Kedves Olvasó! Vajon belépne-e Ön a Krisna-tudatú Bungee-jumpingosok vagy éppenséggel a Vöröshajú Söralátétpöckölők közé? Vagy - és leginkább - a Nem-néger Gyémántcsiszolók Egyesülete az, amelynek tagjai közé kívánkozik? Gyanítom, (vagy legalábbis erősen remélem,) hogy a fenti kérdések mindegyikére negatív választ ad egy normális habitusú átlagember. Nemcsak azért, mert viszonylag ritka közöttünk a bándzsidzsampingos, söralátétpöckölő vagy éppen a gyémántcsiszoló. Hanem talán azért is, mert alapvető erkölcsi érzékkel nagyon könnyű átlátni ezeknek a képzeletbeli elnevezéseknek az abszurd és — mint majd igyekszem kimutatni — mélységesen antihumánus mivoltát.
Nézzük csak, mi is a gond ezekkel a fenti elnevezésekkel! A polgárság szinte a kezdetektől fogva különböző csoportokba (egyesületekbe, klubokba) tömörül, amelyek előképeként joggal tételezhetjük fel a középkori céheket, sőt bizonyos vonatkozásban már a rendek is előzménynek tekinthetők. Az idő múltával a döntő társadalmi-politikai változások ellenére ezeknek a csoportoknak fennmaradt néhány alapvető jellegzetességük. Elsősorban az, hogy a közös társadalmi-anyagi helyzet vagy ettől függetlenül a közös érdeklődés határozta meg őket. Az első csoportba tartoztak pl. az úri klubok, a másodikba pl. a hobbiszervezetek. Lett légyen azonban az a tömörülés bármilyen jellegű is, nem illesztettek rá még egy "szűrőt": azaz nem nagyon jött létre pl. a Baptista Lángossütők Klubja. Nem mintha a baptisták között ne lett volna lángossütő, akár több tucat is, vagy a lángossütők közt ne találtatott vona jópár baptista felekezetbéli. Egyszerűen az a józan megfontolás vezette ezt a gyakorlatot, hogy a közös érdeklődési kör, vagy éppen a hit eléggé meghatározza az embert ahhoz, hogy a hasonlóak közt jól érezze magát, míg minden további különbségtétel fölösleges és megosztó jellegű.
Természetesen létezik nem egy olyan szervezet, amelyik mégiscsak többelemű szerkezeteket emel be nevébe: gondoljunk akár a Baptista Szeretetszolgálatra, a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetségére vagy éppen a Magyar Vöröskereszt Vas megyei Szervezetére. De könnyű észrevenni, hogy itt nem korlátok állításáról van szó, hanem specifikumok meghatározásáról: az egy bizonyos egyház által működtetett speciális szervezetről, az országos hatókörűről vagy éppen annak egy megyei kirendeltségéről. Ezek azonban nem kizáró tényezők, és pláne nem kizárólagosak: éppenséggel meg lehet keresztelkedni baptistának (sőt a szervezet "kívülről" is támogatható); ha valaki mindenáron a Vöröskereszt Vas megyei szervezetében szeretné kifejteni tevékenységét, elköltözhet Szombathelyre vagy Pornóapátiba is akár; a MABÉOSZ-tagsághoz meg egyszerűen csak bélyeggyűjtőnek kell lennie e hazában.
Lássunk néhány ellenpéldát! Ha valaki létrehozza mondjuk a Nem-kínai Autóversenyzők szövetségét, akkor rögtön nyilvánvaló kell, hogy legyen, hogy ennek a szervezetnek nem elsősorban az azonos érdeklődésűek összegyűjtése, szakmai alapon való tömörítése a célja, hanem éppen ellenkezőleg, az autóversenyző-társadalom megosztása kínaiakra és nem-kínaiakra. Azaz annak a sugallása, hogy létezik más, fontosabb szempont ebben a szegmensben is, mint az autóversenyzés szeretete. Ráadásul azt most már ne is taglaljuk, hogy igazából hogy hívják azt a megközelítést, amelyik ember és ember között születése, rasszhoz való tartozása alapján tesz különbséget. Tegyük még ehhez hozzá, hogy kínaivá vagy nem-kínaivá az ember születése alapján válik, és akármilyen tiszteletreméltó erőfeszítéseket is tesz, egyik kategóriából semmi esetre sem tud átkerülni a másikba.
Annak, hogy egyáltalán mégis szóba kerül ez itt és most, kettős oka van. Egyrészt már most létezik a fenti metódus alapján nevet választó szervezet ("legszebb" példája ennek a Gój Motorosok), másrészt erős a gyanúm, hogy az ilyen jellegű névadással 2010 második felétől sokkal gyakrabban fogunk találkozni: hemzsegni fognak a "Keresztény", "Nemzeti" és a (nem területi egységet jelentő) "Magyar" előtagú szerveződések az élet minden területén. Bizonyos vagyok továbbá abban is, hogy ezek a leendő (vagy már működő) szervezetek egész összefogottan és szívhez szólóan meg fogják tudni magyarázni az elnevezéseik semleges, és integratív mivoltát, hozzátéve persze ehhez azt a kirekesztő jellegű klauzulát, hogy aki ezekben a magyarázatokban kételkedne, az természetsen se nem magyar, se nem nemzeti, se nem keresztény.
És persze nem gój.
Nézzük csak, mi is a gond ezekkel a fenti elnevezésekkel! A polgárság szinte a kezdetektől fogva különböző csoportokba (egyesületekbe, klubokba) tömörül, amelyek előképeként joggal tételezhetjük fel a középkori céheket, sőt bizonyos vonatkozásban már a rendek is előzménynek tekinthetők. Az idő múltával a döntő társadalmi-politikai változások ellenére ezeknek a csoportoknak fennmaradt néhány alapvető jellegzetességük. Elsősorban az, hogy a közös társadalmi-anyagi helyzet vagy ettől függetlenül a közös érdeklődés határozta meg őket. Az első csoportba tartoztak pl. az úri klubok, a másodikba pl. a hobbiszervezetek. Lett légyen azonban az a tömörülés bármilyen jellegű is, nem illesztettek rá még egy "szűrőt": azaz nem nagyon jött létre pl. a Baptista Lángossütők Klubja. Nem mintha a baptisták között ne lett volna lángossütő, akár több tucat is, vagy a lángossütők közt ne találtatott vona jópár baptista felekezetbéli. Egyszerűen az a józan megfontolás vezette ezt a gyakorlatot, hogy a közös érdeklődési kör, vagy éppen a hit eléggé meghatározza az embert ahhoz, hogy a hasonlóak közt jól érezze magát, míg minden további különbségtétel fölösleges és megosztó jellegű.
Természetesen létezik nem egy olyan szervezet, amelyik mégiscsak többelemű szerkezeteket emel be nevébe: gondoljunk akár a Baptista Szeretetszolgálatra, a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetségére vagy éppen a Magyar Vöröskereszt Vas megyei Szervezetére. De könnyű észrevenni, hogy itt nem korlátok állításáról van szó, hanem specifikumok meghatározásáról: az egy bizonyos egyház által működtetett speciális szervezetről, az országos hatókörűről vagy éppen annak egy megyei kirendeltségéről. Ezek azonban nem kizáró tényezők, és pláne nem kizárólagosak: éppenséggel meg lehet keresztelkedni baptistának (sőt a szervezet "kívülről" is támogatható); ha valaki mindenáron a Vöröskereszt Vas megyei szervezetében szeretné kifejteni tevékenységét, elköltözhet Szombathelyre vagy Pornóapátiba is akár; a MABÉOSZ-tagsághoz meg egyszerűen csak bélyeggyűjtőnek kell lennie e hazában.
Lássunk néhány ellenpéldát! Ha valaki létrehozza mondjuk a Nem-kínai Autóversenyzők szövetségét, akkor rögtön nyilvánvaló kell, hogy legyen, hogy ennek a szervezetnek nem elsősorban az azonos érdeklődésűek összegyűjtése, szakmai alapon való tömörítése a célja, hanem éppen ellenkezőleg, az autóversenyző-társadalom megosztása kínaiakra és nem-kínaiakra. Azaz annak a sugallása, hogy létezik más, fontosabb szempont ebben a szegmensben is, mint az autóversenyzés szeretete. Ráadásul azt most már ne is taglaljuk, hogy igazából hogy hívják azt a megközelítést, amelyik ember és ember között születése, rasszhoz való tartozása alapján tesz különbséget. Tegyük még ehhez hozzá, hogy kínaivá vagy nem-kínaivá az ember születése alapján válik, és akármilyen tiszteletreméltó erőfeszítéseket is tesz, egyik kategóriából semmi esetre sem tud átkerülni a másikba.
Annak, hogy egyáltalán mégis szóba kerül ez itt és most, kettős oka van. Egyrészt már most létezik a fenti metódus alapján nevet választó szervezet ("legszebb" példája ennek a Gój Motorosok), másrészt erős a gyanúm, hogy az ilyen jellegű névadással 2010 második felétől sokkal gyakrabban fogunk találkozni: hemzsegni fognak a "Keresztény", "Nemzeti" és a (nem területi egységet jelentő) "Magyar" előtagú szerveződések az élet minden területén. Bizonyos vagyok továbbá abban is, hogy ezek a leendő (vagy már működő) szervezetek egész összefogottan és szívhez szólóan meg fogják tudni magyarázni az elnevezéseik semleges, és integratív mivoltát, hozzátéve persze ehhez azt a kirekesztő jellegű klauzulát, hogy aki ezekben a magyarázatokban kételkedne, az természetsen se nem magyar, se nem nemzeti, se nem keresztény.
És persze nem gój.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése