Ritkán engedem meg magamnak, hogy konkrét cikkekre reagáljak, most hamarjában a doppingról írott posztomat kivéve nem is emlékszem másik ilyenre.
De most nem állom meg, hogy ne reflektáljak az index egy felettébb "érdekes" (de számomra inkább szomorú) cikkére.
A dolognak ugyanis csak egyik része, – még ha kétségtelenül nagyon fontos része is – hogy hol lakik az igazság: kik is a gyilkosok, hova kötik őket eszméik, és mit is akartak elérni. De ez az igazság, ha magyarázgatni akarjuk, nagyon relatívvá is tud válni. Érdemes azon elgondolkozni, hogy nincs a világtörténelemben annyira egyszerű és átlátható esemény, amelyet ne lehetne valami agyament összeesküvés-elmélettel bonyolultabbá tenni, és "természetesen" az ellenkezőjébe fordítani. Mindezek mellett egy műalkotásban prezentált belső monológot párhuzamba állítani egyrészt a sztálinista perek véres valóságával, másrészről a romagyilkosságok szintén véres és undorító-megrázó és ezért még fájóbb valóságával nagy merészség kell. És nem is okvetlenül intellektuális merészség. Remélhetőleg egyszer kiderül, hogy mi a tényleges igazság, de ennek a folyamatnak egész biztos nem használ, hogy ki-ki a saját gondolatkísérletét alternatív valóságként tálalja.
De valamit sajnos nem lehet figyelmen kívül hagyni, amit a provokáció-ról, megrendezett merényletekről vizionálók igyekeznek nem észrevenni, vagy szándékosan elfelejtkezni róla. Ez pedig az, hogy provokálni, figyelmet valamire fókuszálni, csak olyasmivel lehet, ami erre alkalmas, ami nagy tömegeket képes megmozgatni. Tessék ír-, piréz- vagy svábellenes megmozdulásokat, provokációkat vagy ne adjisten merényleteket szervezni! Ha sikerülnek is, nem lesz nagy visszhangjuk, köztörvényes bűnügyek maradnak (mint ahogy azok is).
A gond ott kezdődik, ha valamilyen ügy olyannyira eléri a társadalmi ingerküszöböt, hogy abból pillanatok alatt robbanóanyag válik, mert ott lebeg a levegőben, és bármikor képes robbanást előidézni. És itt kell hogy észrevegyük, mekkora butaság azt állítani, hogy a későbbi gyilkosok lefülelése, alaposabb figyelése okvetlen megóvta volna az ártatlan áldozatok életét. Ha nem őket, másokat, és ha nem ők, akkor mások....
Elértünk ide is.... Részben épp azért, mert lusták voltunk figyelmesen kinyitni a szemünket.
De most nem állom meg, hogy ne reflektáljak az index egy felettébb "érdekes" (de számomra inkább szomorú) cikkére.
A dolognak ugyanis csak egyik része, – még ha kétségtelenül nagyon fontos része is – hogy hol lakik az igazság: kik is a gyilkosok, hova kötik őket eszméik, és mit is akartak elérni. De ez az igazság, ha magyarázgatni akarjuk, nagyon relatívvá is tud válni. Érdemes azon elgondolkozni, hogy nincs a világtörténelemben annyira egyszerű és átlátható esemény, amelyet ne lehetne valami agyament összeesküvés-elmélettel bonyolultabbá tenni, és "természetesen" az ellenkezőjébe fordítani. Mindezek mellett egy műalkotásban prezentált belső monológot párhuzamba állítani egyrészt a sztálinista perek véres valóságával, másrészről a romagyilkosságok szintén véres és undorító-megrázó és ezért még fájóbb valóságával nagy merészség kell. És nem is okvetlenül intellektuális merészség. Remélhetőleg egyszer kiderül, hogy mi a tényleges igazság, de ennek a folyamatnak egész biztos nem használ, hogy ki-ki a saját gondolatkísérletét alternatív valóságként tálalja.
De valamit sajnos nem lehet figyelmen kívül hagyni, amit a provokáció-ról, megrendezett merényletekről vizionálók igyekeznek nem észrevenni, vagy szándékosan elfelejtkezni róla. Ez pedig az, hogy provokálni, figyelmet valamire fókuszálni, csak olyasmivel lehet, ami erre alkalmas, ami nagy tömegeket képes megmozgatni. Tessék ír-, piréz- vagy svábellenes megmozdulásokat, provokációkat vagy ne adjisten merényleteket szervezni! Ha sikerülnek is, nem lesz nagy visszhangjuk, köztörvényes bűnügyek maradnak (mint ahogy azok is).
A gond ott kezdődik, ha valamilyen ügy olyannyira eléri a társadalmi ingerküszöböt, hogy abból pillanatok alatt robbanóanyag válik, mert ott lebeg a levegőben, és bármikor képes robbanást előidézni. És itt kell hogy észrevegyük, mekkora butaság azt állítani, hogy a későbbi gyilkosok lefülelése, alaposabb figyelése okvetlen megóvta volna az ártatlan áldozatok életét. Ha nem őket, másokat, és ha nem ők, akkor mások....
Elértünk ide is.... Részben épp azért, mert lusták voltunk figyelmesen kinyitni a szemünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése