Apróságok

I. Felhívás tüntetésre

Kedves Magyar Elvbarátaim! Úgy gondolom, mindnyájan egyetértünk abban, hogy méltánytalan ítélet született. Az ún. "demokratikus" eljárás mondvacsinált ürügyekre - párthoz való kötődés, túlzott militarista megnyilvánulások, túl kemény fellépés a rend érdekében - hivatkozva immár eljutott szervezetünk megszüntetéséig.
Pedig valójában mi történt? Sokak: a rendet, békés, nyugodt, megállapodott életet kívánók ,jogos követelése nyomán végre létrejött egy szervezet amelyik őrködött a lakosság túlnyomó többségének nyugalma felett, ott volt, amikor természeti csapások sújtották az Országot, ápolta, kegyelettel gondozta mártírjaink emlékét, és pusztán csak létével visszarettentett mindenkit, aki alapvető állami és emberi értékeket veszélyeztetett.
Hogy mindezt összekötődött egyenruha viselésével, "túlzott" militarista megnyilvánulásokkal, sőt lőgyakorlatokkal??? Ahol a feladat nagy és embert próbáló, ott keménynek kell lennie a felkészülésnek is, mert akárki nem állja meg a helyét ilyen kihívásokkal szemben. Ha most itt, ebben a helyzetben elkezdünk hamisan "demokratikus értékek"-ről, meg "emberi jogokról" hablatyolni, épp akkor követjük el mindnyájunk, közösségünk ellen a legnagyobb merényletet. Próbáljunk meg tehát élni még maradék kevés jogunkkal, és emeljük fel szavunkat a megszüntetés ellen, mutassunk meg, hogy sokan vagyunk, akik másképp gondolkozunk! Vonuljunk tehát az utcákra, és tiltakozzunk a Munkásőrség megszüntetése ellen!!

II. "Bajnaiba sorozatot"
A fenti tömörségében is épületes és sokatmondó feliratot egy BKV-busz ablakának vastag fekete tömítőgumiján sikerült felfedeznem. A politikai hevülettől áthatott ismeretlen ezüst lakkfilccel tett róla, hogy a Fővárosi Közgyűlésben Tarlós István több alappal fikázhassa a BKV-t ("Tarlós, BKV" keresőkérdésre 30.100 találat a guglin...).
De igazából nem ez a lényeg, hanem az a meghatározhatatlanul visszarettentő egyszerűség, ami ebből a két szóból árad. Végülis nem nehéz benne felismerni az archetípust, a "Gyurcsány monnyonle/Gyucsány takarodj/Vesszen Gyurcsány" modellt. El lehetne most azon filozofálni, hogy milyen politikai indulat legalizálhat egyáltalán emberhalált (nyilván valami olyan torz logika húzódik a háttérben, hogy ha elég durvát és csúnyát kívánunk a célszemélynek, ezzel demonstráljuk annak végtelenül elvetemült mivoltát). Csakhogy van itt még valami. Egy olyan mentalitás jelenik meg, és nyer egyre szélesebb teret, amely kb. a 19. századi anarchisták-narodnyikok sajátja volt: keressünk valamilyen fókuszban lévő, frekventált személyt, és az ő (politikai, vagy mint látjuk akár tényleges) megsemmisítésével a dolgok egyből jobbra fordulnak, sőt tökéletesen megoldódnak, minden nagyon szép, nagyon jó lesz, és mindennel meg leszünk elégedve. Önmagában a narodnyikizmus biztos nagyon szép dolog (eltekintve tán attól, hogy a gyakorlatban sosem volt működőképes), de tán illendő volna észrevenni, hogy

Az utca hírmondója (4.) - eredményhirdetés

Hát kedves kispajtások ....

Rossz hírem van: ez a matematika-vizsga most nem sikerült. Ez önmagában is probléma volna, de hogy tudatlanságotokat fennen hirdetitek, és az ország közterületeit teleszemetelitek "56,37%" feliratú poszterekkel, az már mégis túlzás. Nos, akkor még egyszer, biztonság kedvért a helyes megoldás: nemcsak hogy nem az ország (~10 millió fő), hanem mégcsak nem is a szavazásra jogosultak (~8 millió fő) 56,37%-a szavazott rátok, hanem ennek a 8 millának a 36,28%-a jelent csak meg az urnáknál. És ennek a tömegnek az 56,37%-a a helyes megfejtés. Mégha sokezer narancssárga plakát mást is akarna elhitetni. A matematika ugyanis már csak olyan, hogy nincs rá hatással a politikai "kommunikáció". Vagy ha úgy tetszik: a hazugság.
Pótvizsga (legkésőbb) jövő tavasszal.

Az utca hírmondója (3.) - Miért van szükség szélsőséges pártokra?

A válasz roppant egyszerű: hangulati okokból. Ezekben a komor, válságtól sújtott időkben fokozottan szükség van minden kis derűs pillanatra, minden vidám megnyilvánulásra. Ennek az égető szükségletnek pedig legjobban a szélsőséges pártok tesznek eleget, bár megengedem, hogy az abszurd humor nem mindenkinek jön be.
Bár kétségkívül lecsengett már a belpolitikaira hangszerelt EP-s kampány, de így legalább senki nem hányhatja a szemünkre, hogy kampánycsend-sértést (de szép egy szószörny!!) követnénk el, ha most elemezzük a leginkább EU-ellenes párt EP-kampányát.
A Jobbik a sok kis, megbilincselt Gyurcsányos röpcédula-nagyságú (és minőségű) ragasztvány mellett két nagyobb formátumú (értsd: méretű) plakáttal vett részt közterületeink szellemi és fizikai beszennyezésében. Az egyik a(z ezerkilencszáz)harmincas éveket idéző "Magyarország a magyaroké!" szlogenű, amelynek burkolt üzenetére a Hetek címlapja oly szépen rávilágított. De igazából a dolog szépsége abban rejlik, hogy amibe a burkolt üzenetet burkolják, annak az égvilágon semmi értelme nincs, vagy legalábbis legyünk finomabbak: semmilyen értelmezési mezőben sincs valószerű tartalma. Azt most talán ne is feszegessük, hogy a "Magyarország" kifejezés a három főubungai szerint is kicsit valami mást jelenthet; én magam legalábbis elég biztos vagyok benne, hogy egy Jobbik naggyűlés helyszíne előtti parkolóban aligha tudnék eldobni úgy egy követ, hogy ne találjak el vele minimum 4-5 Nagymagyarország-matricás autót. Sokkal érdekesebb értelmezés-beli kérdéseket vet fel a "magyaroké". Először is kik azok a magyarok? Mert ha a "minden magyar állampolgár"-t értjük alatta, akkor a mondat nyilván helyes, hiszen az országot épp azért hívják úgy, ahogy hívják, mert a benne élő magyar állampolgárok tulajdona (legalábbis szimbolikusan: erről még később). Csakhát evidenciákat nem szokás kampánytémává tenni, hiszen a kampány nyilván törekvésekről, esetleg (betartott vagy be nem tartott) ígéretekről szól, amint azt a közelmúltból tudjuk. Ilyen alapon készíthető volna pl. olyan EP-választási plakát is, amelynek az a fő szlogenje, hogy "A tárgyak lefelé esnek". Vagy, még inkább, és a témához aktuálisabban társítva: "A nemzeti érzelmű tárgyak lefelé esnek". Az ilyen szlogenek örök szépsége, hogy még az őket hirdető párt katasztrofális veresége esetén is megvalósulnak, vagyis inkább érvényesek maradnak.
Más a helyzet persze, ha a "magyar" érzelmi kategória. Magyar az, akit a Jobbik Fitymavizsgáló Különbizottsága annak talál. Na de mégis, milyen alapfeltételeknek kéne megfelelni? Akkor most Thomas Sowunmi, Janics Natasa vagy Carlos Perez nem magyar? Az elsőnek van magyar szülője, csakhát a bőrszín... a második ugyan Nagymagyarország területén született, de nincs magyar felmenője (hoci csak vissza a három aranyat!!), harmadik meg egyesíti magában a másik kettő hátrányait... De jó volna az ilyen kétes esetek kiszűrésére vmilyen törvényt hozni, ahol esetleg genetikai alapon..... Csak persze itt is bele lehet szaladni sajnálatos balesetekbe, akármilyen lelkes propagátora is valaki az Eszmének.
Nade, ha már tisztáztuk, kik azok a magyarok, próbáljuk meg azt is körülhatárolni, mit jelnet az, hgy övék ez az ország! A szimbolikus megközelítéssel ismét nem megyünk sokra, márcsak azért sem, mert ahogy láttuk, erősen belejátszik a szubjektív elem. És - legyünk őszinték- mindig lesz egy-két olyan személy, aki elégedetlen a dolgok azon állásával, hogy az ország egésze még nem az ő személyes magántulajdona. Márpedig az ilyen tökéletlen állapot alapos ok arra, hogy úgy érezzük, a többiek - akiket esetleg célszerű lenne nemmagyarként aposztrofálni - mindenképpen át kell adják tulajdonukat nekünk, akik jobban megérdemeljük. Miután egyéni szempontból nézve mindig több lesz az olyan ember,a ki úgy fogja érezni, hogy saját érdemeihez képest túl keveset birtokol a megszerezhető javakból, ezért a széles támogatottság eleve biztosítva van.
De van egy olyan gyanúm, hogy a fenti gyöngyszem mégiscsak alulmarad a másikkal, az ott balra képen is tanulmányozhatóval szemben. Eleve érdekes a plakát egészének kettőssége, hiszen maga az egész szöveg egyes szám első személyben íródott, ám a címsor ezt némileg hiteltelenítve többes számú. Most akkor Árpád beszél vagy a leginkább EU-ellenes magyar párt akarja meghódítani Európát?? (Persze, az "üzenet" nyilván valami olyasmi, hogy mi vagyunk Árpád, ugyanazt a szellemiséget képviseljük, amit a honfoglaló vezérek vezetője.)
De az igazi gyöngyszem azért mégiscsak önmagában a szöveg. Lehetetlen, hogy aki ezzel szembesül, annak ne ugorjon be rögtön, a "Sándor vagyok..." kezdetű nagymonológ. (Lehet, hogy eleve így akartak népszerűséget szerezni?? Azt persze Szalacsi Sándor is leszögezte már annak idején, hogy: Árpád biztos jó munkásember.) A szöveg másik kedves pontja, hogy milyen érdekes ellentmondások feszülnek aközött, amit a szöveg kifejezni vél kiötlői szerint, és amit valójában kifejez. A plakát elég érdekes fordított logikával dolgozik: "Miután Mi vagyunk Árpád, és Árpád nem szélsőséges, ezért értelemszerűen(?) Mi sem vagyunk azok. Továbbá: ha valaki Minket szélsőségesnek állít be, akkor a fenti egyenlőség miatt Árpád Apánkat is annak titulálja". Tehát egy olyan állításból indul ki, amelyet csak azért kéne elhinnünk, mert a Párt propagandája ezt mondja.
Ezzel szemben a valóság (vagy ha úgy jobban tetszik: a tényleges logika) nagyjából a következő: először is senki soha sehol nem állította, hogy Árpád szélsőséges és neonáci volna (ezt mint gyakorló hazaáruló-tanonc és így a liberálbolsevik sajtó ismerője tanúsíthatom). Viszont igen, ezt elég sokan és elég sok helyről állítják ezt a Jobbik-kal kapcsolatban. Mit is mond a logika tudománya arról az esetről, ha A dolog nem egyenlő valamivel, míg B dolog egyenlő vele? Elsősorban azt, hogy ekkor A nem lehet egyenlő B-vel. Azaz, ha Árpád nem szélsőséges és neonáci, viszont a Jobbik az, akkor Árpád nem egyenlő a Jobbik-kal. Másrészt képmutató baromság azt állítani, hogy ha valamilyen mozgalom utólag felvesz egy korábban már használt jelképet (horogkereszt, árpádsáv, turul stb.), akkor a mozgalom által elkövetett bűnök az időben mintegy visszamenve beszennyezik az eredeti jelképet is. Ki gondolná pl. hogy a szanszkrit kultúra részes és bűnös a holokausztban, csak azért, mert a horogkereszt (szvasztika) onnan ered? Így aztán a további, Árpád nevében előadott monológ totálisan értelmetlen. Most arról már ne is beszéljünk, hogy egyrészt egy EU-szkeptikus párt miért akarja "meghódítani" Európát; másrészt, hogy ezt a célt miért Árpád jelképezi, aki akkori egyéb irányú elfoglaltságai miatt nem vett részt a kalandozásokban.
Nos, innentől tényleg már csak a Magyar Kétfarkú Kutya Párt vagy a Monty Python következő választásokon való indulását tudjuk prognosztizálni...

Matematika pótvizsga-feladat könnyen lelkesedő kis nebulók részére

Kedves Gyerekek!
A feladat a következő:
Vegyük az egy tetszőleges választáson szavazásra jogosultak számát X-nek!
Számoljuk ki, hogyha a szavazáson a jogosultak 36,28%-a vett részt (X*0,3628), akkor ennek a szavazótömegnek az 56,37%-a az eredeti X szavazó hány százaléka ([X*03628]*0,5637)!
A kapott végeredményt relációs jelek segítségével állítsuk kapcsolatba az ún. "többség"-gel (,amely X 50%-a + 1 szavazó)!
Figyelem! A feladatot átgondoltan, alaposan átszámolva végezzétek el, mert aki hibás eredményt kap, az nem vehet részt az iskolai szónokversenyen, ahol összes tanulótársatok előtt léphettek fel!

Az utca hírmondója (2.) - update

Mindazokat, akik valaha aggódtak volna a magyar kampányfinanszírozás szűkös, vagy bármilyen módon nem megfelelő volta miatt, ezennel ünnepélyesen szeretném megnyugtatni: igenis bőséges és tág forrásokat biztosító törvényről van szó. Hogy mire alapozom ezt? Arra az egyszer tényre, hogy legutóbbi e témába vágó bejegyzésem óta minden szóba került párt új plakátokkal, (sőt egész szériákkal!) rukkolt elő. Márpedig tudni való, hogy a mai magyar viszonyok közt az ilyesmi nem csekély anyagi forrásokat (tervezés, megvalósítás, kihelyezés) igényel. És hát honnan máshonnan is teremtenék elő a pártok ezeket a forintokat, ha nem a törvényesen szabályozott finanszírozási segítségével?!
Az új Lópici-rekvizitumok persze azt is jelentik, hogy az előző írásban felállított sorrend némileg változik. Lássuk, hogyan és miért!

1. SzDSz - Bár múltkor kárhoztattuk a madarasokat, és leginkább egyfajta második Fideszként írtuk körül őket, miután belpolitikai kérdéseket tettek plakátjaik témájává, most dicséretes módon előreléptek. Sikerült meglepő és más pártok által el nem ért magasságokba emelkedve olyan projekteket témává emelni, amelyek EU-s fejlesztési pénzekből valósultak meg/fognak megvalósulni (remélhetőleg). Mindamellett, hogy a zsét nem elsősorban az EP osztja, és az EP-választások során nem a plakátokon megjelenő (neadjisten ügynökmúltú) személyekre, hanem pártlistákra szavazunk, azért ez mégiscsak üdítő kivétel. Mondhatni európai.

2. MSzP - Erős a kísértés, hogy a dobogó második helyén holtversenyt hirdessünk, hiszen amint azt majd látni is fogjuk, nagyjából ugyanazt a formát hozza mindkét aspiráns. Mégis ami a szocpárt javára dönt, az az, hogy mélyebbről indultak, nevezetesen sehonnan, hiszen az első "fordulóban" nem volt értékelhető momentumuk sem. Nos, az MSzP szintén elköveti azt a kis stiklit, hogy személyekre hegyezi ki a kampányt (persze, hiszen végülis a pártlistákat személyek alkotják, nemdebár!?!), és az ismert(?) arcokhoz rendel vélt nemzeti vagy épp európai érdekeket.

3. MDF - A múltkori éllovas nagyon hasonló módon jár el, de rendelkezik azzal az előnnyel, hogy a korábban bevezetett két és fél arcot (a pártelnök-asszony igazából csak passzív szereplőként, afféle ajánló mentorként van jelen) propagálja, az ő kiváló kvalitásaikat, illetve az általuk majdan képviselendő ügyeket részletezi. És a dolog itt fordul önmaga paródiájává. Mert a tévés spotokból ugyan talán kiderül, hogy mit is szerettek volna mondani, de hogy a plakátokból nem, az tuti. Bokros fejremutogató emberei, akik a gondolkozást népszerűsítik (gondolom, mint jellegzetesen EP-s tevékenységet), csak azért nem jelentik a mélypontot, mert itt van nekünk a jobb sorsra érdemes Habsburg-sarj, akinek a plakátján egyenesen az "új kiegyezést!" szlogen díszeleg. Persze az elég világos, hogy az átlagmagyarnak kevés nem-negatív dolog jut eszébe a Habsburgokról, és ezek közül talán épp az 1867-es közjogi aktus a legismertebb. De hogy kell-e okvetlenül rájátszani a történelmi névre ilyen erőltetetten (javasolt párhuzam: Bokros Lajos bokros teendői közepette a tükör előtt állva bokros bajuszát stuccolja...), az nagy kérdés. Különösen, hogy az új kiegyezés-re, bár kétségkívül szükség volna rá bizonyos értelemben, megint nagyon nehéz rásütni, hogy EP-s ügy volna.

4. Fidesz - Bizonyos értelemben itt is az előző kör folytatásáról van szó, de nagyon naivnak kell ahhoz lenni, hogy azt gondoljuk, hogy véletlenszerű, hogy mi maradt ki, és mi maradt meg. Hiszen - nyilván véletlenül - éppen azok az elemek maradtak le a plakátról, amelyek legalább így-úgy amúgy utaltak arra, hogy EP-választásról volna is most itten szó. Vagy legalábbis arra, hogy NEM a Magyar Köztársaság parlamenti választásáról. Így aztán eltűntek a - nyilván a Zembereket szimbolizáló - különféle személyek a háttérből; velük együtt értelemszerűen az "egy ország mondja" is az Elég! elől. A megmaradt Szavazz!-t bőven ellensúlyozza az eliminált "Választás 2009". Persze mit várjunk attól a párttól, amelyik komolyan előadja, hogy "alternatív választási központot" fog üzemeltetni saját fejlszetésű szoftverekre támaszkodva. Csak a probléma annyi, hogy külön saját fejlesztésű szavazatok nem lesznek ehhez, a nem sajáthoz meg csak a hivatalos személyek férhetnek hozzá. Dehát azoknak a kiváló számítástechnikusoknak, akik gond nélkül törnek fel MSzP-szervert, nyilván ez sem lehet gond...
Itt élünk, ez is az EU.

Az utca hírmondója

Annak idején, a Keménykalap és krumpliorr időszakában Lópici Gáspár identitásának komoly alappillérét alkotta az a tudat, hogy mint az Utca Hírmondója ő irányítja a közvéleményt - természetesen szakmája rekvizitumainak, a plakátoknak kiragasztásával.
Célunk tehát most az, hogy Lópici úr munkájának céltárgyaival szembesülvén felmérjük, hogy folyásolódik befele a közvélemény, jelen esetben az egyre inkább közeledő nagy országos happening, az Európai Parlamenti választások kapcsán. Munkamódszerünk a pártonkénti szemle lesz. Miután lusta voltam plakátokat keresgélni a neten, a pártok honlapjain pedig - legalábbis könnyen megközelíthető helyen - ezek nem lelhetők fel (talán nem is véletlenül, ahogy ez a következőkből reményeim szerint ki is fog derülni), így némi verbális vizualizációt is be kell iktatnom a cél érdekében. Az alábbi sorrend semmiféle politikai preferencián nem alapul, csupán egyfajta logikai sorrendet jelenít, meg, hogy mifélét, az remélhetőleg ki fog derülni a poszt olvasása közben.

0. MSzP - Miután pedig MSzP-s EU-Parlamenti plakátkampány pedig nincsen, arról szó se essék.

1. MDF - A lista valós teljesítmények alapján kijáró első helye Ibolyéké, bár jegyezzük meg, ebben a mezőnyben ez azért nem volt olyan nagyon nagy fegyvertény. Az első helyet nem elsősorban a valós koránál 50 évvel fiatalabbnak látszó pártelnöknő — gonosz szemüveges-bajuszos, "de azért én mégis tudom a helyes megoldást" mosollyal operáló egykori pénzügyér — semmit nem csináltam eddig a pártpolitikában, de jól csengő történelmi nevem van, és kisfiús a mosolyom "triumvirátus" puritán eszköztelenségében is lehengerlő látványa hozza meg a frakciótlan parlamenti pártnak. Inkább a plakát verbálisan megjelenő üzenete "Őszintén, tisztességgel a hazáért!" - az, ami figyelemre méltó; legalábbis ebben a mezőnyben. Nem kívánjuk itt a szlogen igazságtartalmát megvizsgálni, már csak azért is, mert a jövőbe látás adományát pillanatnyilag mifelénk kisajátították a mentalisták és a boszorkányok. Inkább azt nézzük, mit sugároz az "üzenet"! Ami kiemeli a nem túl népes mezőnyből az az a tény, hogy viszonylag csekály fantáziával is bele lehet látni egy olyan kérdésre adott választ, amelyik valahogy úgy szólhatna, hogy "Mit/hogyan szeretne csinálni az MDF általam esetlegesen megválasztandó képviselője Brüsszelben?" Jójó, kevés benne a konkrétum, inkább hangzatos szlogennek tűnik, de - mint látni fogjuk - bőven elég a dobogó legfelső fokához.

2. SzDSz - Az SzDSz több plakátsorozatával váltotta már ki azok felháborodását, akik szándékosan előre eldöntötték, hogy fel fognak háborodni rajtuk. Most azonban a helyzet fordulni látszik: azok számára is nehezen szerethető az aktuális poszterszéria, akik előre eldöntötték, hogy nekik bizony tetszeni fog. Az ügyes helyesírási trükkel immár "szabad, demokrata" párt ugyanis ezúttal nagyon nagy ívben tesz rá, hogy éppenséggel az EP-választások ügyében kampányol, ugyanis tipikusan belpolitikai kérdéseket állít a középpontba. (Azt most ne vizsgáljuk, milyen színvonalon..) Ráadásul plakátjai mind szóhasználatukban (200.001 szabad, demokrata szavazó emlegetése), mind grafikai megoldásaikban nagyonis emlékeztetnek a kormányválság idején az utcákon megjelent szadeszes plakátokra, amelyek Gyurcsányt, Orbánt és Bokrost emlegetve törtek lándzsát a szakértői kormány mellett. (Vagy netán azok is már az EP-kampány részei voltak???) A nagyobb baj azonban az, hogy ezekkel a plakátokkal az SzDSz - nem kicsit - beállt abba a sorba, amelynek tagjai minden rezdülésükkel azt sugallják, hogy az EP-választás bármilyen közvetlen és jogilag jól körülhatárolható, konkrét következménnyel bír (és kell, hogy bírjon!!) a magyar belpolitikai életre. Ez az állítás nyilvánvalóan hamis és káros (erről részletesebben lejjebb), és egy magára valamit is adó párt a választók ilyen szándékos félreinformálást akkor sem engedheti meg magának, ha magyar(!!) paralamenti létük is ezen látszik függeni. (Ami persze megint erősen vitatható, nyilván elképzelhető egy EP-képviselőt adó párt itthoni parlamenti képviselő nélkül és persze fordítva is.) Természetesen lehet találni olyan körmönfont magyarázatokat, hogy a plakátok úgy kell értelmezendők, hogy "azért szavazz ránk az EP-választáson, mert mi idehaza is ilyen fajsúlyos ügyeket képviselünk", de az az igazság, hogy az EP-ben egyrészt senkit nem érdekelnek az olyan mégoly fajsúlyos magyar belpolitikai kérdések sem, hogy épp az árpádsávosok vagy 200.001 szabad, demokrata alakítja-e a törvényeket; ráadásul még nem is nagyon lehet olyan törvényt hozni ott, amely ezt befolyásolná itt. (Lásd még Haider vagy Meciar esetét...)

3. Fidesz - Ha fentebb simföltem az SzDSz-t, mert megpróbált belpolitikai eseményt csinálni egy tipikusan nemzetek feletti eseményből, mindez a Fidesz esetében hatványozottan igaz. Mert nézzük csak a plakátot! A következő szlogenek szereplnek rajta: "Egy ország mondja: elég volt!" (Miből? az EP-ben való töketlenkedésből??? Csakhát a legtöbb magyar EP-képviselőt épp a Fidesz adja, és egyébként az ő teljesítményükre a honlapjuk tanúsága szerint roppant büszkék is. Azt pedig fel sem merem tételezni, hogy a Fidesz szándékosan félrevezetve a Zembereket belpolitikai kampánytémákat rak EP-s plakátokra.) "Szavazz!" (Ez végre valóban szimpatikus, sőt a tetejébe még pártsemleges felhívás is, sőt kifejezetten üdítő a korábban helyenként szinte euroszkeptikusnak tűnő Fidesztől. Még abba sem nagyon lehet belekötni, hogy miért kell egy csak magyarok által eszközlendő szavazás esetében egy pártplakáton nemzeti színek közé biggyeszteni a voksolásra való felhívást, hiszen végül is magyar képviselőket választunk..) "Szavazás 2009. június 7." (És igen, itt kezdődik a vastagja: vajon tényleg annyira tájékozott az átlag magyar állampolgár, hogy pusztán az esemény időpontjából azonnal konkrétan tudni fogja, hogy miféle szavazásról is van szó? Pláne, hogy a magyar közbeszédben a "választás" elég egyértelműen magát a parlamenti választást jelenti. Ezt a félreérthető szituációt ráadásul a Fidesz az elmúlt évek gyakorlatában nem tisztázta, hanem éppenséggel fokozta: saját kommunikációjában az összes szembejövő eseményt, amikor a választópolgárok voksot adtak le, olyan aktusként tüntette fel, amely alkalmas a kormány megbuktatására, és az arra igazán érdemes személy [na vajon kicsoda is?] miniszterelnöki pozícióba juttatására. Így fordulhatott elő, hogy bár a narancspárt az elmúlt 7 év minden jelentősebb voksolását megnyerte — az "igazi" [parlamenti] választások 2 apró kivételétől eltekintve [bizony a kommunikációnak még az állampolgársági népszavazást is sikerült győzelemként interpretálni, hiszen az "igen"-re adtak le több voksot!] —, a miniszterelnököt valahogy még mindig az MSzP adta/adja. Tegyük hozzá, hogy ezzel a meglehetősen népbutító poltikával, amely szándékosan hagyta/vonta homályba(n) a különféle típusú választások közötti különbségeket, egyrészt sikerült megrendíteni a működőképes parlamenti demokráciába vetett - amúgy sem túl acélos - itthoni bizalmat, másrészt - és ehhez nem kell szociálpszichológusnak lenni, hogy belássuk - az a "tény", hogy sorozatosan győzelmet aratunk, és ennek ellenére az, akinek eme győzelmek következtében el kéne takarodnia [hiszen meg lett ígérve!!], az még mégiscsak benne ül a hatalomban, alapvetően frusztráló érzés, és [az intézményrendszerben való - fentebb vázolt - csalódottsággal karöltve] szükségszerűen vezet a radikálisabb megoldásokhoz, mint pl. utcai tüntetések, barikádépítés, kukagyújtogatás, autók szétverése vagy akár a lincselés-szerű emberölés.) Találhatunk ezen kívül a plakáton egy "Új irány" szlogent is. (Ez nagyjából annyira releváns az adott eseménynél, mit az Egy ország mondja... hiszen megint felvetődik a kérdés, hogy miért kell a jelen választás hatókörébe eső kérdésben, azaz az EP-parlamenti munkában új irányt hirdetni.) A Fidesz-logó , amely szintén szerepel a plakáton, véletlenül jó...

Összefoglalás: a siralom völgye
Sokszor, sok helyről hallani, sokan leírták már, hogy a magyar lakosság félelmetesen tájékozatlan az EU egészét illetően, és különösen az az államszövetség egyes szerveinek működése tekintetében. De mit gondoljunk, ha azt tapasztaljuk, hogy az egész ún. politikai elit kart karba öltve ennek a tájékozatlanságnak nem a megszüntetésén, hanem a kihasználásán, és ezáltal a további elmélyítésén dolgozik?? Úgy tűnik, hogy az EU kezdi felvenni egy második "határokon túli magyarság" szerepét, ahova szorgos munkával szintén sikerült exportálni az ott teljesen értelmezhetetlen hazai pártpolitikai kakasviadalt. És sajnos még nem tartunk ott, hogy egy ország mondja: elég volt!

Ami nem igényel több kommentárt....

Egy kétségbeejtően világos és okos cikk....