Kinek mi jut az eszébe ha a bal oldalt látható fotón megjelenő plakátot szemügyre veszi? Szép plakát, nemzeti színekben pompázik, ahogy az nemzeti ünnepek esetében dukál. Mégis, mi a baj ezzel a plakáttal? A posztmodern korszak egyik nagy előnye, hogy a különféle netes keresők révén teljességgel szükségtelenné válik a klasszikus irodalmi műveltség. Erre, a plakáton szereplő idézetre rákeresve pl. az derül ki, hogy Kölcsey Ferenc Emléklapra című 1833-as epigrammájából való. Kölcsey a '48-at előkészítő reformkor egyik legnagyobb irodalmi alakja volt, nemzeti himnuszunk szövege is tőle származik. Van azonban vele kapcsolatban egy apró érdekesség: az 1848-as eseményekben objektív okokból nem tudott részt venni. Ugyanis 10 évvel korábban, 1838-ban elhunyt.
Az 1848. március 15-én elinduló forradalom és az azt követő szabadságharc időszaka sok más területhez hasonlóan a magyar költészetben is soha nem látott pezsgést, felbuzdulást eredményezett. Vajon tényleg az a helyzet, hogy ez az időszak annyira nem termelt ki egyetlen egy saját magára jellemző verssort sem, hogy egy akkor már 10 éve halott költő másfél évtizeddel korábbi verse a legalkalmasabb arra, hogy jellemezze ezt a kb. másfél évet egy ünnepi megemlékezésen? Vagy esetleg valami más van a dolog mögött?
A fidesz - mint a művészet és tudomány olyannyi területét - a költészetet is meglehetősen öncélú szabad(os)sággal kezeli. Talán van, aki még emlékszik a Terror Házának megnyitójára, és az oda citált Szabó Lőrinc-szerelmesvers soraira. A recept egyszerű: találjunk egy tetszőleges versben néhány szót, amelyek a mi gondolatainkat visszhangozzák. Nem baj, ha vers totálisan másról szól, de a szavak alkalmasak arra, hogy a mi céljainkat fejezzék ki és ezzel erősítsék azok elfogadottságát, ezért habozás és aggályok nélkül felhasználjuk őket.
Valami ilyesmi történhetett itt is: '48 ugyan valóban nemzeti ünnep, de kockázatos. Annyi furcsa és túl liberális gondolat hangzott el akkor szabadságról, jogegyenlőségről, zsarnoksággal való szembenállásról. Nem volna okos dolog ilyesmikkel előhozakodni, különösen most, 3 héttel egy választás előtt. Keressünk inkább valamit, ami kifejezi választási céljainkat, szlogenjeinket! Mi is passzolhatna jobban a "Nekünk Magyarország az első!" mellé, mint "A haza minden előtt"? Ugye, hogy már Kölcsey is megmondta? Ki merne ezek után kételkedni a mi igazságunkban, az egyetlen és kizárólagos igazságban?
Hogy KF, aki 180 éve alussza örök álmát a szatmárcsekei temetőben, kicsit elkezd forgolódni a sírjában? Kit zavar?
A fidesz - mint a művészet és tudomány olyannyi területét - a költészetet is meglehetősen öncélú szabad(os)sággal kezeli. Talán van, aki még emlékszik a Terror Házának megnyitójára, és az oda citált Szabó Lőrinc-szerelmesvers soraira. A recept egyszerű: találjunk egy tetszőleges versben néhány szót, amelyek a mi gondolatainkat visszhangozzák. Nem baj, ha vers totálisan másról szól, de a szavak alkalmasak arra, hogy a mi céljainkat fejezzék ki és ezzel erősítsék azok elfogadottságát, ezért habozás és aggályok nélkül felhasználjuk őket.
Valami ilyesmi történhetett itt is: '48 ugyan valóban nemzeti ünnep, de kockázatos. Annyi furcsa és túl liberális gondolat hangzott el akkor szabadságról, jogegyenlőségről, zsarnoksággal való szembenállásról. Nem volna okos dolog ilyesmikkel előhozakodni, különösen most, 3 héttel egy választás előtt. Keressünk inkább valamit, ami kifejezi választási céljainkat, szlogenjeinket! Mi is passzolhatna jobban a "Nekünk Magyarország az első!" mellé, mint "A haza minden előtt"? Ugye, hogy már Kölcsey is megmondta? Ki merne ezek után kételkedni a mi igazságunkban, az egyetlen és kizárólagos igazságban?
Hogy KF, aki 180 éve alussza örök álmát a szatmárcsekei temetőben, kicsit elkezd forgolódni a sírjában? Kit zavar?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése