Levél Jacques Rogge-nak

Tisztelt Elnök Úr!

Tudom, Ön aligha olvassa blogomat. És ha még el is végezné e szellemépítő, -gyarapító tevékenységet, egzotikus nyelvünk ismerete híján aligha értené a leírtakat. Bár akad munkatársai között olyan kiváló férfiú, Pál Schmitt, - akinek érdemeit már jómagam is bőségesen taglaltam ehelyt - aki szívesen fordítana Önnek.

Igazából csak önmagamat ismételhetem, de ezt sajnálatos módon úgy tűnik, muszáj megtennem. Erre az Ön legújabb csodálatosan képmutató nyilatkozata sarkallt, mely szerint Kína ugyan valóban megsérti az emberi jogokat, de ez nem azt jelenti, hogy a (NOB által eszközölt) helyszínkijelölés rossz lett volna. Továbbá hangot adott abbeli meggyőződésének, hogy az olimpia majd hozzájárul Kína demokratizálódásához.

Kénytelen vagyok azt hinni, hogy jómagam jobban ismerem az olimpiák történetét mint Ön, kedves Jacques. Hiszen, ha mondjuk az 1980-as moszkvai olimpiára gondolunk, aligha mondhatjuk, hogy az a Szovjetúnió megjavulását hozta magával, hacsak annyiban nem, hogy a következő olimpiát szövetségeseivel egyetemben bojkottál(tat)ta. De igazából az 1936-os berlini olimpia sem tette a világbéke élharcosává a hitleri Németországot. És ha most még arra gondolunk, hogy az 1978-as argentínai labdarúgó VB hatására (,amelyet egyébként a hazai csapat nyert, miképp nyilván Pekingben is [aránytalanul] sok kínai arany fog születni) az argentin katonai diktatúra olyannyira nem omlott össze, hogy pár évre rá már háborút is kezdett a Falkland-szigeteken Nagy-Britannia ellen, akkor bátran kijelenthetjük: egy világméretű sportesemény éppenhogy az elnyomó hatalom megerősödését, legitimációját szolgálja, ha ilyen jellegű ország a rendező. (Demokratikus berendezkedésű országoknak is presztízsnövekedést jelent természetesen.)

Elnök Úr, Ön nyilván nemcsak érdekes nyelvünk alapjaival nincs tisztában, hanem "népünk élettapasztalatát, bölcsességét és humorát" tükröző közmondásainkkal sem. Van pl. egy szép magyar mondás: "Egy seggel nem lehet két lovat megülni." (Segítségül Palinak, nyersben: you can't ride on two horses with your only butt.) Mindez azért jutott eszembe, mert annak idején, amikor helyszínt választottak, jómagam (és azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül) szívesebben vettem volna egy ilyenféle nyilatkozatot: "a NOB nagydolgozik arra az üzleti szempontra, amit a többszázmilliós kínai piac jelent, és igyekszik megőrizni a sport tisztaságát, politikamentességét, ezért inkább választ egy olyan helyszínt, amelynek nincs ilyen politikai vonzata, mégha az kevesebb anyagi haszonnal is jár várhatóan." Esetleg még azt is hozzátehették volna: "ha már a dopping elleni harcban ennyire látványosan bénázunk, legalább ezt kötelességünknek érezzük megtenni".

Megvallom, erre persze csekély esély kínálkozott már olyan előzmények után is, hogy a centenáriumi olimpiát Athén helyett a Coca-Cola főhadiszállásán rendezték meg 1996-ban. És még ez is elmenne, csak akkor mindezek után talán nem kéne olyannyira öntudatosnak látszani a világ felé. Mert ez már nem más, mint a látszat nagyon-nagyon kínos őrzésének kínos igyekezete.

Elnök Úr, amíg ezeket írtam, eszembe ötlött még egy egzotikus magyar közmondás, amit ugyan szégyellek ideírni, de a levél teljessége kedvéért ideiktatom az angol nyersfordítást, hátha Pali nem ér rá mégsem:

If you were became a whore, don't lament when you're fucked.

Ez most képrejtvény

(megfejtés: tüszős mandulagyulladás)

IéEB újfent

KENJAVAYERE


(megfejtés: megette már a kenyere javát)

SP polgár felháborodik

A szabadságon töltött napok átka, hogy az ember reggel nem indul el munkába, és fennáll a veszélye, hogy újabb stresszforrásként szembesülhet a Mokka reggeli politikusvendégeivel.

Ma reggel Jakupcsek "Igazságára" Gabriella előbb bejátszat egy tegnapi riportot. Ebben az SZDSZ Új Generáció elnöke értelmesen érvelve kifejtette, hogy szerintük miért kellene a magyar sportolóknak bojkottálniuk - nem, nem az olimpiát, hanem annak megnyitóünnepségét. (Erről olvasható kis szösszenet ebben a blogban is, hátrébb.) Majd hozzátette azt is, hogy nem teljesen érti, hogy miért pont Schmitt Pál a MOB elnöke ágál ez ellen, amikor annak idején ő is megszavazta a Los Angeles-i olimpia teljes bojkottját.

Lefut a riport, és JG médiatényező, akihez közben telefonon bekapcsolták SP MOB-elnököt, azt kérdezi, mi erről az elnök úr véleménye.

És itt kezd érdekes lenni a dolog. Elnök úr ugyanis kreatív módon az "erről" alatt nem az olimpiát és a magyar sportolók-sportbarátok közösségét érintő ügyet érti, hanem az általa vélt személyes megtámadtatást. Miután "elmés" módon elviccelődik az Új Generáció elnevezésen, kifejti, hogy bizony nem volt más választás: a zsarnoki elnyomó Szovjetúnió utasította a szocialista országokat, hogy mi legyen a követendő eljárás. Bár épp Elnök úr az, aki azt állítja, hogy vitapartnere nem emlékszik az akkori időkre, a helyzet fordított: bizony, nem kellene hozzá nagy memória, hogy emlékezzünk rá, hogy az 1984-es Szovjetúnió már korántsem volt egy sztálinista képződmény, és erős túlzás azt állítani, hogy ereje teljében lett volna. Ennek talán legmarkánsabb példája, hogy pl. Románia sportolói részt vettek az 1984-es olimpián. De hogyha esetleg kollektíve nem is voltunk annyira tökös legények, mint keleti szomszédaink, esetleg - volt olimpikonként - lett volna mód egyéni "nem" szavazatot leadni. Vagy neadjisten csak nem ellehetetleníteni azoknak a sportolóknak a kezdeményezését, akik egyéni indulóként szerettek volna részt venni a versenyeken. Vagy, ha mindez mégiscsak így történt, akkor egy másik rendszerben, amikor a fentiek már kevésbé számítottak dicsőséges cselekedetnek, lemondani a MOB vezetésében betöltött funkcióról (hogy a NOB-ról most már ne is essék szó...). Vagy csak nem kapálózni ellene, amikor épp erre való hivatkozással a fél MOB le akarta váltani SP elnököt.

És ha mégis mindez így történt, ahogy írva van, akkor mindezeken nem felháborodni, ha valaki szóba hozza.

Mert ha így alakul, akkor Schmitt Pál ex-sportoló, ex-fidesz-alelnök csak a természetes gyógyszerek propagandájának lesz alkalmas.

Nekem mindenesetre remekül bevált hánytató helyett.

Könnyű percek: (ne) keresd a különbséget!

Az alábbi két-két kép között első látásra eltérések figyelhetők meg, valójában azonban semmi különbség nincs köztük. Aki mégis talál, azok közt egyhetes romániai vagy szlovákiai csereprogramot sorsolunk ki.

I.

II.

"The creatures outside looked from pig to man, and from man to pig, and from pig to man again; but already it was impossible to say which was which." (George Orwell: Animal Farm)

A jeles nap hordaléka

A Fidesz javasolja (értsd: "elvárja"), hogy március 15-én a rendőrökön (is) legyen kokárda. Érdekes dolog ez. Mintha a 2006. október 23-a utáni városi legendák élednének újra. Ugye emlékszünk: lépten-nyomon érkeztek a megbizható híradások arról, hogy a nemzeti érdekeket képviselő felkelőkkel szemben fellépő rendőrök angolul-amerikaiul, ukránul vagy éppen héberül váltottak szót egymást közt/szólaltak meg a kórházban sebesülésüktől szenvedve. (Épp csak zöld bőrük és három antennájuk a fejükön nem volt.) Beszélhettek akárhogy is, a dolog konzekvenciája ugyanaz volt: magyar rendőr nem ver (le) magyar forradalmárt. És ha kokárda van azon a rendőrön, akkor magyar (mint azt már tudjuk 2002 óta), és akkor ujjal sem érhet a derék szabadságharcoshoz.
Addig, amíg ez városi legenda marad, addig még vicces is. De ha az ország pillanatnyilag legtámogatottabb pártja programszintre emeli, akkor már csak a kínos-kényszeredett vigyor marad...

***

Hős és a konzervatív eszmétől áthatott tüntetők ismét megdobálták Demszky Gábort. ( A hírt spontán diadaljelentés formájában leghamarabb a Hír tv közölte.) Tették mindezt a nagyobb elvi következetesség jegyében "Gyurcsány, takarodj!" kiáltásokkal honfiúi és honleányi ajkaikon.

Van azonban itt egy érdekesség. A fenti média által komikus bohócfiguraként prezentált, esernyőkkel hadonászó feketeruhások ugyanis igazándiból nem a főpolgármestert védték elsősorban, hanem a dobálózókat, akik - ah, minő kedélyes motívum! - nemcsak fejenként 90 darab tojással, hanem kövekkel is felszerelkezve érkeztek a helyszínre. Erősen (=messzire) eldobott kővel valakit eltalálni, akár halálos következményekkel is járhat. Ez az, amivel ezek az "emberek", akik a saját maguk által feltételezett világkép hatására, az erkölcsi "jó" nevében minden írott és íratlan erkölcsi törvényen túlteszik magukat (még a "szemet szemért"-nél is mélyebbre süllyedve, hiszen DG aligha dobálta őket egyenként tojással), nem számolnak.

És ez az, amiért, bár erre soha nem gondolnak, hálásnak kéne lenniük az esernyőkkel hadonászó paprikajancsiknak.

***

Tomcat (még jobban) megőrült. A közismert "blogger" (úgy tűnik, a magyar nyomtatott és elektronikus sajtó - jobb híján - e kifejezésben véli megtalálni a jeles férfiú foglalkozását-definícióját, de ha már ragaszkodnak a B-hez, én tudnám ajánlani a "bohóc"-ot is) ugyanis addig kutakodott az interneten, amíg nem talált egy leírást, miszerint a középkori várostromoknál használt hajítógépek akár 950 méter távolságra is képesek voltak hajítani "lövedéküket". Nosza, nem volt rest, a leírás alapján épített is egyet, hogy ezzel demonstrálja: teljesen értelmetlen az ún. biztonsági zóna, hiszen az simán áthajítható pl. ezzel a hétköznapi eszközzel is. A Hír tv-nek (mi másnak?) nyilatkozva, kegyesen azt is hozzátette: ő természetesen most nem célozza meg a főpolgármestert, ez itt csak demonstráció. Azon túl, hogy ezzel a Hír tv műsorideje jópárezer évre előre betelt, hiszen elég sokan vagyunk azzal úgy, hogy nap mint nap NEM célozzuk meg katapulttal Demszky Gábort, és ha mindannyiunkkal riport készül ennek ürügyén, akkor már közel járunk a mindenkinek járó 15 perc hírnév megvalósulásához; még a következő apróságra szeretném felhívni a Köz figyelmét. Nevezetesen, hogy a hajítógépeket alapvetően két dologra használták anno: magára az ostromlott vár területére tüzes lövedékeket lőttek be velük, és a várfalakat rombolták nehéz kövekkel általuk. Soha senkinek nem jutott eszébe, hogy egy bizonyos személyt célba vegyen ezekkel az eszközökkel. Talán mert tisztában voltak ezen fegyverek technikai fogyatékosságaival, amelyek ezt eleve lehetetlenné tették. Másrészt tudták azt is, hogy az emberi szem eleve alkalmatlan arra, hogy 950 méter (majd' egy kilométer!) távolságból megkülönböztessen egymástól egy közönséges földi halandót, és egy főpolgármestert.

Dehát ők csak egyszerű primitív középkori emberek voltak, nem bloggerek.

***

Most már igazán érdekelne Orbán Viktor tanulmányi előmentele. (Azon kívül persze, hogy hálásan megköszönöm neki, hogy meghagyta hitemet a tudmány haladásában, és tényleg nem ezt a beszédet mondta el.) Az még csak-csak rendben van, hogy a pártalapítás bokros teendői közepette nem tudott eléggé figyelni a jogi egyetemen, így mind az önkormányzati, mind a népszavazást összekeveri a parlamenti választással. (Sőt, most hogy jobban belegondolok, tulajdonképpen az Európa Parlamenti választást is.) De hogy már középiskolában, sőt általánosban sem figyelt a történelemórákon, az új információ. Mert mi mással lehetne magyarázni, hogy a magyarság spirituális vezetője összekeverte az idegen Habsburg-hatalom elnyomó szervét, a Helytartótanácsot a demokratikusan és tövényesen megválasztott magyar kormánnyal? (Ugyanakkor feltétlen dicsérendő az bátorság, amellyel nem csekély grammatikai leleményességről tévén tanúbizonyságot, a Fidesz elnöke a jobbára a "lincselés"-sel szinonim "népítélet" kifejezést "alkotmányos" jelzővel látta el. Némileg lerontja az összképet, hogy most az alkotmányosság egyik bástyájaként emlegetett OVB-t épp a Fidesz ekézte annak idején, amikor megfelezte a hét népszavazási kérdést.)

A Felcsút kiváló játékosa pártja rendezvényén (,amit még mindig nem teljesen értek, hogy minek ilyesmi; emlékszik valaki március 15-i Fidesz-nagygyűlésre 1998 és 2002 között?? - hiszen, ha egy pártnak mindig kötelessége ilyet tartani, akkor miért lustult akkor a narancspárt?) épp csak addig nem jutott el a nagyívű történelmi párhuzammal, hogy a politikai státuszfoglyok kiszabadítását javasolja. De ennek valószínűleg csak az volt az oka, hogy egy ilyen szabadítási akció potenciális alanya épp a város egy másik pontján tartózkodott szabadlábon...

***

Tiszta szívből sajnáltam, hogy másirányú elfoglaltságaim miatt nem tudtam tiszteletemet tenni az ünnepen a Blaha Lujza téren, hogy szemügyre vegyem a Magyar Önvédelmi Mozgalom gyűlését. Pedig bizonyára nagyon impozáns látványt nyújtott a sok karatés, dzsúdós, kung-fus, aikidós tarka serege. Nem tehetek róla, nekem önvédelemről ezek a sportok ugranak be először.

Sajnálatosan látványosan kiderült azonban, hogy nem mindenki pont ugyanezt érti önvédelem alatt: a törvényes rend megdöntésére irányuló kísérletben színártatlan vezérszónok nem túl nagy erőfeszítéssel elérte, hogy bebizonyosodjon: a magyar mentalitás nem sokat változott több, mint 60 év alatt. Hasonlóan a második világháborús magyar hadsereghez, ha senki nem jött házhoz, hogy bántson minket, akkor akár a Don-kanyarig is hajlandóak vagyunk elmenni, hogy megönvédjük magunkat. És hát hasonló eredménnyel. Hiába voltak a spontán és véletlenszerűen épp kéznél lévő Molotov-koktélok, a csúnya ellenség megint győzött a sálak és sísapkák mögött vélhetően tiszta tekintetű forradalmárok fölött.

Két apróságot azért hadd közöljek itt, tán segítenek, hogy a jövőben sikeresebben alakíthassanak forradalmárt a minden nemzeti ünnepen magukban azt felfedező ifjú generáció tagjai.

Egyrészt: a világtörténelem nem nagyon ismer olyan forradalmat, amelynek az volt az egyedüli célkitűzése, hogy egy miniszterelnök mondjon le, és az ellenzék vezére álljon a helyébe, de különben minden maradjon a régiben.

És ami talán még fontosabb: a világon mindenhol az elnyomó önkényuralom reszortja a fotóst-sajtótudósítót verni-terrorizálni. A forradalmárnak érdeke, hogy a közvélemény, a nagyvilág értesüljön jogos harcáról, ezért nem tesz ilyet.

Nem baj, októberig van idő tanulni, 2010-ig meg gyakorolni. Csak nehogy annyira belejöjjenek, hogy utána se bírják abbahagyni.

Nyílt levél a közjogi méltóságokhoz Kossuth-díjamról

Tisztelt Szili Katalin, Sólyom László és Gyurcsány Ferenc!

Alulírott, tisztességes magyar állampolgár azzal a kéréssel fordulok Önökhöz, mint a Magyar Köztársaság Országgyűlésének elnökéhez, köztársasági elnökéhez, és miniszterelnökéhez, hogy részemre a 2008. március 15-i átadás alkalmával szíveskedjenek átnyújtani a Kossuth-díjat. Kérésem indoklásául azt az egy, de igen nyomós érvet tudom felhozni, hogy a nem-Kossuth-díjasok tábora az utóbbi időkben tűrhetetlenül felhígult, a jóízlés határain túlmenően diszkreditálódott: nemcsak notórius adócsaló akad immár közöttük, hanem – a művészek-sportolók között sajnálatosan gyakori – agyalágyulás (miszerint saját politikai nézetét kizárólagosnak tekinti, illetve ennek hirdetését és a más oldalon állók megvetését kötelességének érzi) képviselője is.
Azt hiszem, Önök is beláthatják, hogy jóérzésű, becsületére kényes állampolgárként számomra ez a társaság vállalhatatlan. Így kérem, hogy az ország lakóinak mentális állapotára figyelő, hazánk erkölcsi megújulását (is) szem előtt tartó államférfiként és államnőként szíveskedjenek részemre a mondott díjat adományozni.
Megnyugtatásukra közlöm, hogy garanciát vállalok rá, hogy amennyiben a számomra problémás személyek akár Önöktől, akár esetleges utódaiktól :) mégis megkapnák a díjat, én azt automatikusan vissza fogom szolgáltatni egy kis bensőséges ünnepség keretében.
És ígérem, még kezet is nyújtok.