb személy intézze az adott állami terület ügyeit, a Párton belül létre kellene hozni egy testületet, mondjuk "Központi Bizottság" néven, amelyik az ilyen személyi kérdéseket - természetesen a spirituális vezető útmutatásainak megfelelően - koordinálja.
És végezetül még egy szerény javaslat. Ha mindez megvalósul, akkor talán kívánatos volna, hogy a Párt, amelyik a szociÁlista jövőbe vezető úton a magyarság élére áll, elnevezésében is felmutassa nemcsak azt, hogy nemzeti irányultságú, amit eddig is képviselt, hanem a szociális érzékenységet, a szociÁlizmus iránti elkötelezettséget is megjelenítse. Ily módon én optimálisnak a Fidesz Magyar Nemzeti SzociÁlista Párt elnevezést vélném.
Lehet, hogy valamit kihagytam, de a mai helyzetet nézvén nem aggódom, hogy másoknak nincsenek hasonlóan színvonalas ötletei.

Újabb IéEB*

(*= Ideg- és Elmerongáló Betűrejtvény)

FOLYTONOSSÁGI HIÁNY
NaCl

(megfejtés: lyukasóra)

Milyen beszédet NEM fog mondani Orbán Viktor március 15-én

(Az autókon látható nagymagyar országjelzések révén már eddig is részesülhettek az időutazás obskúrus élményében a blog tisztelt olvasói. Miután a múltba való kalandozás már meglehetősen magas szinten megy, most próbáljunk valami egészen mást: tekintsünk a jövőbe! Sajnos, az időutazás e faktorában a tudomány még meglehetős gyerekcipőben jár, így csak arra tud válaszolni teljes bizonyossággal, melyek azok az események, amelyek biztos, hogy NEM történnek meg. Mindazonáltal talán ez is bír némi érdekességgel. Ennek demonstrálására itt most bemutatnám azt a beszédet, melyet hazánk Örökös Miniszterelnöke, az Új Többség vezetője, a Lélek Főmérnöke, az Új Messiás, Kossuth Lajos reinkarnációja egészen biztosan NEM mond el idén március 15-én.)


Tisztelt Honfitársaim!
Természetesen tisztában vagyok vele, hogy korábban általában a "Kedves Barátaim!" megszólítást használtam, de felelős politikusként végre rá kellett jönnöm, hogy elsődleges feladatom nem a saját szekértáborom szellemi munícióval való ellátása, hanem sokkal inkább az egész nemzethez kötelességem szólni, különösen egy nemzeti ünnepen.
Sokan bizonyára azt várják, hogy a múlt hét végén lezajlott népszavazásról, és annak következményeiről ejtsek szót ez alkalommal. Őket sajnos ki kell ábrándítanom, csalódniuk kell. De kérem őket, gondolkozzanak el, - ahogy én is tettem több évnyi szünet után - és ha így tesznek, hozzám hasonlóan rá kell ébredjenek, hogy ennek az egész "népszavazásnak" csúfolt cirkusznak -, amely szégyenteljesen megcsúfolja a népszavazás és vele a közvetlen demokrácia intézményét - nem sok értelme volt. Hiszen ennek a költséges és fárasztó procedúrának - és ezt akár előre is kitalálhattam volna, ha nem vakít el a hatalom mérhetetlen akarása - semmi olyan következménye nem lehetett, nem lett, amit mi beharangoztunk. Mert hiába is nyertünk volna elsöprő többséggel mindhárom kérdésben, józanul mérlegelve az semmilyen módon nem vezethetett volna a kormány bukásához. (Hiszen sehol nincs ilyen előírás, azt pedig épp mi hirdettük fennen, hogy az MSzP, és vele Gyurcsány Ferenc betegesen ragaszkodik a hatalomhoz - ebben egyébként nem tér el a mai politikai paletta többi szereplőjétől.) Arra pedig talán féltünk még gondolni is, hogy mi lesz, ha a szavazás neadjisten nem lenne érvényes egyik vagy másik kérdésben, esetleg mindháromban. Talán ezért mentünk mégis bele ebbe a zsákutcába ilyen meggondolatlanul.
De azt kell mondjam, bár kétségtelenül az újdonság erejével hat, hogy önkritikát gyakorlok-gyakorlunk, mégsem illő és méltó, hogy egy szép nemzeti ünnepet, egyik legnagyobb ünnepünket az aktuálpolitikai mondanivaló erőltetésével, vagy akár csak még keresett mai politikai párhuzamokkal tegyem tönkre. Ezért van az is, ami talán sokaknak feltűnt, hogy nem a másfél éve már "jól bevált" helyen, az Astoriánál tartjuk ezt a megemlékezést: el akarjuk kerülni még a látszatát is annak, hogy egy nemzeti ünnepen a nemzet megosztására játszanánk, vagy bármilyen csekély mértékben is a radikálisok alá lovat adnánk.
És ha most valakinek Önök közül eszébe jutna azt megkérdezni - és remélem, hogy van a jelen lévők közt ilyen józanul gondolkodó ember, nem is egy -, hogy egy NEMZETI ünnepen miért is tartunk PÁRTrendezvényt, akkor messzemenően igazat kell adjak neki. Így hát, kedves honfitársaim, ennek szellemében nem is tudok mást javasolni, minthogy szépen mindenki fogja magát, és menjen amerre lát, élvezze a neki kedves társaságban a szép időt. Jómagam a Múzeumkertbe igyekszem, hogy részt vegyek a minden magyar egységét szimbolizáló állami megemlékezésen. Hiszen az állam MI vagyunk, az állam mindnyájunk állama. Így hát remélem, minél többükkel találkozom majd ott is.
Zárásképpen csak azt a mondatot tudom idézni, amely a márciusi ifjak oly híres és oly sokat idézett 12 pontja alatt áll, de eddig még valahogy nem idézte senki:
"Legyen, béke, szabadság és egyetértés!"

(Ezt a beszédet NEM fogja elmondani Orbán Viktor alig több mint egy hét múlva. Aki esetleg kételkedne benne, hogy az időutazással kapcsolatos tudományos kutatások már elég előrehaladott fázisban járnak, az hallgassa meg a pártelnök szónoklatát március idusán. Ha mégis ezt a beszédet mondaná, készséggel meghívom az illetőt egy korsó sörre...)

Autómatrica-update-3.

Nos, ezt a(z) — akkor még azt hittem — kis sorozatot azzal a blikkfangos címmel kezdtem, hogy "Nagy-Magyarország nem mennyország, hanem matrica". Kénytelen vagyok azonban beismerni, hogy látványos ideológiai vereséget szenvedtem: a valóság, azon belül is a "végtelen emberi butaság" faktor kétvállas vereséget mért rám, melynek hatására az előbb idézett tételt kénytelen vagyok, úgy módosítani, hogy: "Nagy-Magyarország nemcsak mennyország, hanem egyúttal matrica is".

Tessék megtekinteni ezt a kis csodát! Aligha lehet tömörebben képileg kifejezni az iménti tételt, mint ahogy azt ez a gyönyörűség teszi! Aranyszegélyű égszínkék Nagymagyar(menny)országban lebeg a két angyalka (akik egyébként ténylegesen is az ún. pajzstartók, és tartják, na, mit is: az ún. magyar nagycímert, amely az alapcímert környezően tartalmazza a következő területek címereit is (balról jobbra, fentről lefelé): Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Erdély és Fiume. Való igaz, ekkora szereptévesztés itt, a földi életben nem lehetséges, csak a boldog mennyekben... Mert ugye azt mondanom sem kell, hogy aki az autója hátulját összekeveri a Magyar Történeti Múzeum "Magyarország történelmi címerei" című állandó kiállításával, az tényleg valami párhuzamos dimenzióban kell, hogy éljen. De hogy nem itt, az biztos. Mint ahogy az is biztosnak tűnik, hogy ha valami, akkor ez tényleg nem országjelzés... akármennyire is annak van szánva. És ha most nagyon kukacoskodni akarnék, megjegyezhetném, hogy a kék szín - szép képzavarral szólva - sokak szemében vörös posztó, hiszen egy olyan politikai párthoz kötődik, amelyik kevéssé teszi magáévá a Nagy-Magyarország felé visszamerengő (ál)politikai propagandát. De ne süllyedjünk eddig, csak csodáljunk és csodálkozzunk...